A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - A mozaiko-talmudikus örökösödési jog [könyvismertetés]

A JOG. 447 tutióiban vagy Modestinus systematikus rcsponsumaiban fejezetről fejezetre indulva, kiszedi a velejét, hogy aztán más remek jogásznak megint csak szépen rendezett müvére térjen át. Egész más módja ez a tudományos búvárkodásnak. 12 hatalmas könyv néhány ezer lapját kell a priori ismerni, hogy az ember ilynemű munkára csak vállalkozhassék. Tudni, hogy miféle összefüggésben fordul elö az egyes tractatusokban, az örökségi tanú, az örökségbe való belépés, a végrendelet s még több száz meg száz momentum, melyek együttvéve képezik az örökösödési jogot és tudni azt is, hogy döntötték el a vitás kérdéseket a későbbi kommentátorok, már magában véve is csak hosszú évtizedek munkálkodásának lehel eredménye. És bene adnotaudum: ezt tudni kell. Mert a talmudnak azon jellemző tulajdonsága van, hogy ugyanazon egy lapján szó lehet: hamis tanúról, interdictum, birtokfelosztás, hús- és tejkeverék, örökség — és a nők tisztasági törvényeiről, a hogy a dialektikának, a talmud ezen absolutistikus monarchiájának tetszik. De a ki ezen rettenetes systemátlanság föiött mosolyog, az épen nem ismeri keletkezése történetét, az nem tudja, hogy a talmiul nem egyéb, mint Mózes 5 könyvének sorról sorra, sőt mondhatni szórói-szóra való magyarázata, de olyan emberek által, kik a dialektika művészetében fölülmulhatatlanok. Ezek előtt nem azon cél lebegett, hogy egy egységes, az egész életet felölelő törvénykönyvet szerkeszszenek. Ok nagy szerényen a szentírást akarták interpretálni. Mi csoda azonban, ha egy munkában, melyen egy egész nép nemzedékről-nemzedékre munkálkodik, melybe egy nemzet összes szellemi erejét fekteti, ha oly munkában hit, jog, exact tudomány, bölcselet, költészet, szóval a tudás addigi fejlettségében van lerakva? Es ebből — a mi szempontunkból Ítélve — rengeteg zűrzavarból kiszedni azt, a mi egy bizonyos tárgy feldolgozásához szükségeltetik, a dialektika menetéből — pedig nagyon tekervényes menet az — kiérezni a hasznavehetőt és hamarosan átsiklani a hozzá nem tartozó felett, arra csak a lehető legkifejlettebb gyűjtői tapintat képes. De mindezek dacára ez - hogy úgy mondjam — a munkának csak fizikai része. Szellemi részét akkor végezte a tudós szerző, mikor az egyes darabokból egy szerves egészet formált. A felosztáson, a fejezetek és pontok elhelyezésén, művészi kivitel vehető észre. A munka 2 részből áll, melyek fejezetekre vannak osztva. Az I. rész szól az örökösödési jogról általában, a II. a végrendelet és ajándékról. Az első rész foglalkozik az örökösödés lényegével, a törvényes örökösödési fokozattal, az örökhagyó lányának jogával a mellékágakkal, a házastársak, a sógor örökösödési jogával és végre az örökség birtokba vételével. A II. rész szól a végrendeletről, a beteg ajándéka és végrendelkezéséről és a helyettesítő birtokbalépésről. Az egyes fejezetek címei, a mi hát máskép fel sem tehető lelkiismeretes szerzőről, teljesen fedik tartalmukat. Még kiemelendő s laikusnál nem bámulható eléggé a valódi jogászi gondolatmenet s a fogalmak praecis definíciója. De a mióta a spectralanalysis kisütötte, hogy a fehér sem fehér többé, hanem több sötét színnek összetétele, azóta a legnagyobb tartózkodással viseltetnek némelyek a nagyon is fehérre festett dolgok iránt. Ezeknek megnyugtatására sietek kijelenteni, hogy vannak az én festettem fehér lapon fekete csíkok is, de azok is csak — a spectralanalysis segítségével vehetők észre. Mindenekelőtt szerző nem váltotta be teljesen azon igéretét, hogy a talmudikus jogot össze fogja hasonlítani a rómaival. Mert D a 1 w i g k »Versuch einer philosophischen Darstellung des Erbrechts« című munkájának szórványos idézése korántsem jelenti a m. talm. jog összehasonlítását a rómaival. Pedig valóban méltó feladatot oldott volna meg a szerző, ha a m. talm. örökösödési jog minden egyes, a rómaitól elütő tételére rámutatott volna, ha kimutatja, mi az egyiknek, mi a másiknak tendenciája, ha történeti kritika alapján megvilágítja, mikép következik az, hoo-y egyikének ezen, másikának azon irányban kellett fejlődnie. Ad vocem : történeti kritika! És evvel rá is térek a másik fekete csík demonstrálására. Össze vannak hát gyűjtve a különféle tételek, szép, világos rendszerbe is vannak fűzve és az egész mégis holt megkövesedett tömeg benyomását teszi az olvasóra. Sehol semmi nyoma annak a különös szikrának, mely a holtat is élőnek tudja fel tüntetni és melynek neve — történet. Sehol semmi ráutalás arra, hogy ez a tétel specifikus zsidó eredetű, amaz idegen, ez akkor létesült, vagy legalább létesülhetett, a másik csak századokkal későbben küzdötte be magát a zsidó jogéletbe. Természetes, hogy ahhoz, a ki azon rideg álláspontra helyezkedik, hogy a talmudi jog a mozaikus jognak legegyenesebb s legtermészetesebb emanaciója, ilyen kérdések nem is férnek. Pedig kétségtelen, hogy idegen jogok, de kivált a római befolyást gyakorolt a zsidó-jog fejlődésére is. De hát elvégre szerzőnk theologus, a ki minden scrupulusunkat, kritika, történet, idő befolyás stb. tekintetében azon egy mondatával oszlatja szét: »Csakis ha az, minek alapja az észben van letéve, a vallás által is szentesittetik, ha az nem egyedül a jogérzületben, hanem a vallásosságban is gyökeredzik, csak akkor bir az üdvös hatással nem egyedül a haldoklóra, de — a hátramaradtakra is.« ,. T Kertész Izor. Vegyesek. Tóth Elek nyugdíjaztatása. A legközelebb nyugdíjaztatása alkalmából a Szent-Islvánrend keresztjével kitüntetett Tóth Elek kir. táblai tanácselnök közpályája felől következő adatokat közölhetjük. Az ügyvédi vizsgákat letévén, a fenálló kir. váltófeltörvényszéknél kezdett hivataloskodni. A szabadságharc alatt honvédszázados és hadügyministeri titkár volt; 1850-ben a birói pályára lépett, 1854-ben Szatmári megyetörvényszéki tanácsos és államügyész, 1857-ben Nagyváradon országos törvényszéki tanácsos s az ottani kiküldött városi bíróság főnöke lett; 1858 ban Biharmegyére nézve felállított telekkönyvi tanácsban elnöklettel bízatott meg; 185'J-ben országos főtörvényszéki előadóvá neztetett ki. Az alkotmányos hazai bíróságok visszaállításakor l861-ik évben a debreczeni váltótörvényszék bírája lett; innen rövid idő múlva áttétetett a pesti váltótörvényszékhez s onnan a kir. tábla rendes birájává neveztetett ki; 1870-ben a pesti e. f. kir. váltótörvényszék elnöke, 1872-ik évben pedig a kir. legfőbb ítélőszék rendes birája lett. Ezen állásában 1873ik évben a magyar kereskedelmi törvényszék alkotása iránt folyó tauácskozmányokhoz az igazságügyminister egyik képviselőjeként küldetett ki s e részbeni tevékenységeért ő Éelsége legfelsőbb elismerését nyerte meg. A keres kedelmi törvényszék 1876-iki január 1-én hatályba lépte alkalmából az új hatáskörrel felruházott budapesti keresk.- és váltótörvény szék elnökévé neveztetett ki s legfőbb birói állásától lett felmentésekor, közhasznú s kitűnő szolgálatai elismeréséül ő Felsége részére a Lipót-rend lovagkeresztjét méltóztatott adományozni. Elnöksége alatt léptek életbe az új hiteltörvények nagyrészben s kiváló gyorsaság, pontosság és correct ítélkezés honosultak meg a kir. keresk.- és váltótörvényszéknél. 1880-ban a kir. itélő tábla tanácselnökévé neveztetett ki. A III. polg. tanácsnak, melyhez az örökösödési s birtokperek beosztvák, elnökségét vitte 10 éven ál ; e 10 év alatt tanácsából 15 bíró léptettetett elő, a mi következtetni enged azon elismerésre, a melyben a tanács részesült. Ujabb időben hirtelen bekövetkezett s veszélyesnek tartott szembaja miatt a már különben is célba vett nyugdíjaztatási kérelmének előterjesztését siettette. Vele a kir. itélő tábla legjelesebb tanácselnökeinek egyikét veszti. A budapesti kir. tábla régen fejezte be évét oly kedvező mérleggel, mint azt az idén fogja lezárni. A még együtt működő nagy táblának utolsó éve nem hagy rossz emléket maga után. Eogják-e a széttagolt részek -— az eddigi törvénykezési rendszer fenmaradásáig — a megfelelő arányt felmutathatni? Ez a jövő titka! Tény, hogy a budapesti nagy tábla negyvenezeres restanciáinak se hire, se hamva. November hó végén 25,CO0-re apadt a hátralék, pedig annak apasztását a tavalyról maradt nagy polgári pereknek elintézése erősen hátráltatta. Az év végére 23,ü00-nél is kevesebb lesz a hátralék, a mely összeg szemben az évenkénti 125,000—1.30,U00-nyi beérkezéssel fölötte nagynak már nem mondható. Az évenkint ide érkező ügyek ötödrészének is alig felel meg ez összeg, mely hóról-hóra következetesen apad. Még egy év a mostani működésből és a hátralék 15,000-nél nem volna több. Az átlagos elintézési idő alig volna ekkor több egy hónapnál, a mi felsőbb bíróságnál hosszú időnek már épen nem mondható. Kétségtelen, hogy e kedvező eredményt a kisegítő bírák segélyével lehetett elérni. Ilyen most 39 működik a táblánál, kikkel a birói létszám 181 volna, ha viszont 12 rendes bíró nem segítené ki a Curiát. így az üresedésekkel tényleg 167 biró működik most a kir. itélő táblánál. Ezek közül hat biró önállóan tanácsot is vezet, sokan az ügyvédi, a birói gyakorlati, a telekkönyvi vizsgálatoknál, a fegyelmi bíróságnál, az alapítványi bizottságban és, a földteherínentesitési alapigazgatóságnál vannak elfoglalva. És mindezek mellett és fölött 130,000-et jóval meghaladt az ügyeknek száma, miket a tábla birói kara évenkint elintéz. Erre a munkásságra