A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 49. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás - A budapesti kir. tábla egy határozata
424 21 JOG. A végrehajtási törvény 230. §. utolsó előtti bekezdésének 2. pontja dr. urat — ugy látszik — annyira fogva tartja, hogy ezen pontnak dr. úrra nagyon kedvezőnek látszó értelme nem hagyja tovább tekinteni s tévhitében gyanúsít egy birói testületet, hogy vagy nem ismeri el ezen törvényszakasz érvényét, vagy el nem olvasta a felfolyamodást. Nem lehetek legkevésbé érdekelt ezen ügy elintézésénél s igy, azt vélem, nem követek el szerénytelenséget, ha egy birói testület mellett felszólalok. Nem teszem ezt azon indokból, mintha a megtámadott birói testületet megvédendőnek vélném, vagy mintha azt hinném, hogy egyedül vagyok illetékes mellettük felszólalni. De teszem ezt azon hitben, hogy a határozatot hozott tanács egyrészt azért, mert hivatalos eljárást teljesítvén, ez ügyben magánvitát épen nem folytathat s másrészt a séreleméit felkiáltott dr. úrral a magánvitába tekintélye kisebbítése nélkül bele nem mehet s igy a »J o g« szaklapot olvasó közönség valamely részének s közöttük dr. urnák kételyeit s tévedéseit el nem oszlathatja s esetleg a sérelem továbbra is alapos sérelemnek látszanék. Tagadhatlan, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 230. §-ának utolsó előtti bekezdése, illetve annak második pontja szerint, a biztosítási végrehajtási költségek a biztosítást szenvedőt nem terhelik. Azonban kikerülte dr. urnák figyelmét, hogy ezen egész szakasz a IV. cím alá, illetve a biztosítási intézkedések alá tartozik, mely cím, habár a végrehajtási törvénynek majdnem legvégén soroltatik, nem bír azon joghatálylyal, hogy a végrehajtás általános szabványaiban netán mutatkozó ellentétet érvényteleníthetné, hanem csakis mint különleges s előzetes végrehajtási joglépések szabványai kiegészítését képezi a végrehajtási eljárásnak. S érvénye csupán annyiban van, mennyiben a netán tovább folytatandó végrehajtási lépések által túlhaladott nem lesz, mely esetben már a biztosítási végrehajtási törvényszakaszok épen nem, hanem csakis a kielégítési végrehajtás szakaszai veendők bírálat tárgyává. S ezen esetben a 27. §. igenis érvénytelenné teszi a 230. § t. De nem is lehet ez másként. Mert ha dr. ur álláspontjára helyezkednénk, a biztosítási végrehajtás csupán arra volna jó, hogy lehetőleg sikeresitse a biztosítást kérvényező követelésének behajthatóságát; de soha sem egészben, hanem jelentékeny költségeinek feláldozása mellett; mert nemcsak a perköltségeket vesztené el, hanem a végrehajtás kérési, becslés és zár alá vételi költségeket kellene követelése sikeresitésére áldozatul dobni. S csakis a kielégítési végrehajtás kérési s az árverési költségeket vehetné meg a nem mondom konok perlekedő, de különösen a felebbezett Ítélet védbástyáinak felhasználása által kedvező helyzet kiaknázója ellenében, vagy pedig kitéve lenne annak, hogy míg kielégítést kérvényezhetne, ellenfele az anyagi tönkig eljutna s irott malaszt lenne a nyert jogokra vonatkozó Ítélet. Ki volna tehát szolgáltatva a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett pernyertes felperes, hogy követelése behajtása vagy egészen kétséges legyen s bevárja összetett kézzel, mig nagy sokára jogerős ítélete lesz s mert alperese nem fizet, kielégítési végrehajtást kérjen s foganatosítson, mely esetben ezen költségekhez s majdan az árverési költségekhez is joga lesz, ha ugyan még akkor fedezet található, vagy siessen ugyan már megítélt kövelésére fedezetet biztosítani, de az ezzel kapcsolatos s a későbbi kielégítési végrehajtás kérési s foganatositási költségeket helyettesítő biztosítási nagy költségeket még dobja áldozatul. Ha a biztositás nem ugyanazon eljárású volna, mint a kielégítés; ha a biztositás vezetése esetén még nemcsak kielégítést kérni, de azt összeírás, becslés és zár alá vétel által is — s majd csak ezután árverést kellene foganatosítani, indokolt volna, hogy a biztosítási végrehajtási költségek elessenek, még az esetben is, ha alperes a perköltségekben marasztalva lenne; de ha mint most a teljesitett biztositás, a kielégítési végrehajtási összeírás, becslés s zár alá vételt helyettesíti, igazságtalannak tartom, hogy a költségek elessenek az esetben is. ha a perköltségek megszüntetvék. Mert a perköltség a per körülményei által méltányosan megszüntethető, de a már megítélt követelés fedezetének megóvása már nem méltányosság, hanem a szükségesség elbírálása alá tartozik. Van azonban érvénye a 230. §-nak, ha nem volna, nem emeltetett volna törvénynyé! De csak az előzetes fedezet biztosításánál ; tehát a kielégítés be nem következte előtt. Ennek még meg van azon indoka, hogy alperes