A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 52. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 13. r.

A JOG. 453 csatlakozási kérelmet, ha ugyan tudja, mi fán terem, a másik félnek pedig át kell venni az előkészítő iratot s azután csináljon vele a boldogtalan, a mit akar; tudnia kell, mikor nem szükséges előkészitő irat (124. §.), hanem a tárgyaláson szóval előadhatja annak tartalmát (125. §.). Tudnia kell ama magasztos hivatását, hogy az egyszer ö is tehet kifogást az elnök valamely intézkedése vagy kérdése, úgyszintén a biróság valamely tagjának kérdése ellen (126. §.) és ezzel végig boszanthatja, akár minden egyes kérdésnél a tekintetes kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróságot stb., stb. Szemelvénynek — azt hiszem — elég, mert már ebből is látható, ha csak a felebbviteli eljárásban is nem teszszük az elnök és birák kötelességévé, hogy a feleket jogi tanácsokkal lássa el és végezze az ügyvéd teendőit, ugy az egész reform valóságos deformmá változik és a javasolt remedium ügyvédi kényszer alkalmazása nélkül teljesen illusoriussá válik, kuruzsolás lesz belőle, hacsak meg nem követeljük (még utóbb ennek is akadna theoreticus támogatója), hogy perlekedni, vagy legalább felebbezni csak jogvégzett embernek szabad. Ez volna ám még csak az »Abschreckuugs-System« netovábbja?! Ez igy nem maradhat. Vagy el kell vetni a javaslatnak a felebbvitelre vonatkozó részét, de egészen, vagy egyszerűsíteni az eljárást, vagy pedig be kell hozni az ügyvédi kényszert. Más mód nincs a segítségre ! A 116. §. kötelességévé teszi a felebbezőnek az új bizonyítékok közlését a felebbezésben, melyeket a tárgyaláson előadni akar. Ez volna a felebbviteli reformnak leglényegesebb újítása, mely azonban practicus felfogás szerint inkább újra felvétel, vag.v perújítás tárgyát képezhetné és azért célravezetőbbnek bizonyulna is, ha az új bizonyítékok felhozatala a felebbezési eljárásból teljesen kihagyatnék és helyette, a mennyiben a fél újabb bizonyítékokat kíván alkalmazni, megadatnék ama jog, hogy az Ítélet kihirdetése vagy közlésétől számítandó 8 nap alatt a per újra felvételét kérelmezheti, mivel sok esetben történik, hogy a fél az Ítélet meghozatala után áll elő, hogy neki erre meg arra a fontos körülményre bizonyítékai vannak s ezzel egyúttal enyhittetnék ama szigor is, hogy a bizonyítékok csak a tárgyalás befejezéséig hozhatók fel. Az Ítélet megvan, az újra felvétel mellett a res jndicata biztosítási végrehajtással biztositható, veszély nincs és az újra felvételi kérvény s az abban felhozott bizonyítékok felett bátran egész nyugalommal lehet tárgyalni, s ennek befejeztével a netán szükséges bizonyítási eljárás keresztülvezettetvén, az elsőbiróság a kiderített újabb ténykörülmények figyelembevételével meghozná az ítéletet, mely az alapitélet hatályban fentartását, vagy hatályon kivül helyezését rendelné el. Ha azután ezen ítélet felebbeztetnék, a tökéletesen befejezett per, a teljes peranyag állana a felsőbb biróság rendelkezésére s a különbség a javasolt rendszer és az újra felvételi eljárás között csak az, hogy az első biróság, mielőtt a felsőbirósági megkeresés megérkeznék, a felek kérelmére folyamatba tenné, keresztülvezetné azt a bizonyítási eljárást, melyet a felebbezés alapján a fórum apellatorium elrendelne, és ha azután meggyőződik arról a kir. járásbíróság, hogy az alapitélei; nem felel meg az anyagi igazságnak, önmaga helyezné azt hatályon kivül, mi által ugy a felek, mert az eljárás gyorsabb és nem oly költséges, valamint az igazságszolgáltatás csak nyer, miután sok esetben a felek vagy egyezségre lépnek vagy pedig az új ítélet által a felebbezés indoka elesik A felebbezés tehát elkerültetnék számtalan esetben. Az igazolás elbírálása, miután rendszerint bizonyítási eljárással van egybekötve, az első biróságra ruházandó s a menynyiben az ezen kérdésben hozott határozat felebbeztetnék, a felebbviteli biróság is a készanyag figyelembevételével első sorban az igazolás és azután, ha szükséges, az érdem felett határozna. A 117. §. helyes intézkedést tartalmaz. Ha azonban az új bizonyítékok alkalmazásának hely nem adatik a felebbviteli eljárásban, a tárgyalási határnap és kézbesítés közötti határidőt bátran 15 napra lehet leszállítani, mert ez esetben a tárgyalás előkészítéséről szóló felhívás is (118. §.,) elmarad. A 119. §. ellen semmi kifogás a 120. §. 