A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 52. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 13. r.

a joa, elmulasztása miatt igazolással éltek, miuek következtében a gyors lefolyásra hivatott sommás per pár év alatt is alig volt befejezhető. Az ilyen és több efféle huza-vonák és a per befejezését akadályozó törekvések, szükséges, hogy törvényes intézkedéssel hárittassanak el és a jogos alapokon nyugvó s már a keresetben okmányokkal tisztázható perek, ha csak azt az igazság kiderítése múlhatatlanul nem kívánja, előleges tárgyalás nélkül is eldönthetők lehessenek. Az ilynemű perekben tartom én célszerűnek és kívánatosnak a fizetési meghagyások kibocsátását. Hogy pedig az arra vonatkozó törvény valódi céljának és rendeltetésének minél jobban megfelelhessen és az igazság kívánalmait se téveszsze szem elől, azt látnám szükségesnek, miszerint a törvénytervezet lehetőleg egyszerű, világos, mindenki által megérthető és a mellett a perek gyors lefolyására irányuló legyen ; hogy annak alkalmázásával láthatólag ne csak a perek száma csökkenjen, hanem az eddigi eljárás mellett az azokra ; fordított sokféle munka is érezhetőleg kevesbedjék. Es ha rajtam állana, némi módosítással a sommás perekben is a váltóügyekben használt és a 2,854/1881. J. M. eln. számú rendelet 14 — 17. §-aiban előirt fizetési meghagyást alkalmaznám, mely már jónak és célszerűnek bizonyult be. De múlhatatlanul megkívánnám, hogy 500 forintot járulékok nélkül meg nem haladó oly követelések, vagy 500 forint értéket helyettesítő oly dolgok vagy tárgyak érvényesítésénél lenne kibocsátható a fizetési meghagyás, melyek teljes hitelt érdemlő közvagy az 1868 : LIV. t.-c. 166., 167. és 168. §-ai által előirt kellékekkel bíró magánokmányokon alapulnak. Mert ha a követelés tiszta, határozott, gyanútlan és szabályszerű okmányon alapszik, minden utógondolat nélkül vélelmezhető, hogy a követelő fél a fizetési meghagyás kibocsátásának kérésénél igaz úton van és jóhiszeműleg jár el, tehát nélkülözhető a tárgyalás, mig ellenben a nem biztos alapra fektetett követeléseket tárgyazó és úgyszólván mondva csinált pereknél, melyek igen sokszor gyanúsak, de minden bizonynyal tisztázásra szorulnak, a fél meghallgatása nélkül nem tartanám helyesnek elrendelni a fizetési meghagyást, hanem az ilynemű perekben minden esetre tárgyalás lenne kitűzendő. A fizetési meghagyás törvényjavaslatának 3. §. 5. bekezdése helyeselni látszik az általam mondottak célszerűségét és érzi is annak szükségét, midőn kimondja, hogy az 1. §. a) pontjának eseteiben a fizetési meghagyás iránti kérelemhez eredetben csatolandó azon okirat, mely szerint a követelés sommás eljárás útján érvényesíthető. Ezen rendelkezés igen helyesen a birói illetőség biztos megállapítására irányul. De a bírónak nemcsak az a feladata, hogy illetőségi körét át ne lépje, hanem főleg abban áll, hogy jogkörében a per tisztázásánál minden egyes körülményt fontolóra véve és megvizsgálva, igazságos alapra fektesse Ítéletét. A jelzett törvényjavaslat megengedi, hogy a fizetési meghagyás a per megindítása nélkül is, vagy a kereset beadása mellett kibocsátható lehessen az 1. §. által előirt követelések érvényesítésénél. De a 8. §. az adósnak is megadja azon jogot, hogy a fizetési meghagyást, vagy annak önálló részét ellentmondással hatályon kivül helyezheti, ha az ellentmondást a fizetési meghagyás szabályszerű kézbesítésétől számítandó. 15 nap alatt, vagy a 10. §. szerint a fizetési meghagyás alapján elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosításának, esetleg megkisértésének első napjától számítandó 60 napi záros határidő alatt megteszi. Ez intézkedés helyes és igazságos is, de a tervezett módon a követelés érvényesítését minden bizonynyal késlelteti és akadályozza a perek gyors lefolyását. E helyett talán célszerűbb lenne, ha a törvényjavaslat 1. §-a értelmében akként szövegeztetnék, hogy a fizetési meghagyás nem előlegesen, de mindenesetre a per megindításával egyidejűleg volna kérelmezendő, az általam már fentebb jelzett szabályszerű okmányokon alapuló követeléseket, vagy ingó dolgokat tárgyazó pereknél. Az ellentmondásra pedig elég lenne a fizetési meghagyás szabályszerű kézbesítésétől számitandó 8 napi határidő is, de nézetem szerint az ellentmondást indokolni kellene, mire aztán a biró hivatalból tűzne a felek megidéztetésével tárgyalási határidőt Es ha 8 nap alatt