A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 12. r.

442 A JOG-. A 91. §-ban a javaslat ismét neki ront az ügyvédeknek, habár csak indirect uton, mert a »c é 1 i r á n y o s jogérvényesítés vagy védelemre szükséges költségek* alatt bizonyára az ügyvédi képviselettel járó költségek is értendők, miből a törvény szellemének megfelelőleg következik, ha a pertárgy megítélése akadályokba nem ütközik, alperes beismerésben van vagy egyezséget kötne, az ügy védi képviselettel felmerült költségek alperes terhére meg nem állapithatók, mivel ily esetben a védelemhez, a célirányos jogérvényesítéshez az ügyvéd valóban felesleges volt. És ez is helyes lenne ? Persze ez is benne van a németbirodalmi prts 87. §-ában, de azért tán mégis helyesebb a prts 251. és 252. §-ait azon módosítással meghagyni, hogy a bíró a per körülményeinél fogva a részben nyertes felperest is alperes terhére a perköltségekben elmarasztalhassa, még pedig az ügyvédi költségekben is, mert az ügyvéd általi képviseletet a javaslat még el nem törölte és a pernek alperes az oka. A 96—£8. §-ok helyesen intézkednek és a mit a perköltségekre vonatkozó szakaszok nélkülöznek és a mire az új prts figyelme sem terjedt ki, az csupán a perköltségek előlegezése, illetve biztosítása. Ha egyes államokban a külföldi felperes köteles a belföldi alperes kívánatára a perköltség fedezésére biztosítékot adni, a melynek nagyságát alperes javaslatára s a felek meghallgatása mellett a bíróság állapit meg, szükséges, hogy a viszonosság tekintetbevételével hasonló módon járjunk el. Megkívánja, megköveteli ezt honpolgáraink érdeke azon állam polgáraival szemben, a hol vele hasonlóképen járnak el. Ide vonatkozó szabályok találhatók a németbir. prts 102 — 104. §-aiban, nemkülönben a bajor prts 123. £ a rendeli, ha felperes a biztosíték letételét, illetőleg kiegészítését a kitűzött határidő alatt nem igazolja: alperes kérheti, hogy a kereset, vagy ha az ügy a felsőbb bíróságoknál van, a perorvoslat visszavontnak nyilváníttass ék. A felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható ítéleteket sorolja fel a 99. §. Hogy valamely elsőbirósági Ítélet jogerőre emelkedés előtt végrehajtható legyen ott, a hol biztosítási eljárásnak van helye, legalább is komoly megfontolást és alapos bírálatot igényel, a mely kritika azután azon helyes meggyőződésre vezet, hogy a végrehajthatóságot szükséges egyrészt oíy Ítéletekre korlátozni, hol a jogorvoslat eredményt alig fog felmutatni, a hol tehát az apellatio pusztán perlekedési viszketeg, vagy időhaladék céljából vétetik igénybe. Ilyenek az elismerés és közokira tok alapján hozott feltétlen marasztaló ítéletek. Másrészt előzetesen végrehajtható lehet az oly Ítélet, a hol a végrehajtás által alperes vagyoni érdeke érzékeny és pótolhatlan sérelmet nem szenved, mint például a bérelt helyiség átadása, visszabocsátása, az 1881. évi LIX. t.-cikk 13. §-ának /) és n) pontja alatt felsorolt ügyekben hozott feltétlen marasztaló Ítéletek. És végre indokolhatja azt a szükség, így a gyermektartási és életjáradéki perek. De miért legyen végrehajtható a 100 frtot meg nem haladó s az ezen értéket meghaladó ítéletek, ha azadós m a g á t a t e 1 j e s i t é s r e teljes bizonyító erejű magánokiratban kötelezte? Ez alig indokolható, ha meggondoljuk mennyi és mily alapos kifogások emeltetnek az ily magánokiratok ellen és azzal szemben, hogy a fél pernyertessé is válhatván, a felsőbb bíróságnál annak lehet kitéve, hogy az általa lefizetett összeget visszvégrehajtás utján nem lesz képes behajtani. Aut — aut. Ha a res judicatat bizonyos esetekben egyáltalán végrehajtás utján akarjuk biztosítani, akkor a marasztalt félnek legalább is meg kell adnunk ama jogot, hogy a végrehajtás megelőzése végett a megítélt öszszeg és járulékait a per jogérvényes eldöntéséig birói letétbe helyezhesse, ha valószínűvé teszi, hogy visszvégrehajtás esetén követelése veszélyeztetve van. Ezt megkívánja az osztó igazság. Különben a feltétlenül elrendelendő bizt.ositási végrehajtás teljesen elégséges lenne, mert ha oly féllel állunk szemben, a ki a lefoglalt tárgyakat elsikkasztani hajlandó, arra nézve tökéletesen mindegy, vájjon a birói zár alá vétel b i z t os i t á s i vagy kielégítési végrehajtás eredménye. Meggátolni az alaptalan felebbezést, elég a biztosítás is. Míg ellenben tekinj tettel arra, hogy az igényperek megnehezítése