A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1890 / 49. szám - A bagatell-törvény módosításáról szóló előadói tervezethez
420 a joö. rendjének megállapításánál semmi véletlen, semmi szeszély, semmi könnyűvérűség, hanem igenis pontos számitás, lelkiismeretes latolgatás és a súlyos felelősség érzete működtek közre. Ezen idő és sorrend szerint pedig kilátásba van helyezve, hogy még ezen parlament tartama alatt elő fognak terjesztetni és bizonyára részben le is tárgyaltatni: a kir. curia biiói hatóságáról szóló javaslat a képviselő választási ügyekben; a consularis bíráskodás rendezése; Ausztriával a jogsegély végleges szabályozása; a bírósági és ügyészségi szervezet gyökeres módosítása és rendezése; a bírósági és ügyészségi fegyelmi eljárás reformja; a kisebb polgári peres ügyek új rendezéséről; az intési eljárásról; a sommás eljárásról szóló javaslatok; a végrehajtási eljárás revisiója; a bűnvádi eljárásról szóló javaslat; az ügyvédrendtartás reformja; a büntető kódex revisiója; a polgári törvénykezés általános reformja; végre a polgári kódex családjogi és öröklési része; a katonai büntető törvény stb. Óriási munka, melytől az elme káprázik. A ki csak egy részét is elvégzi, elmondhatjuk róla, hogy emléket emelt magának a nemzet jogfejlődésében : aere perennius. Dr. Stiller Mór. A bagatell-törvény módosításáról szóló előadói tervezethez. Irta: CSEBI POGÁNY VIRGIL, kir. aljárásbiró, Budapesten. Alig hozatott törvény hazánkban, mely alkalmazásában annyi jogos panaszra adott volna okot, mint az 1887. évi XXII. törvénycikk. — Az úgynevezett »bagatell« törvény, melynek jelzése nemcsak a törvény tárgyának, hanem a szó közönséges használati értelmében, viszonyaink között, minőségének is megfelelt. Különösen hangos panaszok merültek fel a községi bíráskodás miatt és méltán, mert alig van község az országban, a hol a községi bíráskodást szakképzettséggel, ügybuzgalommal és részrehajlatlansággal gyakorolták volna, mert — bár tényleg a községi bíráskodásnak nem is a községi biró, ki sokszor a nevét is alig tudja aláírni, hanem a községi jegyző a mestere, az ez által sem lesz alaposabb — ugyanis tapasztalati tény az, hogy a kik a jog eszméjének egész mélyéig nem hatottak s azzal csak annyit a menynyit foglalkoztak, sokkal zavartabb fogalommal bírnak az anyagi igazságról, a mi minden biró eszményét kell, hogy képezze, miut azok, kik egyáltalán nem foglalkoztak a joggal soha s csakis a velük született jogérzékkel bírálják meg a felmerült jogesetet. S a mily szegény és sivár a jogszolgáltatás anyagilag a községi bíróságoknál, annyira bizonytalan és összekuszált külsőleg, mert először is nincsenek tisztában a községi bíróságok hatáskörükkel. Mig némelyek a főbenjáró bűneseteket kivéve minden más eléjük került bűnesetet is egyszerűen tárgyalás alá vesznek s azt saját hatáskörükben el is intézik, addig mások minden panaszt, mely nem készpénzbeli kölcsönkövetelésre vonatkozik, a járásbírósághoz utalnak. Ötszörhatszor kell a panaszosnak a községi bírósághoz folyamodni, mig ez rászánja magát egyszer arra, hogy alperest megidézze s ha alperes meg nem jelenik — quid tunc — szalasztják a felperest a járásbírósághoz, annyiszor, a mennyiszer ilyen eset felmerül, jogsegélyért. Természetesen az idézés soha sem történik rendszeresen, Írásban és védjegy mellett. A tárgyalás adatainak s az ítéletnek irásba foglalását rendszerint5—6 eredménytelen szóbeli meghagyásnak kell megelőznie. — Néhol pedig egyáltalán nem vehető reá a községi bíróság, hogy tárgyalásait és Ítéleteit irásba foglalja. Vagy legfeljebb is akkor történik meg ez, ha az egyik fél felebbez s az ügy felterjesztése többszörösen megsürgettetett. Sok helyütt a végrehajtás fognatositásáig még a hogy, ugy megy a dolog, de itt megakad az eljárás, vagy ha még a végrehajtás is foganatosíttatnék, ekkor már rendesen exponálja magát a községi bíróság s ilyenkor a foglalás a legnagyobb erőszakosságok között folyik le. Igények nem vétetnek figyelembe s az adós feje alól kihúzzák az utolsó vánkost is stb. Egyébként pedig a községi bíróság tagjainak legtöbbször széleskörű atyafisága ellen a követelések be nem hajthatók egyrészt és másrészt ugyanott csak a kiváltságosak, atyafiság és előkelőség részesülnek abban a szerencsében, hogy panaszuk tárgyalás alá