kielégítette felperest, még mielőtt kielégítés kérésre került a sor s ezzel igazolta, hogy rosszhiszemílleg eljárni nem akart s elég vagyoni alappal rendelkezik ; hogy tehát nem volt szükség a biztosításra s ha felperes mégis megtette, érezze súlyát. Igaz ugyan, hogy dr. ur sérelme szerint is még a kielégítés be nem következett s igy még a biztosítási költségek feleslegessé válhatnak. Talán ezért sérelmes a táblai határozat?! Ámde ne feledje dr. ur, hogy a bíróság nem zárhatta el az utat az esetleges további lépések költségei felett szabadon határozni. S ha ezt nem akarta tenni, nem is határozhatott másként, mert melyik bíróság az, mely tudja, nem-e kerül még kielégítési végrehajtásra is a sor? S ha erre kerül, ugy kell a biztosítási kérési s foganatositási szükséges költségeket tekinteni, mintha azok kielégítés kérésből s foganatosításból származtak volna. De ha egyszer kimondotta, hogy azok végrehajtást szenvedettet nem terhelik, azok érvényét újra életre nem hívhatja. Egyébiránt megnyugtathatja magát dr. ur, hogy ha kielégítésre nem kerül a sor, be sem hajtathatnak ezen költségek s hogy a megállapítás még nem egyenlő a kötelezettséggel. Még egyet! Nem tudom, hogyan szólott a biztosítási végrehajtást rendelő végzés! Ugy-e, hogy a végzésnek biztosítást rendelő részében a tőke után számszerűleg kitéve volt a kérési költség megállapítva ? vagy csak a tőke után annyi volt, hogy a netán felmerülendő költségek erejéig rendeltetik el á biztositás? Mert első esetben van ugyan a 230. §-ra tekintettel, fájdalom, a hivatalos nyomtatványokban is szabálytalanság, de azért ez s különösen utóbbi esetben, ha a kérési költség csupán a végzés végén, a rendelkező rész után van megállapítva, nem egyéb, mint esetről-esetre észlelés s előkészület a netáni kielégítés alkalmával figyelembe veendőkre. Bagyik Sándor, kir. járásbiró Boros-Jerión. Vegyesek. Ügyvédi munkadíj megállapítása a budapesti kir. táblán. Egy budapesti ügyvéd 150 frt munkadíj és időveszteség címén keresetet indított egy helybeli mágnás ellen, ki öt fontos ügyben Bécsbe kérette. Az ügyvéd az utazással két éjszakát s az értekezéssel Bécsben 1 napot töltött. Az elsőbiróság a 150 frtot megítélte, a kir. tábla azonban az 1890. évi 47,372. sz. Ítéletével eme összeget 30 frtra szállította le a következő indokolással: »Miutáu felperes előadása szerint alperesekkel tartott értekezése céljából egy napig Bécsben időzött és két éjszakán át Budapestről Bécsbe és vissza utazott, ebbeli időmulasztása és munkadíja fejében felszámított kereseti összeg túlzottnak mutatkozik, ebbeli működésének díját ügyvédi állásához képest (!!!) bíróilag 30 frtra mérsékelni kellett. Györy Elek, a budapesti ügyvédi kamara volt érdemdús ügyészének tiszteletére a budapesti ügyvédi kar mult hó 29-én este bankettet rendezett. A fővárosi ügyvédek nagy számmal jelentek meg. Ott volt az ügyvédi kamara választmánya Szedenits János alelnök élén ; eljött Teleszky István államtitkár is. Az első felköszöntőt Unger Alajos, az ügyvédi kör elnöke mondotta az ünnepeltre. Győry Elek meghatottan mondott köszönetet a kitüntetésért. Felköszöntőket mondottak még Teleszky István, Darányi Ignácz stb. A társaság a legderültebb hangulatban éjfélig maradt együtt. Az ügyvédjelöltek és joggyakornokok körében (Ferenciek hazára, iparoskör) Veiszfeld Vilmos ügyvédjelölt f. hó 8-án, hétfőn este 7 órakor »A választási elv diadalai a külföldi közigazgatásban* cím alatt felolvasást tart, melyet vita követ. A felolvasáson vendégek is szívesen láttatnak. A budapesti kir. kercsk. és váltótörvényszék üjrykimutatása 1890. évi november havában. Érkezett 6,387, mult havi hátralék 85ö, volt elintézendő 7,242. Elintéztetett: ülésben (ülés tartalott 30) 5,010, ülésen kiviil 1,1-28. összesen 6,138, maradt hátralék 1,104. Az ülésben előadatott •3,010 drb. közt volt : 1. per 282, 2. sürgős ügy (végr. bizt.) 1,221, 3. rendes ügy 3,507, összesen 5,010. Az elintézett 282 drb. per között volt: 1. kereskedelmi per 110. 2. váltóper 167, 3. csődper 5, összesen 282. A perek elintézésének minőségét tekintve, elintéztetett: 1. érdemleges Ítélettel 152, 2. ügydöntő és közbeszóló végzéssel 88, 3. meg nem jelenés indokából 42, összesen 282. Csőd nyittatott 3, megszüntettetett 2. Felsőbb bíróságoktól érkezett 151, ezek közt volt: 1. helybenhagyó 69, 2. megváltoztató 39, 3. feloldó 4, 4. rendelvény és elállás Í3, 5. curiai határozat 26, összesen 151 darab. Az új francia törvény az állampolgárságról. A törvényt (1889. juu. 28.), a »Journal de droit international privé« utolsó füzete alapján a következőkben ismertetjük: Franciának bel- vagy külföldön született törvényes gyermekei, továbbá a Franciaországban született, ismeretlen szülőktől eredő gyermekek franciák (jure