A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 49. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás - A budapesti kir. tábla egy határozata

A JOG. 423 kezdésben a javaslat különbséget tesz fél és ügyvéd között, már a súrlódások kikerülése végett is nem fog ártani a szöveget olybá módosítani, hogy a fél által, ide értve az ügyvédek és más megbízottakat is, indítványozott vagy feltett kérdések megengedhetősége felett a bíróság határoz minden jogorvoslat kizárásával. A 75. §-ban foglalt rendelkezésekre is a 72. §-ra tett észrevételek állanak. Már előbb felhoztam, hogy azon egyének, a kik azt, a mi iránt kihallgatandók lennének, elmebeli vagy testi fogyatkozásuknál fogva nem észlelhették, vagy azt érthetően közölni nem képesek, vájjon mint tanuk elfogadhatók-e és miután a javaslat 76. §-ának 2. pontja szerint az ily tanuk megesketése mellőzendő, felmerül a kérdés, nem volna-e célszerűbb azokat a tanuságtételre egyáltalán nem bocsátani, vagy ha ez kihallgatás közben észleltetik, azok kihallgatását mellőzni, különösen azért, mert a kihallgatás után a felek a szerint, a mint az egyik vagy a másik fél javára tettek vallomást, a megesketés felett vitát provocálnának, sőt tán még szakértői megfigyelést is kérnének? Azt h'szem, helyesebb lenne. Mint újítás lép előtérbe a 76. §. 1. pontja, mely szerint a kihallgatáskor 14-ik évét még be nem töltött tanú megesketése mellőzendő. S mi ennek a következménye? Ha elmúlt 14 éves, megesketése kötelező. Merőben lehetetlenség. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. A »Jog« f. évi 17. számának nyilt rovatában dr. Reichard Salamon sátoralja-üjhelyi ügyvéd ur által felvetett kérdésekre nézetem következő : Azon esetben, ha a végrehajtató a végrehajtást szenvedettnek a valamely ingó dologból azt csak bizonyos hányadrészben megillető részét kívánja foglalás alá venni, nézetem szerint első sorban különbség teendő, vájjon a lefoglalandó ingó természetileg, lényegének sérelme nélkül osztható-e vagy sem. Mert ha természetileg osztható — mint például búza, liszt, bor stb. — ugy csakis a végrehajtást szenvedettet megillető hányadrész foglalható le; miután ellenkező esetben a végrehajtást szenvedettnek tulajdonostársai sikerrel követelhetnék igénykereset utján az őket illető hányadrészeknek a birói zár alól leendő felmentését s esetleg előterjesztés utján a foglalási eljárás megsemmisítését s nem tudom mivel indokolhatná ez esetben végrehajtató a tulajdonostársak jogainak csorbítását. Mert végrehajtató ez esetben a végrehajtást szenvedett jogába lépvén, a többi tulajdonostárssal a végrehajtás folytán jogközösségbe lép ugyan, de ezen közösség a lefoglalandó dolog megoszthatóságánál fogva már a végrehajtás foganatosításakor megszüntethető az által, hogy az eljáró végrehajtó a lefoglalt hányadot tényleg elkülöníti s felbecsülteti az esetleg jelenlevő tulajdonostársak jelenlétében, vagy ha nincsenek jelen, ugy jogaik megóvására — az 18^1 : LX. t-c. 14. §-ának analógiája szerint — részükre ügygondnok rendelendő. Nézetem szerint ez esetben tehát nem okozhat nehézséget sem a foglalás, sem az árverés foganatosítása, de még azon körülmény sem, hogy az elkülönített hányad az egész ingóhoz arányítva, talán csekélyebb értéket képviselne, mert a természetileg és lényegének sérelme nélkül megosztható ingó a részekre történt felosztás által értékében vagy egyáltalában nem, vagy legalább nevezetes csökkenést nem szenved s utóvégre is végrehajtató ez esetben az elkülönített rész lefoglalásával nyert fedezettel beérni tartozik. De ha a lefoglalandó ingó természetileg, lényegének és értékének nevezetes csökkenése nélkül meg nem osztható, például ló, ökör, azon, esetben az egész ingó birói zár alá vehető és elárverezhető. És ez igénytelen nézetem szerint a törvény analógiájának igénybe vételével, de lege lata is indokolható, mert a végrehajtási törvény 156. §-ának a), b). c) és d) pontjaiban ugyanazon jogelv v'an kimondva, hogy t. i. azon esetben, ha a különben természetileg felosztható ingatlan csekély értékénél fogva vagy a helyi viszonyokhoz arányítva oly kisebb értéket képvisel, hogy annak részbeni elárvereztetése, tehát felosztása folytán ugy a lefoglalt és elárverezendő, mint a megmaradt hányadrész is értékében nevezetes csökkenést szenvedne, azon esetben az egész ingatlan elárverezendő. Vagyis a végrehajtási törvény 156. §-ának a), b), c) és d> pontjai alatt felsorolt esetekben az ingatlan jogilag meg nem oszthatónak van declarálva. Itt is jogközösségbe lép a végrehajtató