vétetik. — írásbeli meghagyásokat kérnek a felek a járásbíróságtól a községi bírósághoz, hogy panaszukat tárgyalás alá vegyék. Oly esetek is vannak, a hol a községi bíróság csak bizonyos díj a k lefizetése mellett — a miről persze nyugta nem adatik — szolgáltat törvényt. S a szolgabirák tehetetlenek a községi bíróságokkal szemben, mert tagadás, nem tudás, tévedés és egyéb elfoglaltság és sok mindenféle kifogással állanak elő s utóvégre a szolgabíró is belátja, hogy a törvénykezés nem a községi biró fejéhez való s hogy fontosabb annál szerinte az adó, illeték, közmunka, újoncozás s egyéb administrationalis dolog, engedi tehát futni a legvégsőbb esetben a bűnöst, némi pénzbírság mellett, a mi lehet 50 kr. vagy 1 frt. Ezen tapasztalatok nyomán az élelmes hitelezők legkisebb követeléseiket is váltóba burkolják bele, a kik pedig nem voltak ily elővigyázatosak, azok lemondanak követeléseikről, avagy sok tekintetben önbíráskodást gyakorolnak s a büntető törvény nem egy szakaszába botlanak bele. Nincs erősebb védbástyája azon adósnak, a kinek tartozása a 20 frtot meg nem haladja, mint a községi bíráskodás. Ilyen és hasonló panaszokat hallottam felhangzani kevésbé a városokban, mint inkább a községekben s inkább a műveletlenebb, mint a műveltebb részein az országnak. Ilyen és hasonló esetekről volt alkalmam nekem is meggyőződni s merem mondani, hogy az ország valamennyi járásbíróságánál concedálnak egészben vagy jó részben az általam mondottakat. Bátran el lehet mondani, hogy az 1887. évi XXII. t. - c. nem a mi viszonyainkhoz való s csakugyan zöld asztalnál készült. Midőn tehát a törvény ekként lejárta magát, csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy annak még csak nem is a jobbik, hanem a rosszabbik része, a »községi bíráskodás*, bár csak alternative is fentartatik az 1887. évi XXII. t.-c. módosításáról szóló törvény-tervezetben. Vájjon mit akart a különben nagytudományú előadó ez által elérni? Azt-e, hogy létezzék egy törvény, a melyet senki sem fog ezentúl ismerni, avagy azt-e, hogy a községi biró a járásbiróhoz, a járásbiró pedig a községi bíróhoz kapacitálja a feleket s a felek kéthárom utat tegyenek meg, mig végül mégis a járásbírósághoz lyukadjanak ki, a hol kötelező lesz a panaszfelvétel és eljárás, természetesen azután már, a mikor nem sikerült a községi biró nyakába tolni a felet ? Reméli az előadó, hogy fog találni a roszszul fizetett községi birák és jegyzők között egy olyan ambiciózus lelket, a ki ingyen olyan munkára vállalkozik, a melyet neki nem kell feltétlenül elvégezni s ha mégis akad egy ilyen községi elöljáróság, nem fogja-e az igazságot ugy szolgáltatni, mint eddig szolgáltatta s melytől még az előadó ur is fázott, mert nem merte kötelezőnek kimondani? Reméli az előadó, hogy fog találni egy oly gyámoltalan lelket, a ki a községi bírónál kezdje meg perét s kitegye magát annak az eshetőségnek, hogy felebbezés folytán elölről kezdje dolgát a járásbíróságnál. — Az előadó ur nyilván fel akarta tartani a jobb községi bíráskodást a járásbíróságok kiegészítésére, figyelmen kivül hagyta azonban azt, hogy jobb községi bíráskodást csak városokban lehet találni, itt azonban rendszerint járásbíróságok is vannak s ha már most a kettő között kell választani, egy fáradsággal s egy költséggel bizonyára az utóbbira esik a választás, ha egyébért nem, tehát azért is, hogy ne kellessék a félnek igazát esetleg két fórumnál kimutatni. Avagy gondolta az előadó ur, hogy a tervezet 10. §-a s a kényelmi szempontok mégis csak többeket fognak utalni a községi bíróságokhoz? — ebben is csalódott, mert több fáradsággal járt s fog még ezentúl is járni a községi bíráskodás kieszközlése, mint hetivásár napján, mikor más dolga is akad az ügyes-bajos embernek, a járásbírósághoz beállítani panaszfelvétel végett s azon felül a tárgyaláshoz megjelenni, a költségkevesblet sem lesz elriasztó, mert a rossz ingyen sem kell senkinek. Senki szemrehányást nem tett volna, bizony mondom az előadó urnák, ha feladatának ezen 1. §-ban felel meg: »Az 1877. évi XXII. t.-c. egész terjedelmében hatályon kivül helyeztetik.« De ha már az előadó ur semmiképen sem akarta a községi bíróságok működését es segítségét mellőzni, akkor a következő törvényjavaslatot terjesztette volna elő: »1. §. Mindazon perekben, melyekben az