A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Királyi közjegyzők országos egylete

A ,T O ( ;. állapítja meg a számadások alapján a hitelezők kielégítésére fordítható jövedelemfelesleget, a miből következik, hogy a jövedelemfelesleg, illetve annak az első bekezdése alapján kiszámított hányada még akkor is az anyáé, ha számolni köteles, mert különben az saját hitelezői kielégítésére fordítható nem lenne. Nézetem szerint azonban, habár ugy a 25. §., mint különösen a 35. §. 2. bekezdése szószerinti értelmében a vagyont kezelő és férjhezmenetele miatt számolni köteles anyát is megilletné a jövedelemfelesleg, ez ismét a fentartatni kívánt régi törvénynek nemcsak szellemével, de positiv rendelkezésével is ellenkezvén, méltán kétségbevonható, hogy az új törvény okadatolás nélkül máskép kivánt volna rendelkezni, mint az addig fennállolt törvény s pedig annál is inkább, mert az ismét férjhezment anya számadási kötelezettségének csak ugy van igazán célja, ha a jövedelmeknek a kiskorú gyermekek javára felhasználásának biztosítása végett történik. Azt a feltevést, hogy a vagyont nem kezelő anyát a gondnokilag kezelt vagyon jövedelmének feleslege meg nem illeti: megcáfolja maga az anyára alkalmazandó feutidézett 25. §., a mennyiben ennek értelmében a végrehajtásokkal megtámadott anya hitelezőinek a jövedelem-felesleg akkor is kiadandó, ha nem maga az anya, hanem az árvaszék által e miatt kirendelt gondnok kezeli a vagyont. Ki nem deríthető annak helyes oka, hogy az ismét férjhez ment anyát, csak azért mert a vagyont kezeli, meg az olyan anyát, a ki gyermekei vagyona kezelésétől elmozdittatott, mert hitelezői végrehajtásokat vezetnek ellene: a jövedelem felesleg — mely mindkét esetben előre láthatólag nem magának a gyermeknek javára fordittatik — megillesse, valamint megillesse oly vagyon jövedelem-feleslege, melynek kezeléséből a 29. §. a) vagy c) pontja alapján kizáratott, mert véletlenül kiskorú gyermekeinek van más vagyonuk is, a melyet meg ő kezel; mig akkor, ha az anya törvényadta jogával (38. §.) élve, lemond gyermeke vagyona kezeléséről, vagy ha más valaki a tőle a gyermekre jutott vagyon kezelésére — a nélkül, hogy az anyát a jövedelem-felesleg élvezetéből kizárta volna, gondnokot rendelt, de gyermekeinek más vagyonuk, a melyet anyai jogainál fogva maga kezelhetne, nincs : a jövedelem-felesleg — bár előre láthatólag az anya gyermeke érdekében használná fel, vagy hasznára takarítaná meg, ne illesse meg az anyát. Mindezeket figyelembe véve, véleményem szerint a 35. §. tartalma a következő: 1. Az anya a kiskorú gyermekeire atyjukról, vagy ágáról háramlóit, vagy már atyjok életében birt vagyon kezeléséről, — ha ő azt természetes és törvényes gyámkép kezeli — számolni nem tartozik és a jövedelem-felesleg az övé, mig újra férjhez nem megy. Megilleti azonban a jövedelem-felesleg az özvegy anyát akkor is, ha a vagyon kezeléséről önként lemondott (29. §. b) vagy ha az atya gyermekei tőle származó vagyona kezelésére gondnokot nevezett, az anya természetes és törvényes gyámsága érintetlenül hagyásával. (29. §.) 2. Az ismét férjhez ment anya, mint természetes és törvényes gyám a gyermekeire atyjuk halálakor utóbbitól szállott, vagy akkor már általuk birt vagy az atya halála után atyjuk ágáról örökölt vagyonuk kezeléséről számot adni köteles és a jövedelem-felesleg őt meg nem illeti, de a 17., 18., 19., 20. és 25. §§-ok reá azért alkalmazást nyernek. Ellenben az özvegysége ideje alatt, vagy újabb férjhezmenete után gyermekeire másunnan jutott vagyon kezeléséről számolni nem köteles és a jövedelemfelesleg is az övé. 3. Minthogy a 29. §. c) pontja és a 16. §. összevetéséből következtethető, hogy az örökhagyó vagy ajándékozó intézkedése következtében gondnokilag kezelt vagyon jövedelmének feleslege az atyáé, a 35 §. értelmében az megilleti az anyát is, ha természetes és törvényes gyám még az esetben is, ha újra férjhez ment, de utóbbi esetben csak akkor, ka e vagyonhoz férje halála után jutnak gyermekei. A mi pedig a törvénytelen gyermek anyját illeti, a reá vonatkozó rendelkezésnek a 39. §-ba helyezése és a 35. §. reá alkalmazhatása határozott kifejezésének hiánya dacára, nézetem szerint a törvénytelen gyermek anyjára is alkalmazást nyer a 35. §. olykép, hogy férjhezmenetele mi befolyást sem gyakorol jogaira. Mert habár a 39. §. 3-ik bekezdésében a törvénytelen gyermek anyja csak törvényes gyámnak mondatik, de ugyanazon szakasz utolsó bekezdése nem enged kétséget arra nézve, hogy a törvényhozó természetes és törvényes gyámnak tekinti. Minthogy pedig a gy. törv. még csak a törvényes gyermek anyját (35. 167. §§.) és az örökbefogadó nőt (36. §.) nyilvánítja természetes és törvényes gyámnak: ellenkező rendelkezés hiányában következik belőle, hogy a természetes gyermek anyja mint szintén természetes és törvényes gyám jogait szintén a 35. §. szabályozza. De, mert a 35. §. ama rendelkezése, hogy a számadás alól az anya csak újból férjhezmeneteléig mentes, e rendelkezés okánál és céljánál fogva nem illik a törvénytelen gyermek anyjára, a mennyiben, ha hajadon, férjhezmenetelével nem is lép újabb házasságra, ha pedig elvált vagy özvegyasszony, számadástételre való kötelezésére az az ok, mely miatt a törvényes gyermek anyját számadásra kötelezni a törvény jónak találta fen nem forog: következik, hogy az anya törvénytelen gyermeke vagyonának számadástól ment kezelője és a jövedelem felesleg haszonélvezője marad akkor is, ha férjhez megy. Hogy a vagyon kezeléséről lemondás esetében is a törvénytelen gyermek anyját a jövedelemfelesleg megilleti, következik a törvényes gyermek anyjára vonatkozólag mondottakból, habár azok a szakaszok, melyek az anyát gyermekei vagyona kezelésének kötelezettségétől felmentik (29. §. b) p., 38. §., 49. §. utolsó bekezdés) csak a törvényes anyára látszanak vonatkozni. Erre azonban, szemben a törvénynek ama kétségbe nem vonható célzatával, hogy a természetes gyermek anyjának jogi helyzete gyermekével szemben ugyanolyan legyen, mint a gyámi tisztet viselő anyáé törvényes gyermeke irányában, súlyt helyezni nem kell és nem lehet. Ugyanez okoknál fogva nem lehet kérdéses, hogy az örökbefog i dó anyára~(36. §.) is alkalmazást nyer a 35. §. olykép, hogy férjhezmenetele a számadási kötelezettség alóli mentességére nincs befolyással, kivévén, ha ugyanazt a kiskorút mindkét házastárs fogadván'örökbe, az örökbefogadó halálával a gyámi tiszt az örökbefogadó anyára szállt. Királyi közjegyzők országos egylete. Irta: ZIMÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. A magyar királyi közjegyzők országos egyesülete november 16-án Budapesten közgyűlést tartván, az ország minden vidékéről, a legtávolabbi erdélyi részekből csak ugy, mint Bereg, Árva, Pozsony és az országnak más szélső megyéiből, valamint a központi részekből is számos királyi közjegyző és helyettes vett részt a közgyűlésen és nagy érdeklődés közt tanácskozott a közjegyzői intézmény helyzete, fejlődésének feltételei és akadályai felől és mindazon viszonyokról, melyekben a közjegyzőség hazánk jogéletében, mint tényező, fontos hivatással bir. Összegyűjtettek tehát az ország minden részéből, minden vidékéről azon tapasztalatok, melyek a közjegyzői intézménynek hazánkban való helyzetét feltárják és melyekből együttesen, összhangban, legilletékesebb helyről tudomást szerezhetünk arról, mennyiben életrevaló a közjegyzőség hazánkban, mennyiben szükséges annak fejlesztése azon célból, hogy hazánk jogéletének felvirágzására hathatósan működhessék. Hazai intézményeink közt egy sincs, melynek a kezdet nehézségeivel annyit kellett volna és most is annyit kellene küzdeni, melynek fejlődésében annyi akadálylyal kellett volna találkozni, mint épen a közjegyzőség. Ez intézmény országunkban 15 évvel ezelőtt léptettetett életbe és mégis eddig sikeres fejlődés nélkül a kezdetnek súlyos nehézségeivel küzd és még ezentúl is küzdenie kell. Nagy része van ebben azon körülménynek, hogy a közjegyzőség hazánkban nem az itteni ősi törvényekből, nem a mi jogéletünkből, jogszokásainkból fejlődött, nem a mi természetünkből vette eredetét, hanem mint idegen államokban kitűnőnek igazolt jogintézmény hozatott be országunkba és kevés gond fordíttatott annak életbeléptetése alkalmával arra, hogy ezen, különben a jogrend szempontjából nélkülözhetleu intézmény alaki és belszervezése a mi sajátságosabb törvényeinkhez és jogérzékeinkhez, szokásainkhoz alkalmaztatott volna, hanem idegen mintára, idegen irányban lett hozzánk átültetve. Hogy ha akkor szorosabb figyelem lett volna arra fordítva, hogy rendezett jogállamban az igazságszolgáltatás a birói, az ügyvédi és a közjegyzői intézmények tevékenységén nyugszik és ez intézmények hatáskörét egymástól, éithetö szabatossággal kell megkülönböztetni és ezek illetőségét összekeverni nem helyes, mert ebből nem jogrend, hanem jogzavar következik. Ha akkor irányelvül elfogadtatott volna annak meghatározása, hogy a biró a peres kérdésekben Ítéljen és oly jogi ügyekben, melyekben a birói hatalom gyakorlása kívántatik, hatá-