A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 50. szám - Telekkönyvi hatósági végzés végrehajtása (az 1881. évi LX . t.-c. 1. 2. és 186. §-ai)

ü JOG. Felkérem mindazokat, kik ezen kérdés iránt érdeklődnek, hogy nézeteiket e lap hasábjain nyilvánítsák. Véleményem szerint ezen különböző eljárás a törvény hiányosságából származik, mert ha a végrehajtási eljárás 1., 2. és 186. §-ait figyelmesen átolvassuk, azt tapasztaljuk, hogy a 186. §. ellenkezésbe jön az 1. és 2. §-okkal; ugyanis az 1-ső §-ban a tkvi hatóságról szó sem tétetik s igy az elsőből folyólag azt, hogy bármely jogerőre emelkedett tkvi végzés alapján a kielégi:ési végrehajtás elrendelhető lenne, vagy hogy annak ehendelésére melyik biróság az illetékes, megállapítani egyáltalán nem lehet, mig ellenben a 186. §. szerint a korábbi vevő által 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megtérítendő összeget a tkvi hatóság megállapítani köteles s az e tárgyban hozott végzés alapján e §. szerint a kielégítési végrehajtásnak is van helye, arról azonban, hogy a kielégítési végrehajtás elrendelésére melyik biróság az illetékes, mint fentebb is előadtam, említés nem tétetik s épen ez az oka annak, hogy ily eljárásokban az eljárás nem egyöntetű. Szerény véleményem szerint ezen csak ugy lehetne segíteni, ha az 1-ső §-hoz még hozzájönne a következő pont: i) ezen törvény 186. g-a értelmében marasztaló végzései; a 2-ik §-hoz pedig : az t) pontban irt végzések álapján a tkvi hatóság, vagy pedig a polgári biróság illetékessége lenne kimondandó. Gaal Gyula, kir. aljbili} Tekén. S é r e 1 e m.* I. A buziási kir. járásbíróság. A perrendtartás 124. §-a szerint soramás eljárásban »az eljárás berekesztése után a biró azonnal Ítéletet m o n d« s Írásban :.z ítélet csak akkor kézbesítendő, ha az valamelyik félnek meg nem jelenése miatt hozatott. E rendelkezés célja nemcsak az eljárás gyorsítása, hanem az a közvetlenség elvének követelménye is. Ezen magasabb elvi szempontok mellett ajánlják a kérdéses intézkedés alkalmazását az ügykezelés érdekei is, mert általa sok irodai munka válik feleslegessé, a mi meg financiális tekintetben is előnyös. De bármik legyenek a szóban forgó rendelkezés előnyei, az törvényes rendelkezés, melyet meg kell azért tartani. S tudtommal meg is tartják mindenütt. Kivétel csak egy van : a buziási kir. járásbíróság, a hol minden Ítéletet vagy végzést kivétel nélkül kézbesítenek. De e miatt még nem szólaltam volna fel, bár nem csekély sérelmet tartalmaz. Legutóbb azonban ingó árverésen befolyt vételár felosztása, illetve a kielégítési sorrend iránt volt tárgyalás tűzve s én is, ügyfelem is bizton reméltük, hogy a sorrendet megállapító végzés az 1881 : LX. t.-c. 119. §-ához képest nyomban ki fog hirdettetni s senki felfolyamodást bc nem jelentvén, az nyomban jogerőre is fog emelkedni, a pénz pedig nyomban ki fog utalványoztatni. Az eljárt kir. aljárásbiró ur azonb n az ö kézbesítési elvét ez alkalommal sem volt hajlandó feláldozni és most hetekig leshetjük, mikor emelkedik a sorrendi végzés jogerőre ? Bátor vagyok erre a temesvári kir. törvényszék nagyságos elnökének b. figyelmét felhivni. Dr. Bálint Soma. buziási ügyvéd. II. A budapesti kir. tábla egy határozata. B a g y i k Sándor járásbiró ur, a tekintetes szerkesztőség véleményével egyezően, a végrehajtási törvény 230. §-a és 27. § a közti összeegyeztetés tekintetében a budapesti kir. tábla azon határozatát veszi védelmébe, melyet én a »J o g« 47-ik számában megtámadni bátorkodtam. Már maga azon körülmény, hogy csupán egy pár forint költségről lehetett szó, meggyőzhette járásbiró urat, hogy felszólalásra kizárólag objectiv s a vonatkozó törvényhelynek egyéni véleményem szerint — ámbár stricte rendelkező, de mint épen a védelemből látom — ellenkező felfogásnak is tért engedő tartalma vezetett. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, tefjes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az e?en rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ba kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Azt hiszem, itt nem lehet arról szó, hogy joga van-e a közönségnek — különösen- jogorvoslattal meg nem támadható bírói határozatot - kritikai bonckés alá venni, az ily jogot senki í sem fogja kétségbe vonhatni, hanem csupán arról, hogy a btidaj pesti kir. tábla határozatával megerősített első bírói határozat törvényes-e vagy nem! Dacára a tekintetes szerkesztőség véleményének és Bagyik Sándor járásbiró ur felszólalásának, ragaszkodom továbbra is I azon véleményemhez, hogy a budapesti kir. tábla helytelenül határozott. Ugy látszik, Bagyik Sándor járásbiró ur - a mint különösen, különben becses fejtegetésének utolsó bekezdéséből^ olvasom I azon véleményen van, hogy az első- és másodbiróság a biztosítási végrehajtás kérésének költségeit csupán megállapította; óh nem! A biztosítási végrehajtás kérésének költségei erejéig is el lett rendelve a biztosítás és a költségek az elrendelő végzés — nem legutolsó sorában, mint megállapítás, a hogy járásbiró ur gondolja — hanem mint marasztalás a végzés szövegében foglaltatnak; már most ennek következménye természetesen az, hogy ugy ezen kérési, mint a foganatositási költségek a kielégítési végrehajtási végzésbe is belejönnek. Tudom én azt jól, hogy a 230. §-nak azon rendelkezésén, hogy a perbeli költségek megszüntetése esetén a biztosítási végrehajtás kérési és foganatositási költségek azt, ki ellen a biztosítási végrehajtás rendeltetett, nem terhelik, változás nem történik, ha ! ezen költségek a biztosítási végrehajtást elrendelő végzésben benne is foglaltatnak, azonban épen ezért nem szabad a biróság' nak a biztosítási végrehajtási költségek tekintetében — a perköltségek megszüntetése esetén — egyéb módon iutézkedni, mint hogy a költségek megállapittatnak ! Ámde a kir. tábla hivatkozik a végrehajtási törvény 27. §-ára s ennek alapján mondja ki, hogy helyes volt azon rendelkezése az elsőbiróságnak, hogy a költségek erejéig is elrendelte a biztosítást, mert a 27. §. szerint a végrehajtási költségeket a marasztalt fél viseli akkor is, ha a költségekben el nem marasztaltatott; ez itt a sérelem és legalább is tévedés a biróság részéről a törvény 230. §-ával szemben. Ugy látszik, hogy a kir. táblának azon tanácsa, mely ezeu | határozatot hozta, valóban csak tévedett, mert a mint épen most I olvasom, a budapesti kir. tábla 1885. szeptember 7-én 38,338. I sz. a. határozatában figyelemmel volt a törvény 230. S'ára. Bagyik Sándor járásbiró ur felszólalásában több téves felfogást találok ; ugyanis többek közt azt mondja járásbiró ur, hogy ha kielégítési végrehajtásra kerül a sor, akkor az előzetes biztosítási lépés — a költségek tekintetében — ugy tekintetik, mintha ! kielégítés lett volna; tehát a 240. §. figyelmen kívül hagyásával a 27. §. lépne érvénybe; én ezen felfogást a törvényuyel nem tartom összeegyeztethetőnek ; igaz, hogy sokszor méltánytalan lenne végrehajtatót sújtani azou végrehajtást szenvedővel szemben, ki a kielégítéssel késlekedik, ámde törvéuyes rendelkezésnél méltányosságról nem lehet szó; de a méltányosság a végrehajtató oldalán sincs mindig, mert például ha felperes 100 frtra perli alperest s ez utóbbi védekezése folytán felperesnek 5 frt Ítéltetik meg a kereseti követelésből s a költségek meg lettek szüntetve, de alperes ezen marasztalást is sérelemnek találván, felebbezéssel él, az ennek folytán felmerült biztosítási költségeknek, a felsőbb biróság által is elmarasztalt alperes által leendő viselése nem volna-e méltánytalanság? Azt hiszem, ezekkel eléggé kimutattam, hogy a 230. §. ott, hol biztosi ás volt, feltétlenül alkalmazandó, mig a 27. §. kielégítési végrehajtásra vonatkozik s a biztosítási végrehajtás oly eseteinél nyer alkalmazást, hol a költségek megszüntetve nem lettek. Dr. Rosenthal Mór, ügyvéd Nagypáradon. Vegyesek. Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok körében f. hó 10 én Veiszfeld Vilmos által az angol közigazgatási reformró' tartott érdekes felolvasást következőkben ismertetjük: A választási és a kinevezési rendszer híveinek harca nagyrészt a sablonok harca a sablonok ellen. A választás hívei a megye ősi voltára, nemzeti jellegére szoktak hivatkozni, a mi az ellentáborban felidézte az ellenkező sablont, hogy modern »európai« közigazgatást csak kinevezéssel lehet alkotni, mert íme egész Európában a kinevezés az uralkodó irányzat. A valóságban a kinevezés nálunk