ellentmondás nem tétetnék vagy nem adatnék be, a fizetési meghagyás jogerejű Ítélet erejével bírna és í ellentmondással többé nem volna megtámadható, melynek alapján az illető fél kérelmére kielégítési végrehajtás, esetleg az ellentmondás megtételével csak biztosítási végrehajtás kérelmezésének és elrendelésének lenne helye. Ha pedig a jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján elre.idelt kielégítési végrehajtás foganatosításakor tűnnék ki valamely alaki szabálytalanság, vagy sérelem, avagy ha a követelés a végrehajtás foganatosításáig időközben részben, vagy egészben már kifizettetett volna: a jogaiban sértett végrehajtást szenvedő fél a körülményeknek megfelelőleg az 1881 : LX. t.-c. 39. §-a eseteiben az 50. §. értelmében semmiségi, vagy az 1881: LX. t.-c. 30. §-a alapján végrehajtás korlátozási, vagy megszüntetési keresetet volna jogosítva inditani a helyett, hogy a fizetési meghagyást a végrehajtás folyamán is és pedig 60 napi hosszú határidő alatt megtámadhassa. Ezen megjegyzésekkel a fizetési meghagyás törvényjaslatának úgy alapelveit, mint intézkedéseit helyeslem. Törvényjavaslat a sommás eljárásról.* — Dr. P 1 ó s z Sándor javaslata. — Irta: POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. (Befejező közlemény.) * A 107 — 108. §-ok kifogás alá nem eshetnek. Ama reformot (109. §.), hogyha a per tárgyának értéke 20 frtot meg nem halad, felebbezésnek nincs helye, még elvben sem lehet helyeselni, nehogy a tévedések és gyarlóságoknak egyformán alávetett biró, minden jogorvoslat kizárásával, omnipotentiát gyakoroljon. Eléggé szomorú tévedése volt ez a bagatelltörvénynck is és mi bírák ily teljhatalmat saját lelkiismeretünk megnyugtatása végett sem kívánunk gyakorolni. Es vájjon tudjá k-e ezen eszme támogatói, hogy számtalan peres félnek, az a kicsinyelt 20 f r t legalább is r félévi »c o m m e n t i ó«-j á t, életjáradékát képezi? És ha tudják, lehet-e akkor támogatni oly elvet, mely egy talán elaggott, tehetetlen, munkaképtelen ember existentiáját egyetlen biró korlátlan hatalmára bízza ? A felelettel, azt hiszem, adós maradhatok. A 110—113. §-okat illetőleg hivatkozom a már eddig s erre vonatkozólag előadottakra. A 114. §. helyesen szállítja le a 30 napi felebbezési határidőt lá napra, azt azonban feleslegesnek tartom kimondani, hogv a felebbezés az Ítélet kihirdetése után azonnal is benyújtható, mivel ez magától értetődik. A 115. §. szerint a felebbezés az elsőbiróságnál lévén benyújtandó, helyesebb, ha a hiányzó példányok hivatalbóli pótlását is az elsőbiróság rendeli el s az iratokat teljesen felszerelve terjeszti fel a felsőbírósághoz és pedig annál is inkább, mert az ügyvit. szab. értelmében a pótlásért megállapított »díjnoki téritményi összeget« úgyis a kir. járásbíróságnak kell behajtani, másrészt azzal, hogy 3 nap alatt az iratok már teljesen felszerelve terjesztetnek fel, az eljárás csak gyorsittatik. Ugyanezen szakasz akkép módosítandó, hogy a felebbezés csak Írásban és ügyvéd ellenjegyzése mellett adható be. Az első indok erre az, hogy ez által a könnyelmű, meggondolatlan felebbezés meggátoltatik. Másodszor meg, ha már egyszer elfogadjuk a drága és complicált felebbviteli rendszert, nagyon is indokolt, sőt kötelesség oly módok és eszközökről gondoskodni, a melyek által annak a gyakorlati jogi életben, a jurisdiclióban »k é p z e 11« előnyeit garantirozzuk és ne igyekezzünk a feleket még annak is kitenni, hogy a felebbviteli bíróság szükség esetén (és ez nagyon gyakran fordulna elő) őket a tárgyalás elhalasztásával ügyvéd-vallásra legyen kénytelen utasítani, mert ez már magában is oly költséges felebbviteli mód, mely utóvégre a szegény embernek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférhetését fogja megakadályozni. Egyébként lássuk, mit és mennyit kell tudnia annak a félnek, ha felebbezni akar ügyvéd nélkül. Ki kell jelentenie a felebbezésben, hogy az Ítéletet a felebbezési tárgyaláson egészben vagy részben fogja megtámadni és ha a felebbezési határidőt elmulasztotta, hogy igazolással kell élnie (ll6. §.), ha felebbezése a kellékeknek meg nem felel, ki kell (a zugirászszal} igazítania (119. §.), tudnia kell, mi az a perbehivás, ha ilyennel kíván élni (123. §.), ha ellenfél előkészítő iratot kell esetleg beadnia, vagy * Előző közlemények a »J o g« 40., 41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 49., 50. és 51. számában.