A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - A mozaiko-talmudikus örökösödési jog [könyvismertetés]

446 A .( neje, N. M. ellen a követelést az illetékes biró előtt beperli, N. M.-nek nevében teendő »rei judicatae exceptió«-ja a bíróság részéről, tekintettel az első pernél előfordult körülményekre és tényekre mindig föltéve részemről azok egyezését a kétségbevonhatatlan valósággal — felvetendő, mellőzendő lesz az a n y a g i igazság érdekében, mely fölött itt a követelés alanya hibátlausága folytán, a méltányosság követelményeinél fogva is, az alaki jogot elsőbbséggel, felsöbbséggel, nagyobb hatálylval és erővel kijelenteni — nézetem szerint — nem engedendő. Megkísérlem röviden csak jelezni érveimet. Én ugy tudom, hogy az exceptio rei judicatae előzményül, alapul, kellékekül föltételezi, megkívánja és követeli, hogy ugyanazok a személyek, ugyanabban a jogesetben, a mi mellesleg mondva magában foglalja kötelmi viszonyoknál a jogalap s a követelés tárgya ugyanazonosságát is, ugyanarra a követelésre nézve álljanak a biró előtt egymással újra szemben, a kik között, a mely jogesetet, jogozatot tekintve, az illetékes biró egyszer már itéletileg döntött, ha ez az Ítélet jogerejüvé is vált már. E kellékek pedig annyira szükségesek és oly fontosak, hogy ha csak egy nem forogna is fenn közülök, akkor már nincs meg j a res judicatae exceptio megkívántató előzménye és jogi alapja. Alkalmaztatva ezt az elméletet a dr. Brendusiáu Jakab ügyvéd ur által előterjesztett gyakorlati esetre, ennél nézetem | szerint, hiányozván a személyek ugyanazonossága, az özvegy részéről majdan megindítandó pernél, a biró, az alperes által fölhozandó Ítéletre alapított kifogást (exceptio rei judicatae) figyelmen kívül hagyni lesz, az özvegy jogos fellépésének alapos voltánál fogva kénytelen. S iit nem mellőzhetem, hogy a jogeset részletei közül föl i ne hozzam : 1- ör azt a tényt, hogy az özvegy H. B. né (ivére igaz, hogy a H. B. hitestársak követelését perelte be N. M. alperes ellen, de nem K. B.-né képviseletében, sem mint ennek engedményese, vagy utódja, hanem s ezt nagyon is hangsúlyozni kívánom, mint kisvárosi kereskedő a saját nevében. 2- or, hogy nem is N. M.-nek illetékes, tehát az ügyre nézve személyes bíróság, hani'in a felperes saját illetékes bírósága előtt lett a követelés per tárgyává téve. Az utóbbi, az illetékességi ellenvetés, beismerem, nem nagy jelentőségű', mennyiben itt a felek a törvényszabta competentiától ugy alperes beleegyezése, mint annak folytán is eltérhettek, hogy a biró előtt a követelést kereskedői könyvkivonati igényül is szerepeltethették talán. Az első körülmény azonban, tudniillik, hogy H. B.-né fivére a követelést a saját maga nevében érvényesítette, a nélkül, hogy a követelésnek reá történt átruházását igazolta volna, mert hiszen az okmány, az obligationalis levél felmutatása nem olyan természetű, mint a bemutatóra szóló értékpapír, hogy birtokával már igazoljuk a követeléshez való igényünket is, épen azért az a körülmény itt annyira fontos, hogy tulaj donképen ez dönti el a kérdést, ez zárja ki a res judicata lehetőségét. S mint fejtegetésem elején mondtam, az emberben az eset érdekességét a bámulat múlja fölül a fölött: mikép fogadhatta el a biró H. B.-né fivére actoratusságát ott, hol ennek az ügyhöz való köze az okmány birtokán kívül — mert a rokonság ily helyzetben : a mellett nem bizonyíték — semmi által nem lett valószínűvé téve, annál is inkább, mert — ugy tudom — a bírónak a perrend szabta kellékek mellett hivatalos feladata a követelés helyességének is megbirálása, ellenkező esetben semmi szin alatt soha nem volna neki megengedve, hogy alperesnek például makacssága esetére felperest mégis elutasítsa követelésével. Ez az én álláspontom. Én legalább, hamint biró, hivatva volnék K. B. né újabban folyamatba teendő ügyében Ítélni, határozottan az itt kifejtett irányban intézném saját eljárásomat, végezném birói feladatomat. Még inkább meg vagyok magamban győződve ez álláspont helyességérő!, ha felgondolom, hogy ellenkező esetben, s a dr. Brendusian Jakab ügyvéd ur által a jogesetet illetőleg előadott eljáráshoz hasonló birói eljárás s intézkedés mellett