céloztatik és a kielégítési végrehajtás és árverés pernyertesség esetén az elárverezett tárgyaknak az előbbi állapotba leendő vissza I helyezését lehetetlenné teszi, azzal, ha a nem jogérvényes Ítéletek végrehajthatóságát teljesen mellőzzük, vagy legalább korlátozzuk, sok bonyodalom, igazságtalanság és kártérítési pernek veszszük elejét. Ha azonban a végrehajthatóság elve elfogadtatnék, elég azt a törvénybe igtatni vagy a joghatálynak az Ítéletben leendő kimondását legalább a féltik kérelméhez kötni, mivel ha a bíróság által hivatalból mondandó ki, megtörténhetik, hogy pusztán elnézésből mellőztetnek és ekkor kijavítási eljárásnak lenne helye, | ez pedig, a mennyire lehet, kikerülendő. A 100. §-ban kötelezővé tétetik az ítéletnek kihirdetés általi közlése. Ezen merev rendelkezést practicusnak nem tartom, jóllehet a közvetlenség folyománya, hogy az Ítélet szóval és az eljárás befejeztével azonnal kihirdetendő, mégis, miután nincsen szabály kivétel nélkül, kivált midőn a cél szentesíti az eszközt, azt is meg kellene engedni, ha ez bármely indokból meg nem történhetnék, nehogy a felek egyedül az Ítélet publikálása végett (101. §.) újból kénytelenittessenek a megjelenésre, az ítélet ilyenkor a feleknek kézbesítendő különösen azért is, mivel a felek a hirdetéshez megjelenni nem kötelesek s ezzel a szóbeliség és közvetlenség princípiumától részben ugy is eltérünk és az Ítéletnek kiadatását a felek követelhetik (105. §.). Különösen célszerű ez, ha a képviselő ügyvédek egyike vagy másika a bíróság székhelyén nem lakik és a bizonyítási eljárás vagy észrevételezéshez meg nem jelent és még hozzá practicus ez akkor, midőn a 101. i;-ban igen helyesen ineghagyatik — és ez a fő — hogy az eljárás befejeztével az Ítéletek 8 napon belül meghozandók s így a késedelmes Ítélethozatal és közlésnek gátat szabunk. Azután meg a bíróság kezelő személyzetének munkáját szaporítja az Ítéletek külön kiadása s ezért azt, hogy az ítéletek írásban közöltessenek, a felek szabadságára kell bizni egyrészt, másrészt pedig, ha az Ítélet kihirdetésénél jelen voltak, ugy az ítéletek csak hiteles másolatban lennének kiadhatók egy forintos bélyeg lerovás5* mellett, mert ha a félnek terhes a/.t sajátkezűleg lemásolni, ám rójja le legalább a bélyeget. A közlés pedig azon záradékkal eszközöltetnék, hogy az Ítélet ellen 15 nap alatt felebbezéssel élhetni és erről a felek a kihirdetés alkalmával is kitanitandók, a mit a javaslat elég helytelenül mellőz. A kihirdetés napját és hogy a felek jelen voltak, inkább a jegyzőkönyvben, esetleg az »i t é 1 e t e n «, nem pedig az »itéletben«, melynek a kihirdetéskor készen kell lennie, volna feljegyzendő. A 102. g. ellen nincs észrevételem. A 103. §-t illetőleg megjegyzem, hogy elégséges, haabiró az általa hozott ítéletet aláírja (felebbvitelnél az elnök és jegyző vagy előadó). Az Ítéletben a bíró nevét felesleges kitenni. Továbbá nem fog jóra vezetni (4. pout) ama szabadalom, hogy a bíró a felek előadása és a bizonyítás felvételéből kiderült oly ténykörülményre is hivatkozhat, melyek a tárgyalási jegyzőkönyvbe fel nem vétettek. Vagy felveendő a jegyzőkönyvbe minden fontos körülmény, melyre a felek észrevételt tehetnek, vagy pedig nem. Ha felveendő, akkor a biró csakis erre alapithatja ítéletének indokolását, ha pedig nem veendő fel, térjünk vissza a tabellaris eljáráshoz, a hol azután csak a rovatokat kell kitölteni. Hol van a g a r a n t i a, hogy azok a ténykörülmények cakngyan kiderülnek? Ily körülmények ^ között a felek a legnagyobb meglepetéseknek lehetnek kitéve és koholmánynak nevezhetik az egész indokolást. Sokszor egy mellékkörülmény beismerése vagy elejtett szó egészen más körülményt hoz létre a judicaturában. Óvakodni kell tehát acoulissák megetti eljárástól és legyen az igazságszolgáltatás egészen nyilvános. A 104—106. §-ok helyesen intézkednek s miután ezzel az ezen fejezetre vonatkozó szakaszok bírálata ki lett merítve, még csak azt kivánom felhozni, hogy a vagylagos Ítéletek mikénti teljesítését szintén törvényileg rendezendőnek tartom. Minden nézeteltérés és collisio megszüntetését eredményezné a törvény ama szakasza, hogy a vagylagos ítéleteknél a teljesítésre kiszabott határidő alatt a marasztalt fél, ennek elteltével pedig a jogosított felet illeti a szabad választás joga a felett, hogy a végrehajtás esetében magát a dolgot, vagy pedig egyenértékét követelje.