A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - A mozaiko-talmudikus örökösödési jog [könyvismertetés]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 51. számához. Budapest, 1890. december 21-én. Köztörvényi ügyekben. Lakásból való kimozditás iránti kereset idöelöttíséírt' kölcsönös elszámolás esetéhen. A szabadkai kir. járásbíróság (1889. máj. 7. 4,547/1889. p. sz.): Haverda Boldizsár ügyvéd által képviselt Th. Pál ós neje T. Katalin felpereseknek, dr. Janiga János ügyvéd által védett T. István és neje T. Katalin alperesek elleni 180 frt és lakásból való kihelyeztetés iránti perében itélt: Alperesek tartoznak 180 frt hátralékos lakbérösszeget s járulékait felpereseknek megfizetni, valamint tartoznak alperesek a keresetben jelzett lakosztályt elhagyni, illetve kiüríteni.* Indokok: Alperesek beismerik a felperesek által eredetben becsatolt B. alatti egyezségi okirat valódiságát, beismerik, hogy az emiitett lakosztályt felperesektől évi 60 frt lakbér mellett bérbevették és jelenleg is használják, de tagadják, hogy 3 évi, vagyis 180 frt lakbérrel felpereseknek tartoznának, mert felperesek ezen 180 frtnyi lakbér tartozásukat az általuk felpereseknek eladott ház vételárába beszámították és visszatartották, de alperesek ezen állításukat mivel sem igazolták és az általuk hivatkozott és hit alatt kihallgatott O. Lajos tanúval épenséggel nem igazolták. Alpereseknek azon további kifogásuk, hogy az általuk felperesek ellen a járásbíróság előtt 2,028/89. sz. alatt folyamatba tett számadási perben felperesek ezen 180 frtnyi lakbér követelésüket ottan is érvényesíteni akarják, e helyütt helyt nem foghat ; mert a jelen per egyezségi okiraton, nem pedig adásvételen alapszik és alperesek számadási pere ez ügyre mi befolyással sincsen, mert egészen más jogalapból származik, de ezen per általuk, mint ezt a 2,028/89. szám is mutatja, felperesek ellen később indíttatott és mint alperesek is beismerik, ezen perük minden érdemleges tárgyalás megtartása nélkül elhalasztatott és igy alperesek 3 évi, vagyis ISO frtnyi lakbér tartozásuk emitt elbírálandó volt, miért is mindezeknél fogva alperesek az általuk, e perhez csatoltatni kért számadási perükre vonatkozó 2,028/89. sz. iratok ide csatolásának, valamint az általuk felpereseknek megkínált főeskünek mellőzésével, alpereseket egyetemlegesen a kereseti hátralékos lakbér tartozásban, valamint a bérelt lakosztály elhagyásában, illetve kiürítésében és pedig utóbbira nézve az 1881. évi LIX. t.-c. 37. §-a b1 pontja rendelkezéséhez képest marasztalni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1889. szept. 11.36,039/1889. p. sz.) : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elutasítja. Indokok: Felperesek nem tagadták alpereseknek azt az állítását, hogy azt a házat, a melyben alperesek a kérdéses lakást bírják, a felperesek az alperesektől vették meg. Minthogy pedig a felperesek nem tagadták alpereseknek azt az állítását, hogy peres felek között az érintett ház vételárára vonatkozólag az elszámolás még meg nem történt s hogy a jelzett vételárra nézve peres felek között számadási per van folyamatba és abban a perben a kérdéses házban az alperesek által birt lakástól járó bérösszeg címén a felperesek felszámítást is tettek; minthogy továbbá az alperesek jogosítva vannak a felperesek irányában a lakástól járó bér címén létező tartozásukat a felperesekkel szemben a jelzett ház vételárából netalán fenálló követelésükből betudás által kielégíteni és ez által a B. alatt csatolt egyezségben foglalt kötelezettségüknek is elég van téve s minthogy a ház vételárára vonatkozó számadás megejtése előtt meg nem állapitható az, hogy felpereseknek a házvételéből kifolyólag származott kötelességük mennyiben van teljesítve, tehát hogy a házban az alperesek által birt lakástól járó bérösszeg címén a jelenben érvényesített követeléshez jogosultak-e? ennek megállapítása előtt pedig alpereseknek a kérdéses lakásból való kimozditása iránt támasztott kereset jogossága sem állapitható meg; ezeknél fogva felpereseket keresetükkel, mint időelőttivel, ezúttal elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. máj. 16. 8,959/1889. p. [sz.): A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Félbeszak ittatik illetéktelen bíróság előtt ind ttot f kereset által az elévülés. Az ipolysáft'i kir. törvényszék: A selmeci kir. járásbíróságnak 1886. évi 65. sz. a. kelt végzése alapján a selmeci kir. járásbíróság kiküldöttje által 1886. január 13-án foganatosított végrehajtáskor alperes által 450 frt s jár. erejéig nyert zálogjog a csődhitelezők irányában hatálytalannak nyilvánittatik. Indokok: A keresetlevélhez B) alatt csatolt okmány tanusága szerint S. J. ellen a csőd 1886. február 17-én nyittatott meg, mely után felperes megtámadási keresetét a selmeci kir. járásbíróságnál 1886. július 6-án nyújtotta be. Ezen keresettel megindított perben azonban a selmeci kir. járásbíróság magát illetéktelennek nyilvánította, mely kérdésben 1886. 2,463. sz. a. kelt elsőbirósági végzést a budapesti kir. itélő tábla 1886. évi 48,318. szám alatt kelt végzésével helybenhagyta. A másodbiróság végzése felperesnek 1887. január 31-én kézbesittetett, mire felperes megtámadási keresetét ezen kir. törvényszéknél 1887. február 7-én nyújtotta be. A fentebbiekkel szemben alperesnek az elévülésre alapított kifogása azért mellőztetett, mert felperes keresetét nem a törvénynek világos rendelkezése ellenére nyújtotta be a selmeci kir. járásbíróságnál, a keresetlevél hivatalból nem is utasíttatott vissza, hanem a bíróság a tárgyalás során alperes kifogása következtében nyilvánította magát illetéktelennek, minek következtében, habár a periratok az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-ának rendelkezése ellenére az illetékes bírósághoz nem is tétettek át, a jelen per mégis a selmeci járásbíróságnál 1886. július 6-án megindított per folytatásának tekintendő és mert ekkép figyelemmel arra, hogy felperes keresetlevelét a selmeci kir. járásbíróságnál a csődnyitástól számított hat havi időn belül nyújtotta be, hogy a kereset megindításától a másodbiróságuak az illetékesség kérdésében hozott végzése kézbesítéséig 1887. január 31-ig letelt időszak alatt az elévülési idő függőben maradt és igy ezen időszak kihagyásával a hat havi elévülési idő 1887. február 7-én, a midőn felperes keresetét a kir. törvényszéknél benyújtotta, ncég nem mult el, ezekre figyelemmel megállapítottan áll, hogy felperes a csődtörv. 37. §-ában megszabott határidő alatt indította meg a pert stb. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az 1881: XVII. t.-c. 37. §-a értelmében a megtámadási jog a csődnyitás napjától számított hat hó alatt elévül. Minthogy pedig a közadós S. J. ellen a csőd 1886. évi február hó 17-ik napján nyittatott meg s felperes keresetét csak 1887. február 7 én s ekként a fentebb idézett törvényhely szerint az elévülési időn túl adta be, alperesnek elévülési kifogása folytán felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a törv. rdts. 251. §. alapján a perköltség megfizetésére is kötelezni kellett. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az érvelését, hogy ő keresetét a törvényes idő alatt a selmeci kir. járásbíróságnál beadta, az által pedig az elévülés az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-a szerint megszakadt, mert az elévülést csak az illetékes biróság előtt indított per szakítja meg és mert az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-ára való hivatkozás ez esetben nem helyes, mert ennek a szakasznak alkalmazását a selmeci kir. járásbíróságnál megindított perben sem az első, sem a másodbiróság helyénvalónak nem találta és nem alkalmazta, e nélkül pedig ugyanazon per ezúttal tovább folytatottnak nem tekinthető. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a selmeci kir. járásbíróság előtt a csődtörv. 37. §-ában előirt idő alatt beadott kereset nem hivatalból, hanem alperes kifogása folytán, befejezett tárgyalás után utasíttatott vissza illetéktelenség indokából, minélfogva az 1881: LIX. t.-c. 5. §-a alapján a periratok további eljárás végett hivatalból lettek volna az illetékes bírósághoz átteendök; s tekintve, hogy ennek elmulasztása felperes hátrányára nem szolgálhatván, a jelen par az előbbinek folytatásaként tekintendő: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete ezen és az abban felhozott indokoknál fogva hagyatik helyben. Cl89' >. szept. 19-én, 1,912. sz.)