A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 49. szám - Az igazságügyi költségvetési vita eredménye

Kilencedik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1890. december 7. Szerkesztőséé: v. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf rakpart :i. *z. Kéziratok visszanemadatnak Megrendelések, felszólalások n ki adóhivatal liozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIHEK KÉPVISELEM, A UAGYAR ÍG1DI, BIROl, ÚGfÉS/l ÉS ÍŰZJEE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bér­mentve küldve : egész é»re ... f! frt — kr fél » ... 3 » — » negyed > .. 1 » 50 • Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az igazságügyi költségvetési vita eredménye. Irta: dr. Stiller | Mór. — A bagatell-törvény módosításáról szóló előadói tervezethez­Irta : Csebi Pogány Virgil, budapesti kir. aljárásbiró. — Törvény­javaslat a sommás eljárásról. Irta: Polgár József, vámos-mikolai kir. járásbiró. — Nyilt kérdések és feleletek. (Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. Irta: dr. Reiiter Mór, ügyvéd Szegeden.) — Sérelem. (A budapesti kir. tábla egy határozata. Irta: Bagyik Sándor, kir. járásbiró Boros-Jenőn.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöb'rósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) v Az igazságügyi költségvetési vita ered­ménye. Nehéz volna jellemezni az ez idei igazságügyi költség­vetési vitát a parlamentben. Voltaképen az nem is nevezhető vitának, mert azon apró gáncsoskodások, melyekben egynéhány ellenzéki szónok kedvét leié, nem a helyzet parancsolta szük­ség folyományai. Nem is lehetett céljuk az igazságügyi kor­mányt az igazságügyi állapotok egyes kirivó vonásaira figyel­meztetni ; hisz mi újat is mondhatnának, a mit az igazságügyi miniszter nem ismerne jobban és minek vis-zásságát ne érezné eresebben, mint bárki más, ki csak szemlélője ez állapotok­nak, mig ő naponta kénytelen azokkal, mint törekvései élő akadályaival megküzdeni. Nem lehetett továbbá céljuk azon gáncsoskodásoknak az igazságügyi kormányzatot erélyesebb tevékenységre sarkallani. Annyi élet, annyi munka, annyi kezdeményezés, mint mennyi ez idő szerint az igazságügyminiszteriumban uralkodik, mond­hatni évtizedek óta nem uralkodott. Meglátszik, hogy az igaz­ságügy minden terén vagy gyökeres reform, vagy időleges orvoslás terveztetik és hogy most ejtik meg a nagy építke­zésekre, a kisebb javításokra és tatarozásokra a számításokat, készítik a rajzokat, megbeszélik a használandó anyag minő­ségét és alkalmazhatóságát, hogy ha mindezzel elkészülnek, annál erélyesebben hozzáláthassanak a tervek szerint való ki­vitelhez. Ily körülmények közt valóban csaknem hiábavaló, mert felesleges munka volt, a mit a költségvetési vita szónokai végez­tek, a midőn több és kevesebb jóakarattal, nagyobb és kisebb tájékozottsággal mindenki által ismert dolgokat újra meg újra felhozni jónak láttak és egyes állapotok orvoslását sürgették, mely vagy már foganatba vétetett, vagy foganatba vétele köztudomásúlag közvetlen kilátásban van. De ha egyrészt a költségvetési vita ezen okokból meddő­nek nevezhető, másrészt okozója volt a leghivatottabb oldalról Lapunk mai száma tőrtént oly nyilatkozásnak, mely fontosságánál fogva első­rangú eseménynek jelezhető igazságügyünk tekintetében. E nyilatkozás azon nagy arányú beszéd, melyet az igazságügyminiszter f. hó 2-án a parlamentben tartott. Habár nagy része polemikus természetű volt, és tán ép ezért ez az igazságügyi politika tekintetében kevésbé határozott kifejezés­nek látszik is, dacára annak oly tág keretű kepét tárta fel összes igazságügyi állapotainknak, hogy nem maradt tán egy jelentősebb tere sem, melyet e beszéd meg nem világitett volna. Nem ezt rójuk fel azonban valódi érdemül. Azt előre is tudta mindenki, hogy mit igazságügyérünk páratlan éleseszű bírálata tárgyává tesz, az azután minden, még oly elrejtettnek látszó zugában is az átlátszóságig fel van derítve, annak egész, még oly bonyolultnak látszó ter­mészete mindenki által érthető, alkotó elemeire fel van gom­bolyítva. A mi nagy jelentőségét adja meg ezen beszédnek, egy­részt az, hogy új bizonyítékot nyújtott arra nézve, hogy igazságügyünk reformjának herkulesi munkája erős, ön­tudatos kezekben van. Nem a pillanatnyi siker ingere az, mi után Szilágyi áhítozni látszik. Ezt már az által is ellehetne érni. ha minél előbb és több kész munkát dob aparlament piacára. Tartós hatású és maradandó értékű munkát akar ő nyújtani, és ezen cél eléréseért ideig-óráig a félreértés lappangó vádját is kész a nyugtalankodók részéről elviselni. Azok előtt, kiknek szemük nyitva van, amúgy is világos és tudva van az a fáradhatlan törődés, mely a törvénykészités körül az igazságügyminiszteri hivatalos szobákban és azokon kivül, a nagy munkával meg­bízottak körében folyik. Azoknak pedig, kik vagy nem tudják, vagy nem akarják kinyitni szemeiket, hiában jelennek meg a legbeszédesebb világitásban a munkálkodás csalhatatlan jelenségei. De nagy jelentősége a miniszteri beszédnek másrészt és főkép az, hogy a mig tavaly nagy körvonalakban reform­programmot terjesztett elő a miniszter, ez alkalomban feltárta előttünk azon idő és sorrendet is, melyben ez óriási reformmunka megvalósíttatni szándékoltatik, sőt megvalósí­tása már megkezdetett. Az indokolás, melyet az igazságügy­miniszter a végzendő munkának természetszerű, és azért szük­séges egymásutánjára ad, megnyugtató tanúságot tesz azon magas jogpolitikai felfogásról, melylyel az igazságügyminiszter a behozandó jogreformok szervi kapcsolatát, azoknak egy­másra való hatását és az életben való alakulását tekinti, és bizonyítékot nyújt arról, hogy a munka ezen kitűzött sor­12 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom