A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 51. szám - A birák gyakorlati kiképzése

ü JOG. 437 A birák gyakorlati kiképzése. Irta: Dr. IMLING KONRÁD, kir. táblai biró Budapesten. Igazságügyi törvényhozásunk egyik legszerencsétlenebb alkotása az 1874: XXIV. t.-c, mely külön birói gyakorlati vizsgát szervezvén, ennek és előfeltételeinek szabályozásával sokkal kisebb igényekkel lépett fel s enyhébb mértéket alkalmazott, mint a kevéssel rá az 1875 : XXXIV. t.-cikkben meghatározott ügyvédi qualificatiónál és ez által azt a semmivel sem indokolható, a birói kart mélyen megszégyenítő elvet állította fel, hogy a bitótól az elméleti és gyakorlati ismeretek csekélyebb, legalább törvényileg csekélyebb összege követeltetik, mint akár az ügyvédtől, akár a királyi közjegyzőtől. De ha már a törvényhozás ezt a hibát elkövette, a mig ezt jóvá nem teszi, későbbi alkotásaitól legalább következetességet kellene várni, mely abban nyilvánulna, hogy a birói állásra előkészítő gyakorlati szolgálat is kevésbé szigorú, vagy legalább nem szigorúbb mérték alkalmazásával szabályoztatik, mint akár az ügyvédségre, akár a közjegyzőségre előkészítő gyakorlat. A ki ezt várta, ismét csalódott, mert épen megfordítva áll a dolog. A köztisztviselők minőségéről szóló 1883 :1. t.-c. 7. §-a szerint a jogi szakban »az aljegyzők és joggyakornokok képzettsége ugyanaz, mint a központi igazgatásnál*; az 5. §. 1. pontja szerint pedig a központi igazgatás fogalmazószakánál az aljegyzővel és joggyakornokkal egy tekintet alá eső fogalmazó-segédektől és gyakornokoktól »a jogtudományi államvizsga^ követeltetik; és ugyanezen §. végpontja értelmében gyakornokká alkalmazható az is, a ki az »államvizsgát még le nem tette*, de ez köteles »az államvizsgát legkésőbb egy év alatt letenni, különben állását veszti.« Ezekből kitetszőleg a köztisztviselők minősítését szabályozó törvény a jogszigorlatokról, mint a birói joggyakornoki állás képesítési kellékéről egyáltalában nem rendelkezik, arról rendelkezni megfeledkezett és mint az ily állásra képesítő kellékeket, kizárólag az államvizsgát emliti. Az itélőbirói állásra azonban nemcsak a gyakorlati birói vizsgának, hanem az ügyvédi vizsgának letétele is mini sit: és minthogy az utóbbi vizsga előfeltételét az államvizsga nem, ellenben a joytudorság igenis és ez egyszersmind a gyakorlati birói vizsgának is előfeltételét képezi: a törvény alkalmazásában a jogszigorlatokat a joggyakornoki s az ezzel egy tekintet alá eső aljegyzői állás minősítési kellékei közé okvetlenül be kellett illeszteni; és az ekként alakult kényszerhelyzetben a dolog ugy fejlődött, hogy joggyakornokká kineveztetik az is, a ki jogtudományi államvizsgát nem tett ugyan, de jogtudori oklevéllel bír; és illetőleg maghagyatik a feltételesen kivevezettnek, hogy egy éven belül vagy az államvizsgát tegye le, vagy a jogtudori oklevelet szerezze meg. Hogy pedig a jogtudományi államvizsga letételével a jogtudorság, tehát mindhárom jogszigorlat letétele tekintetik csak egyenlő hatályúnak, ennek oka az: hogy az 1883 : I. t.-cikk 3. §-ának c) és d) pontjaiban az államvizsga sikeres letételével a jogtudorság helyeztetik párhuzamba. A mig tehát az 1874 : XXXIV. t.-c. 5. §-a értelmében a kétségtelenül magasabb fokra helyezett ügyvédi vizsgára való bocsátás előfeltételét képező joggyakorlat »az elméleti államvizsgák*, vagy már »egy szigorlat letételétől* számíttatik, addig bíróságnál joggyakornok csak az lehet, a ki vagy államvizsgát tett, vagy a ki jogtudor, tehát a ki mind a három jogszigorlaton túl van. Az ügyvédje'őlt és a bírósági joggyakornok között a képesítésre nézve tett megkülönböztetés, miután az egyik is, a másik is ugyanarra a vizsgára, az ügyvédi vagy a birói gyakorlati vizsgára készülhet, teljesen indokolatlan. De ettől el is tekintve, a törvénynek ama ferde rendelkezése azzal a következménynyel jár, hogy azok közül, a kik a birói, ügyvédi és közjegyzői állásra egyaránt képesítő ügyvédi vizsga letételére készülnek, idővesztés elkerülésének céljára bírósági joggyakornokoknak többnyire csak azok állanak be, a kik az első jogszigorlat letétele és a jogtudorság elnyerése közötti gyakorlati időt ügyvédjelöltekként egészen ügyvédnél vagy • közjegyzőnél töltötték és joggyakornokok csak azon egy éven át hajlandók lenni, mely az 1874 : XXXIV. t.-c. 5. §-a szerint gyakorlatban a jugtudorság elnyerése után töltendő. Hogy ez a rendelkezés károsan hat a feladatának magaslatán álló birói kar képzésére az által, hogy épen a jobb erőket vagy elidegeníti a birói pályától, vagy legalább arra inditja, hogy gyakorlatuk nagyobb részét ne a bíróságoknál — a mint kívánatos volna, — hanem ügyvédi vagy közjegyzői irodákban töltsék : ez bizonyítást alig igényel. Annak, hogy a kir, bíróságok szervezése, tehát majdnem két évtized óta, birói karunk nagyobb haladást nem tett, egy másik oka az, hogy a joggyakornoki s úgyszintén az aljegyzői állások a bírósági teendők egy részének ellátása végett szervezett állásoknak tekintetnek, melyekben az illetők a birói teendők egyik vagy másik ágában mellesleg gyakorlati ismereteket is szerezhetnek; holott a helyes igazságügyi politika megfordítva azt kívánja, hogy azoknál az állásoknál a leendő biráknak és ügyészeknek mindenoldalú alapos gyakorlati kiI képzése, állásának kifogástalan betöltésére minden tekintetben képes birói és ügyészi kar nevelése legyen a főcél és hogy a joggyakornokok és aljegyzők hivatalos teendők végzésére csak ama főcél elérésére irányzott törekvés szolgálatában használtassanak. A birói ügyviteli szabályok 55. §-a szerint »az elnök gondoskodjék, hogy a joggyakornokok magukat a törvénykezés, valamint az ügykezelés minden ágában kiképezhessék^. De hogy miként foganatosittassék ez a kiképeztetés ? kit illessen annak vezetése, az a fölötti felügyelet és annak ellenőrzése? mi történjék, ha a joggyakornok vagy aljegyző annál a bíróságnál, a melynél alkalmazva van, az igazságszolgáltatás valamely ágában gyakorlatot absolute nem szerezhet, mert a biróság hatásköre arra ki nem terjed ? mennyi időt kelljen a joggyakornoknak az egyes szakokban és menynyit egyes bíróságoknál és társas bíróságoknál töltenie, hogy minden szakban és az eljárás minden nemeiben otthonossá váljék? hogyan és miből győződjék meg az igazságügyminister arról, hogy az előléptetésre pályázó joggyakornok vagy aljegyző az illető állásban épen kiválóan szükséges gyakorlati szakképzettséget tényleg megszerezte? stb. stb. —Mindezekre nézve törvényünk vagy szabályrendeletünk nincs. Ilyképen megtörténhet és meg is történik azután, hogy büntető ügyekben eljáró albiróvá lesz, a kinek eddigi gyakorlati képzettsége mindössze abból állott, hogy a törvényszéknél a pertárnok teendőit végezte; vagy hogy polgári ügyeket elintéző egyesbirónak kineveztetik, a ki mással, mint bú'nvizsgálatokkal és büntető ügyekben végtárgyalási jegyzőkönyvek vezetésével nem foglalkozott; vagy hogy önálló egyesbiró lesz, a ki a gyakorlatot kizárólag a másodbiroságnál szerezvén, az elsőfolyamodású bíróságok eljárását csak az aktákból ismeri; vagy hogy az újonnan kinevezett albiró telekkönyvet akkor lát először, a mikor telekkönyvi beadványokat el kell intéznie. Végre fölötte bénitólag hat a biróképzésre az a körülmény, hogy a joggyakornokok kinevezése a törvényszéki elnököt illeti a vezetése alatti törvényszék területére és nem a másodbiróság elnökét a kir. itélő tábla kerületére nézve. Az egyes törvényszékek az igazságszolgáltatás szervezetében sokkal korlátoltabb körűek, mintsem hogy azoknál és az azok területén levő járásbíróságoknál a személyek célszerű elhelyezése, beosztása s áthelyezése által a joggyakornokok kiképzésénél a kívánatos eredményt el lehetne érni. Akár hányszor előfordul az az eset, hogy valamely törvényszék területén megüresedett joggyakornoki állásra pályázó