a tulajdonostársakkal a foglalás folytán, de a közösség megszüntetését a dolog természeténél fogva már nem a foglaláskor, illetve a végrehajtási zálogjog bekebelezésekor, hanem csak az árveréskor eszközöltetheti. Kiindulva tehát azon általános jogszabályból, hogy »Hol ugyan az a törvény oka, ugyanaz a rendelése is«, állithatjuk, hogy ha már a törvény célszerűségi okból, bizonyos esetekben a különben felosztható ingatlanokat is jogilag • feloszthatlanoknak nyilvánítva, a végrehajtást szenvedett hányadrészével együtt a többi tulajdonostárs hányadának elárvereztetését is elrendeli, hogy annál inkább alkalmazandó, analógia legis utján, a végrehajtási törvény 156. §-ának kérdéses rendelkezése oly ingókra vonatkozó végrehajtásnál, melyek lényegük sérelme és értékük nevezetes csökkenése nélkül fel sem oszthatók. Azután a fel nem osztható ingó dolog természetéből is következik, hogy végrehajtató a kérdéses ingó bizonyos hányadának lefoglalása esetén jogközösségbe lépvén tulajdonostársakkal, a jogközösség megszüntetését csak ugy érheti el, ha az egész ingó elárvereztetik (1. osztr. polg. törv. 843. §-át). S hogy ily uton jogközösségbe lépő végrehajtató a jogközösség megszüntetését követelheti, az nemcsak általános jogelvből következik, hanem a végrehajtási törvény 156. §-án kívül még a kereskedelmi törvénykönyv 101. §-ának analógiájával is indokolható. Ezen indokaim alapján tehát az a nézetem, hogy a természetileg vagy lényegének sérelme nélkül meg nem osztható ingó bizonyos hányadrészének lefoglalásával az egész ingó birói zár alá veendő, elárverezendő és a vételár felosztása sorrendi tárgyalás utján eszközlendö. A foglalás alkalmával — természetesen — a tulajdonostársak igényei a végrehajtási jegyzőkönyvbe beveendők, vagy ha nincsenek jelen, ugy részükre ügygondnok rendelendő. A mi azon kérdést illeti, hogy a lefoglalandó dolog oszthatóságának eldöntése kire bizassék, ugy azt hiszem, hogy ezen kérdésnek eldöntése magában a lefoglalandó dolog természetében fekszik s felmerülhető kétség esetében csakúgy bizható annak eldöntése az eljáró végrehajtóra, mint rá bizza a végrehajtási törvény annak eldöntését is, hogy mely ingók nem vonhatók végrehajtás alá s mely esetben nem foganatosítható egyáltalában a végrehajtás bizonyos ingókra. Végül azon kérdés, hogy nem oszthatóság esetében a dolog kinek örizetében maradjon s vájjon az egész vehető-e szoros zár alá, nézetem szerint csak minden concret esetben dönthető el, mert csak ugy lehetne a dolgot bizonyos esetben a tulajdonostársak őrizete alatt hagyni, mint indokolható és szükséges lenne más esetben azt zárgondnok kirendelése mellett szoros zár alá helyezni. Dr. Reiner Mór, ügyvéd Szegeden. S é r e 1 e m.* A budapesti kir. tábla egy határozata.** (A végreh. trv. 27. és 230. §-ainak értelme.] Észrevételek dr. Rosenthal Mór nagyváradi ügyvéd ur által a budapesti kir. tábla egy határozata ellenében, a »Jog« folyó évi 47-ik számában »Sérelem« rovat alatt felhozottakra. * Ezen rovatban, prograrnmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ** Ezen felelet álláspontja a mienk is. Mi is azon nézetben vagyunk, hogy a kir. tábla határozata, mely »sérelpm« tárgyává tétetett, teljesen helyes és a törvénynek megfelelő. A biztosítás önálló perbeli cselekmény ugyan, de nem végleges és nem feltétlen. De ép azért, mert önálló, annak költségei a cselekvény teljesítésekor megállapitandók és pedig az ellen, ki ellen elrendeltetett és a biztositásilag nyert zálogjog tartalmára nézve nem csak az ítéleti marasztalási összegre, hanem a biztosítás körüli költségekre is kiterjed. De mert a biztosítás nem végleges és nem feltétlen, a szerzett jogok az érdemleges ítélet jogerejüleg megállapítandó tartalmától függnek. A végreh. törv, 230. §-a pedig ép azon esetet szabályozza, midőn az érdemleges ítélet jogerejüleg a perbeli költségeket szünteti meg, és megállapítja, hogy ekkor a biztosítási költségek is elesnek. Akkor, midőn a biztosítás fenforgó esetben kéretett, az érdemleges Ítélet, mely a perköltségeket megszüntette, még nem volt jogerejü. A kir. tábla nem intézkedhetett tehát azon stádiumában az ügynek olyas valami iránt, mi csak jövőben állhat be. Különben a kielégítés kérésnél azután amúgy is elválik, vájjon az érdemleges ítélet szerint a biztosítási költséget lehet és szabad-e alperesen megvenni. Betekintést vévén a kir. táblai határozatnak alapul szolgáló elöiratokba, valóban sérelmesnek tartanók azt a határozatot, mely ellenkező intézkedést tartalmazott volna. A szerkesztőség.