A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 12. r.

441 rozzon; továbbá, hogy az ügyvéd a feleket képviselje és legyen azoknak jogi tanácsadója; a közjegyző pedig a perenkivüü törvénykezési ügyekben és hitelesítéseknél, valamint a jogügyletek s tontosabb szerződések megkötése, rendezése körül — hol biróra nincs szükség - a felek között pártállás nélkül hivatalból járjon el és hogy e három hivatott közegen kivül a honpolgárok jog­ügyeibe senki más érvényesen be ne avatkozhassék ; ha akkor a törvényhozás ezen szervezkedési elvek álláspontjából kiindulva, hozta volna be a közjegyzőséget, akkor bizonyára már jelen időbe n az igazságszolgáltatás tekintetében rendezett jogállam volnánk. így azonban - a birói kar folytonos szervezés alatt áll, a perek száma folyton szaporodik — a restantiákat a bíróságok soha meg nem győzik, a birói létszám soha nem elég, a birói függetlenség folytonos függőségben van. rovábbá az ügyvédi karban mind a bíróságok, mind a közjegyzőség iránt folyton feszült viszony tapasztalható, az ügyvédtől elvonva van némely tekintetben a felek képviselése és átengedve ehez nem értő megbízottaknak, a zugirászok beavatko­zása ellen pedig az ügyvéd nincs kellőkép védve. A közjegyzőség pedig oly intézménynek van alakítva, melynek közegei, a közjegyzők, sok tekintetben azt sem tudják, vájjon coordinált, vagy subordinált állást foglalnak-e el a bíró­ságok, árvaszékek, hatóságok irányában és vájjon teendőiket törvénynél fogva végezzék-e, avagy mások szeszélyétől függő megbízásból. Azt sem tudják b'ztosan, vájjon ügyfelek jogügyletei­ben, azok szerződéseinek megkötése körül nekik vau-e tulajdonkép joguk eljárni, vagy a jogismereteket nélkülöző községi jegyzőknek és egyéb zugirászoknak és nem is tehetnek semmiféle megtorló lépéseket a mindennap előforduló oly esetekben, midőn a köz­ségi jegyző eltiltja a feleket attól, hogy jogügyleteik kötése végett királyi közjegyzőhez forduljanak és hatalmában álló különféle megtorlásokat alkalmaz oly fél ellen, ki annak ellenére mégis fölkeresi a közjegyzőt. Midőn az igazságszolgáltatás három oszlopá: a birói, az ügyvédi és a közjegyzői kar szervezetében és hatáskörében ily cardinalis hibás állapot áll fenn, ott lehetetlen az, hogy a köz­jegyzőség megfelelhessen azon igen fontos feladatnak, melyre a jogrend és biztosság tekintetében hivatva van; lehetetlen, hogy a közjegyzői intézmény a haza és honpolgárok javára fejlődésbe jöjjön, de általában lehetetlen jó igazságszolgáltatást elérni. A királyi közjegyzők országos egyletének közgyűlésén a mindenünnen összehozott tapasztalatok, főkép ezen szervezeti föhibára vezethetők vissza, vagyis helyesebben abból folynak. A közgyűlés alkalmából többek által felhozott egyes sérel­meket, tapasztalatokat, visszás eseteket elősorolni ezen egy cikkben lehetetlen volna, annyi ama sérelmek száma; de némelyik azok közül lényegesen belevág jogéletünk megrontásába és igy említésre méltó. A királyi közjegyzők egyik fösérelmét képezi az, hogy míg egyrészről a közjegyzői intézmény épen azon intentióból hozatott be, hogy az ügyfelek jogügyleteik megkötését jogászi correctséggel és közhitelességgel eszközölhessék és mig egyrészről a törvény a közjegyzőktől nagyobb tudományos és gyakorlati képességet, sőt pénzbeli óvadékot követel, mégis ezzel ellenkezőleg a jogügyletek megkötése körül, még a közérdekből fontos jogügyleteknél sem alkalmaz a törvény közjegyzői kényszer rendszabályokat és inkább oda dobja a honpolgárok jogéletét a kontárok kezébe, minthogy közjegyzői kényszer behozatala által azokat a jogsérelmek ellen oltalmazná. Pedig az ország el van árasztva szabálytalan és jogkövet­kezményeiben törvénytelen szerződésekkel, melyeket a jogászi ismereteket nélkülöző községi jegyzők és zugirászok szabadon készítenek és a honpolgároknak kiszámithatlan jogi, gazdasági, erkölcsi károkat, peres, viszályos állapotokat okoznak. A közjegyzői kényszer hiányánál tehát nem is annyira a közjegyzők sérelme fontos, hanem inkább az ország igazság­szolgáltatásának és a jogrendnek magas céljaira való tekintetből, a honpolgárok sérelme képezi a főbb tekintetet. Másik sérelme a királyi közjegyzőknek az, hogy ámbár a törvény a hagyatéki ügyekben való tárgyalás vezetését a köz­jegyzők hatáskörébe utaíja, de e körül sok visszaélésre enged a törvény utat, melyek által a bíróságok, árvaszékek a törvényt mellőzik. Igazságtalanság rejlik már magában véve is abban, hogy oly hagyatéki ügyet, melynél