igen nagy mértékben lehetne — hogy egyebet ne mondjak — csak összejátszással is szaporítani a ^judicatae res* számát a jóhiszemű jogalanyok legnagyobb kárára. Ilykép kifejtvén s egybeállítván felfogásomat és nézetemet, egyúttal fölmentettnek tekintettem magamat azon önmegtagadás alól, melyet a »J o g« 48. számában adott »Felelet«-tel szemben magamra nézve megállapitottam. ( i. Ennek folytán kezembe véve azt a 48. számot, mely dr. Borsiczky Imre aljegyző urnák a föltett kérdésre közlött »Felelet«-ét tartalmazza, meglepetéssel olvastam, mikép ő az enyémmel egyenes ellentétben álló azt a véleményt nyilvánítja, melynél lógva a »res judicata«-nak igenis helye van. A nélkül, hogy dr. Borsiczky Imre ur felfogásának és vélekedésének boncolásába mélyebben ereszkedni akarnék, csak két észrevételt bátorkodom arra nézve kockáztatni, tudniillik, a) hogy igaz, miké]) a perrendtartás intézkedései értelmében az itélet megsemmisítése annak módja és rendje szerint eszközölhető, ha valaki helyébe egy másik meghatalmazás nélkül lépett vala fel. De mi történjék, ha a perorvoslatra a törvény által engedett idő már lejárt? A fejtegetett kérdésnél és jogesetnél pedig, nézetem szerint ez a fő. b) Hogy maga Borsiczky Imre aljegyző ur a sorok között elismeri a »res judicata« megengedésének alaptalan voltát, mondván »kissé különösnek látszik a dolog, mert a materi a lis igazsággal esetleg homlokegyenest ellenkezik« s ezzel szemben csak arra támaszkodván, mikép »nem szabail felednünk, hogy N. M. már jogerős ítélettel kezében áll az özvegy keresetével szemben.« Minden tiszteletem dacára, melylyel a formális jog iránt viseltetem, bátor vagyok kérdezni: lehet-e, szabad-e ott tulajdonképi jogerejüségről csak szólni is, hol az ítéletet a tények alakilag is tévesnek mutatják? Fennállhat-e egymagában a tető, ha az alatta levő épületet alóla kibontják? Klekner Alajos jogakadéjiiiai tanár Kassán. S é r e 1 e m.:/: Óvás felvétele körüli visszásságok. (Az igazság- és pénzügyminiszter urak figyelmébe.) Ott, a hol közjegyző nincsen, a járásbíróságok veszik fel a váltó-óvásokat. Gyakori eset, hogy a kezelő személyzet elégtelensége miatt, vagy néha talán célzatosan is, az óváslevél kiadványa csak hosszabb idő múlva, többszöri sürgetésre kapható meg és igen gyakran megtörténik, hogy időközben a váltó kifizetve vagy kicserélve és az óvásköltség is kiegyenlítve lévén, minthogy az óvato'.tatónak az óváslevélre szüksége nincsen, a dolognak többé feléje sem néz. Mi lett tehát az óvatoltató által beadott 2 vagy 3 frtos óvásbélyeggel ? Azoknak zsákmánya ez, kik helytelen és tudatlan leletfelvételeikkel annyi zaklatásnak teszik ki a közönséget és ügyvédi kart? Mert arra nézve, hogy az óváslevél a félnek kiadatott-e, semmi ellenőrzés nincsen ; elég, ha az óváskönyvbe a felvevő által bevezetve lett, ezzel az ügy be van fejezve. Célszerű volna tehát oly miniszteri rendelkezés, mely meghagyná az óvásfelvétellel megbízott járásbirósági közegeknek, hogy az óvás-bélyeget ne a félnek járó kiadványon, hanem magában az óvás könyvben használják fel. (A lerovás a kiadványon igazolható volna.) Ezen eljárás, mig elejéc venné számos visszaélésnek, másrészt azzal, hogy a pénzügyi vizsgálónak csak az óváskönyvel kellene végig lapoznia, az ellenőrzést könnyűvé tenné. Hajfncr István, ügyvéd, Cyőnk. Irodalom. A mozaiko-talmudikus örökösödési jog. Irta: Bloch Mózes tanár. Megjelent az Athenaeu m-t á r s u 1 a t könyvnyomdájában. 1890. Nemcsak az összehasonlító jogtudomány tekintetében, mert a munka szerzője a talmudikus örökösödési jogot a rómaival is összehasonlította, de mint önálló jogi mü is fölötte érdekes. A talmudból, ezen a tudomány által nemceak nem eléggé méltatott, de valósággal száműzött könyvcomplexusból, melynek létrehozásán pedig századok munkálkodtak, van gyűjtve. De hogy mit jelent ezen gyűjtés, arról csak annak lehet némi fogalma, a ki valaha bepillantott azon rengeteg foliansokba, melyeknek — talmud a neve. Ez nem azt jelenti, hogy a gyűjtő —mint a Gajus insti~ Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlüttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. VelUnk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.