2-dik és 3-dik bekezdése az ügyvédi kényszer elfogadása mellett ennek megfelelőleg lesz módosítandó. A 121. és 122. §-ok pedig nem tartal! máznak új eljárást, mig a 123. §. (perbehivás) és a 124. §. (új ! bizonyítékok felhozatala, előkészitő iratok) rendelkezései mell5I zendők, mert nem tartoznak a felebbvitel keretébe egyrészt, másrészt pedig az újra felvétel által mindezen sérelmek az első bíróságnál orvosolhatók s ezzel a 125. §-nak a tárgyalás előkészítésére vonatkozó része is kihagyandó. A»Felebbvitel a sommás eljárásban« című bírálatomban megtámadtam az erről szóló javaslat 32. §-áaak amaz intézkedését, hogy az elnök vagy a biróság valamely tagjának intézkedése, illetve kérdése ellen, ugy a felek, mint a biróság valamely tagja kifogást tehessenek, mert az ily eljárás megalázza egyfelől a bíróságot, sérti az elnök és biróság tekintélyét, másfelől pedig a felek secaturájának, haszontalan időt rabló hercehurcának szolgáltatja ki a bíróságot. Jól lehet az átdolgozott javaslat 126. §-a már mellőzi azt, hogy a biróság tagjai is tehessenek kifogást, ez még nem elég, hanem az egész szakasz vagy mellőzendő vagy pedig taxatíve meghatározandó, mely körülményekre vonatkozó kérdések ellenében emelhető kifogás. Avagy nem nevetséges-e egyrészt az oly eljárás, ahol az elnök ama kérdésére: »E 1 ismeri-e ön a követelés f en n ál 1 á s á t?« a fél kifogást emel (mert teheti), ellenzi az ily kérdés feltételét? Vagy nem illik-e be legalább is curiosumnak az, hogy a felebbviteli tanács maga határozzon a felett, hogy voltaképen van e joga valamely kérdést a félhez intézni ? De bizony az, és be is illik. Vagy szükséges az a kérdés, vagy nem. Ha szükséges, akkor nem lehet alapos ok a megtagadásra, a mellőzésre; ha pedig nem szükséges, akkor meg sokkal több időt rabol el a kifogás és annak eldöntése, mint a kérdés feltevése és megadása. Helyesebb volna megállapítani, mely kérdésekre nem tartozik a feleletet adni, ha már modernizálni akarunk, és ha figyelmeztetés dacára megtagadja a válaszadást, az általam javaslatba hozott §. intézkedése nyerne alkalmazást a szerint, a mint a kérdés a fél saját vagy másnak tenyéré vonatkozik. A 127. §. intézkedése helyes, a 128. §. ellenben felesleges, mert ha a felebbezési határidő 15 nap, a tárgyalási pedig legkevesebb 30 nap, akkor lehetetlen, hogy a tárgyalás napján a felebbezési határidő le ne járt volna, ha pedig az ítélet kihirdetése után adatik be nyomban a felebbezés és az ügy sürgős, azon esetben meg az elnök ne tűzzön ki oly napot a tárgyalásra, a melyen a felebbezési határidő le nem járt. És vájjon mire jó az igazolásnak külön tárgyalása? Nem intézhető-e el a fórum apellatorium által az érdemleges tárgyalásra kitűzött határnapon ? Persze, hogy ezzel az eljárás ismét költségesebb lesz, s igy a felek talán igazolással sem fognak élni. Legjobb lenne, ha pert se indítanának?!! Ekkor legalább se törvény, se biróság nem kellene. A 129—131. §-ok ellen nem tehető észrevétel. A 132. §. a halasztásnak egy újabb nemét fundálja ki ama szerencsétlen bizonyos »k öltségek megtérítése m e I1 e 11«, holott a felebbezési kérelem és ellenkérelem oly változtatásának, mely a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé, a felebbviteli eljárásban nem lehet helye, mivel ezzel a jogorvoslat végeldöntése bizonytalan jövő elé nézhetne és ismét drágítaná az igazságszolgáltatást. Különben pedig ez mind tárgytalanná válnék, ha a bizonyítékok felhozatala, perbehivás stb. az újrafelvételben felhozható lenne. A 133. §. célszerű intézkedést tartalmaz. A 134. §. rendelkezései ügyvédi kényszer alkalmazása nélkül meg nem állhatnak, mert ez meghagyja a feleknek, hogy a megtámadott Ítéletet és az azt megelőző határozatokat indoko • lásukkal együtt, az első biróság előtt lefolyt tárgyalás és bizonyítás felvétel eredményét adják elő. Ha ezt törvény b? lehet iktatni, avagy csak javasolni is, akkor már egy lépéssel tovább is lehet menni, vagyis elrendelni azt, hogy a felek a felső biróság Ítéleteit is hozzák meg indokolásukkal együtt. Miért ne? ! Miként képzelhető, hogy egy fél, a ki se irni, se olvasni, de még magyarul beszélni sem tud, mindezt teljesíthesse ? A felebbező felek egy százaléka is alig lesz képes ennek megfelelni s azután hova fog ez vezetni? Oda, a mit előre jeleztünk. Lesz tehát majd ügyvédvallásra utasítás quantum satis, a gyors és olcsó igazságszolgáltatás jól felfogott érdekében. Ez is reform? A 135. §. első és harmadik bekezdésének rendelkezéseire