a hagyatéki tömeg 100 frt értéket meg nem halad, a közjegyző ingyen tartozik tárgyalni, ugy a póttárgyalásokat is ingyen teljesíteni. Az ország minden vidékéről összehozott közjegyzői tapasz­talatok szerint ebből azon másik nagy sérelem származik, hogy némely bíróság és árvaszék csakis ily apró hagyatéki ügyek tár­gyalását bizza a közjegyzőre, a nagyobb és érdemesebb hagya­tékoknál a törvény megsértésével a bíróság, az árvaszék maga tagjaival vezeti a tárgyalást, a bíró a hagyaték átadó végzést meghozza, az ingatlanokat hivatalból telekkönyvileg átíratja. Ez nemcsak a közjegyzők jogainak, de a törvénynek is megsértése, de ellene fellépni nem lehet, mert a birói átadó végzést a telekkönyvi hatóság foganatosítja. Továbbá sérelmes állapot, hogy a tárgyalási díjszabály oly határozatlan, értelmetlen és a bíróságok s árvaszékek tetszésétől függő, hogy e miatt az ország minden vidékén más és különböző megállapítási szokás követtetik. A közjegyzők országos egyletének közgyűlése alkalmából felmerült ilyen és számos egyéb sérelmek nagyon figyelemreméltó adatok igazságügyünk további rendezésében és együtt véve annak szükségességére vezetnek, hogy a közjegyzői törvényt előbb-utóbb, de inkább mielőbb revisió alá kell venni, ha országunkban a jog­életet javítani akarjuk. Minthogy pedig a közgyűlés befejeztével a kir. közjegyzők országos egyletének küldöttségét az igazságügyminiszter ur jóakaró figyelemmel meghallgatta és jóakaró nyilatkozattal megörvendez­tette : alaposnak kell lenni a kilátásnak arra, hogy hazai igazság­szolgáltatásunknak folyamatban lévő rendezése keretéből a kir. közjegyzői intézmény ki nem maradhat. Törvényjavaslat a sommás eljárásról.* — Dr. P ] ó s z Sándor javaslata, — Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. A perköltségek megállapítását tárgyalják a javaslat 90 — 97. §-ai. A judicaturában ép a perköltségek megállapítása azon része az ítéletnek, melyekre kimerítő, mindenesetre al­kalmazható szabályokat alkotni teljes lehetet­lenség. Ezzel sem Plosz, sem más processualista sikeresen nem fog megbirkózhatni. Altalánosságban lehet bizonyos cardinalis elveket sanctionálni, de felsorolni az összes eseteket oly módon : hol, mikor, mily mértékben s kinek a terhére állapitandók meg a perköltségek, nem lehet. Leg­helyesebb tehát azon rendszer, mely a sarkalatos elveket felállítva, a biró judiciumát meg nem köti, hanem felhatalmazza a bírót, hogy a perköltségek felett a per körülményeire való tekintettel is határozhasson. Mert azt sem lehet minden kivétel nélkül elfogadni (92. §.), hogy ha a fél részben nyertes, részben vesztes, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, avagy ha alperes a perre okot nem szolgáltatott és felperes követelését azonnal elismeri, a költ­ségeket felperes tartozik viselni, mivel előfordulhat egyrészt olyan körülmény, hogy felperes a kereseti követelés felén alul lesz nyertes és a perköltségek még sem lesznek egészben megszünte­tendők (pl. ha jogutód perel, kinek a jogelőd cselekményei és alperes részbeni fizetésteljesitéséről tudomása nem lehet stb.), m á s­részt pedig miért perelne felperes, ha alperes a követelést elismeri és kiegyenlíti? Ha pedig oly körülmény forog fenn, hogy alperes fizetni akarván, felperes a kötelezvényt kiadni vagy nyugtát adni vona­kodott és a teljesítés ezen múlt, akkor meg törvény nélkül is természetes, hogy alperes a perköltségekben nem marasztalható. Az meg már épen igaztalan, a mit a 95. §. igyekszik életbe­léptetni .... A perrendtartás 221. §-a azt rendeli: afőeskü általi bizonyításnak a döntő körülmé­nyekre és csak akkor van helye, ha a bizonyítás más módon, nem eszközölhető. Ha már most a szóbeli tárgyaláson tanukra történik hivatkozás: Lehet-e az ügyet a tanuk kihallgatása nélkül ugyanazon körülményre vonatkozó eskükinálás által eldönteni ? Nem lehet. A tanukat ki kell hallgatni és ha már most ezen védelmi cselekmény nem sikerülvén, felperes csak főeskü feltétele mellett lehet esetleg pernyertes, ezen sikertelenül, helyesebben eredményre nem vezetett tanubizouyitás költségeinek megtérítésére alperes még pervesztesség esetén sem lenne köte­lezhető ? Vájjon nem az ő tagadásának eredménye-e ezen költ­ség ? Ha pedig mást ért a javaslat a »t á m adási és védelmi csele kmény« alatt, akkor sorolja fel azokat. * Előző közlemények a »J o g« 40., 41., 42., 43 , 44., 45., 46., 47 , 48., 49. és 50. számában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom