A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - Az anya haszonélvezete gyermeke vagyonán az 1877. évi XX. t.-c. alapján

438 R. JOG épen nem akad, mig a szomszédos törvényszéknél a pályázók közül válogatni lehet. Mindezeken segítve van, ha a joggyakornokok kinevezése a kir, itélő tábla egész kerületére nézve az itélő táblai elnökre bizatik és ha ugyanaz felhatalmaztatik arra, hogy a joggyakornokot ott alkalmazza, a hol ennek a kellő gyakorlati ismereteket megszereznie módjában áll és hogy az itélő tábla kerületén belül máshová helyezze át, mihelyt a gyakorlatában még mutatkozó hézagokat előbbi alkalmaztatásának helyén ki nem töltheti. Belátom azt, hogy addig, a mig az egész országban csak két főtörvényszék működik, ezek kerületének nagyságánál fogva kir. itélő táblák elnökeit a joggyakornokok kinevezésének és áthelyezésének jogával felruházni nem lehet; de nem fog fenforogni ennek akadálya, mihelyt a kir. itélő táblák decentralisatiója bekövetkezett. Van okom hinni, hogy az igazságügyi kormány a birák kiképzésének ügyét nagyobb gondozásban fogja részesíteni, mint a milyenben az ügy eddig részesült és hogy ez alkalommal jelenlegi állapotunknak fentebb megjelölt bajai nem fogják figyelmét elkerülni. Az anya haszonélvezete gyermeke vagyo^ nán az 1877. évi XX. t.-c. alapján. Irta : Dr. S1PŐCZ LÁSZLÓ, a budapesti árvaszék elnöke. Az 1877. évi XX. t.-c. 16. §-a értelmében az atyai hatalom alatt álló gyermek vagyonának jövedelmeiből a folyó terhek és a gyermek tartási és nevelési költségei fedezése után fenmaradó felesleg az atyát illeti, vagyis az atyn gyermeke vagyonának bizonyos, a törvényben meghatározott korlátok és feltételek mellett haszonélvezője, a mint az atya jogát a következő §. utolsó bekezdése egyenesen haszonélvezeti jognak is nevezi. Ugyanezen törvény 35. §-a szerint, ha az atya halálával — végrendeletileg az atya által nevezett gyám nem létében — a gyámi tiszt az anyát, mint természetes és törvényes gyámot illeti: az anya újabb férjhezmeneteléig — ép ugy, mint az apa — gyermekei vagyonát számadás nélkül kezeli. Alkalmazandók a gyermekei vagyonát kezelő anyára a törvénynek az apára vonatkozó 16., 17., 18., 19., 20. és 25. §-okban foglalt rendelkezései is, különösen pedig a 17. és 18. §-ok a gyermek vagyona állományának biztosítására nézve még abban az esetben is, ha az anyát »özvegyi jogon a vagyon haszonélvezete illeti«. A törvénytelen gyermekre nézve a 39. §. 3-ik bekezdése pedig azt mondja, hogy »törvénytelen gyermek gyámsága a törvény szerint csupán a teljeskorú anyát illeti, a mit ugyanazon §. utolsó bekezdése megtold azzal, hogy mihelyt a törvénytelen gyermek kiskorú anyja teljeskorúvá lesz, a törvényes és természetes gyámság öt illeti. A gyámi törvénynek az anyára vonatkozó eme rendelkezéseire nézve a kérdések és kétségek egész sora és pedig nem okadatolatlanul merült fel. így pl. megilletik-e a törvénytelen gyermek önjogú anyját a 35. §-ban a törvényes gyermek anyjának biztosított, az atyai hatalmat gyakorló atyáéval jobbára megegyező jogok, különösen a gyermek vagyonának ezámadásköte lezettsége nélkül kezelésének és a jövedelemfelesleg haszonélvezetének joga? A kétség jogosult, mert a 39. §. utolsó bekezdése ugyan a törvénytelen gyermek teljeskorú anyját is természetes és törvényes gyámnak nevezi; de nemcsak nem mondja, hogy a természetes gyermek anyjára is alkalmazandó a 35. §., hanem a 39. §-ban azon gyámok sorában, a kiknek ugyan a gyámi tisztre a törvénynél fogva jogot ad, de a nélkül, hogy a gyámi kötelezettségek tekintetében a legcsekélyebb kiváltságban is részesítené, szólván felőle, méltán az vélelmezhető, hogy a törvénytelen gyermek anyját is olyan gyámnak kívánja tekinteni, mint pl. a nagyapát, a ki szintén törvényes gyám, de unokájának általa gyámi minőségében kezelt vagyonáról mégis számolni köteles és a kinek nincs joga a jövedelemfelesleg haszonélvezetére. Ezt a kételyt a 115. §. második bekezdése sem képes teljesen eloszlatni, mert azzal a kijelentéssel, hogy az »anyának, mint természetes és törvényes gyámnak számadási kötelezettségét a 35. §. szabályozza«, nincs megoldva a kérdés, vájjon a törvénytelen gyermek anyjára nézve is irányadó-e a 35. §. ? A 115. §. 2. bekezdése ugyanis a legjobb esetben csak azt a magyarázatot engedi meg, hogy a törvénytelen gyermek anyja is, mert természetes és törvényes gyám, mentes a számadás kötelezettségétől, a miből azonban nem következik szükségképen, hogy mindama többi jog, nevezetesen a haszonélvezet joga is megilletné, melyeket a 35. §. a törvényes gyermek anyjának biztosit. De ha tán sikerül is a kérdést olykép megoldani, hogy a 35. §. a törvénytelen gyermek anyjára is alkalmazandó, újabb kérdésként jelenkezik: vájjon megtarthatja-e utóbbi e jogait, melyek közül a számadástétel alóli mentességet a törvényes anya újabb férjhezinenetele esetében elveszti — férjhezmenetele, vagy ha férjétől elvált, vagy özvegy asszony újabb férjhezmenetele esetében is ? Még jelentékenyebbek, mert gyakoribbak a törvényes gyermek anyjának jogaira nézve fenforgó kételyek. Az anya a természetes és törvényes gyám, de gyermekei apai örökségét az atya végrendeleti intézkedése következtében (29. §. a.) gondnok kezeli. Az anyának nincs reá özvegyi joga, mert kikapta a közszerzeményt képező vagyon felét. A 35. §. 2. bekezdése értelmében a jövedelemfelesleget az apának juttató 16. §. (s a többi §.) csak a kiskorúnak vagyonát kezelő anyára alkalmazandó. E szerint a gyermekei vagyonát nem kezelő anyát a jövedelemfelesleg meg nem illetné. Ha a vagyon kezeléséről maga mond le [29. §. b), 38. §•] : volenti non fit injuria. De ha a vagyon kezelését férje gondnokra bízta, miért kell elesnie a jövedelerafeleslegtöl különösen arra a vagyonra nézve, mely nem férjétől háramlott gyermekére ? A gyermeknek nem atyjától, hanem mástól háramlott vagyona kezelésére nézve az újabb házasságra lépett anya szintén elveszti-e, illetve, a mennyiben ily vagyonhoz özvegysége ideje alatt vagy újabb házasságra iépése után jut gyermeke, megtartja-e, illetve megszerzi-e a számadás nélkül való kezelés és vele a jövedelemfelesleg haszonélvezetének jogát? Végre — s ez a felmerülő kételyek legfontosabbika, mert a leggyakrabban előforduló esetre vonatkozik — kérdés, vájjon az újabb házasságra lépett és a gyermekei vagyonát gyámi minőségben továbbra is kezelő anyát, bár a 35. §. első bekezdése értelmében korábbi házasságából származott gyermekei vagyona kezeléséről számot adni tartozik — figyelemmel arra, hogy a 35. §. 2-ik bekezdése a törvény 16. §-ának és az uayanott hivatkozott többi §-oknak alkalmazása tekintetében az özvegyül maradt és az iimét házasságra lépett anya közt különbséget tenni nem látszik — megilleti-e az anyára is irányadó 16. §. értelmében a jövedelemfelesleg haszonélvezete ? Sajátszerű, hegy a homályt, mely a gyámi törvény idézett rendelkezéseit fedi, csak régibb jogunk világosságával oszlathatjuk el! Legrégibb jogunk szerint az atya gyermekeinek saját vagyonát nem atyai hatalmánál, hanem természetes és törvényes gyámi minőségénél fogva kezelte; viszont az anya is a gyermekeire atyjukról vagy az atyai ágról szállott vagyont ugyanoly minőségben kezelte,—ha magának is volt vagyona — még akkor is, ha újra férjhez ment, különben e jogát elvesztette. Hogy e legrégibb jog szerint sem az atyát, sem az anyát nem illette meg gyermekének a másik szülőtől vagy ágától származó vagyonára nézve, ezen minőségében a haszouélvezet joga és számadástól mentesség, kitűnik — eltekintve attól, hogy a HK. I. 51. címének az atyai hatalomban foglalt jogokat taxatíve fölsoroló 4—9. §-aiban a haszonélvezet joga nem említtetik; — a HK. I. 113., 114. és 115. címei összevetéséből. A 113. cím szerint az atya és az anya is törvényes gyám, mely tisztök azonban a gyermek törvényes kora, azaz 14-ik éve elértével, illetve a leány férjhezmenete.léTel megszűnik. A 115-ik cím 4. §-a szerint a gyámok a gyámolt vagyonát leltár mellett kötelesek átvenni és a gyámság végeztével ugy a vagyon állományáról, mint időközi jövedelmeiről a gyámoknak számolni. Ezeket a kötelezettségeket ugyanazon cím 5. §-a kifejezetten kiterjeszti a törvényes gyámokra (az atyára, anyára, az atyai nagyapára és a fitestvérekre 113. cím.) A régi jog e szabályait lényegesen módositá az 1715 : LXVIII. t.-c. Elsőben is a törvényes koron túl a teljes korúság elértéig a gyámok hatáskörét curatori minőségben fentartá, a minek következtében az atya és az anya a törvényes koron túl is a teljes kor elértéig, illetve leányoknál férjhezmenetelükig megtartották gyermekeik vagyonának kezelését. Azután pedig ugyanazon t.-cikk 13. §-ában határozottan kimondja, hogy a szülők gyermekeik vagyona kezeléséről és jövedelmeiről (tehát magáról a vagyonnak állományáról: igen) számot adni nem kötelesek ; és pedig az atya a gyámság egész, az anya pedig özvegysége idejére, mert ha ismét férjhez megy az anya, gyermekei atyai vagyona (bona pupillaria paterna ; a pl. tab. ad exig. ration