A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 48. szám - Indokainál fogva helybenhagyatik

192 ÍL J O <A. mondva, hogy a cégvezetői minőség a mellett, hogy a cégvezetőt a kereskedő üzlet folytatásával járó minden ügyletre feljogosítja, egyszersmind a köztörvény szerint szükséges minden különös meghatalmazást is pótol; mert továbbá ugyancsak a hivatkozott törvényhely kifejezett rendelkezése szerint a cégvezetőnek csupán ingatlan javak elidegenítésére és terheltetésére van különös meghatalmazásra szüksége s igy már magába a törvénybe fölvett e rendelkezésből is kétségtelenül következik, hogy a kijelölt két esetre vonatkozók kivételével minden más jogcselekményre korlátlanul fölhatalmazva van és minden más jogcselekménye az általa képviselt céget föltétlenül kötelezi. (1889. okt. 30-án, 9,301. sz.) A ni. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete a két rendbeli zárlat által okozott költségre vonatkozó, nem felebbezett részében érintetlenül maradván, az alperesi viszonkeresetre vonatkozó részében helybenhagyatik, egyéb részeiben azonban megváltoztatik s az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben oly részbeni változtatással, hogy alperes csak 2,469 frt 35 kr. tőkét és ennek 1882. évi március hó 17-töl járó fele kamatját tartozik felperes csődtömegnek megfizetni. Indokok: A 2. sz. a. üzletátruházási szerződés egyrészről az eladóként szereplő B. A., mint B. I. bejegyzett kereskedelmi cég cégvezetője, a főnök, illetve ennek halála után örököseinek hozzájárulása nélkül, másrészről alperes, mint vevő között köttetvén meg: a jelen perben, mely első sorban ezen szerződésnek érvénytelenítése iránt tétetett folyamatba, az eldöntendő kérdés csak az lehet, jogosítva volt-e a cégvezető e minőségében a kérdéses szerződésnek a főnököt, illetőleg ennek örököseit kötelező erővel való érvényes megkötésére. E kérdés pedig nem a csődtörvénynek a közadós cselekményének megtámadhatóságáról rendelkező harmadik fejezete, hanem kizárólag a kereskedelmi törvénynek a cégvezető hatáskörét szabályozó ötödik címe alapján nyerhet megoldást. A kereskedelmi törvény 38. §-a a cégvezetőt, mint ilyet, kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyletekre és jogcselekvényekre jogosítja fel, a cégvezető törvényes hatáskörének ilyetén meghatározásából nyilvánvaló, hogy különös meghatalmazás nélkül a cégvezetőnek csak oly ügyletei és jogcselekvényei bírhatnak általános, tehát a főnököt is kötelező joghatálylyal, melyek rendszerint kereskedelmi üzlet folytatásaként jelentkeznek s a kereskedelmi forgalomban ilyeneknek tekintendők, de nyilvánvaló a cégvezetői hatáskör iménti meghatározásából az is, hogy az oly ügylet, mely által egy egész kereskedelmi üzlet egy harmadikra átruháztatik s ezzel maga az üzlet folytatása tényleg megszüntettetik, kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyletnek egyáltalában nem tekinthető. Minthogy pedig a fenforgó esetben a 2. szám alatti szerződés határozott szövege szerint az üzletben meg volt összes árúk az üzletbeli összes felszerelvényekkel együtt adattak el a cégvezető által s ekként az egész kereskedelmi üzlet ruháztatott át alperesre, mint vevőre s ő ezt az üzletet a 3. szám alatti hirtletmény szerint ugyanazon helyiségekben, melyben ez fennállott, a saját kereskedelmi üzletével tényleg egyesítette is, e müvelet által pedig a régi üzlet tényleg megszűnt s az a már előbb fennállott alperesi kereskedelmi üzletbe tényleg beolvadt, kétségtelen, hogy a cégvezetőnek ez a cselekedete kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügylet fogalma alá nem vonható és hogy azért a cégvezető csupán e minőségében arra jogositva nem volt. De tulajdonosi minőségben sem volt B. A. ez üzlet átruházására jogositva, mert korlátlan tulajdonosi minősége egyáltalán igazolva nincs s az ügyletet különben is kizárólag mint cégvezető, az e minőségéből kifolyónak vélt törvényes ügykörében kötötte meg. Az előadottak alapján helyesen mondotta ki az elsőfokú bíróság a szóban forgó ügyletet eredeti érvénytelenség alapján hatálytalannak s azért e részben a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete volt helybenhagyandó, annyival inkább, mert az a körülmény, hogy B. I. cége a kereskedelmi cégjegyzékből ki nem törültetett, a kereskedelmi üzlet folytatásának tényleges megszüntetése mellett mi jelentőséggel sem bir (1890. évi október hó 2-án, 306. váltószám.) Bürv-ügyekben. Á szabályellenesen, egyedül a vizsgálóbíró által, jegyzőkönyvvezetőnek alkalmazása nélkül felvett jegyzőkönyv, a vádlott határozott tagadásával szemben, bizonyítéknak el nem fogadható. Yiídlottnak azon cselekménye, hogy a nála foganatosított végrehajtás alkalmával szekercét fogott fel és azzal megindult, de a jelen volt csendőrök egyike tőle a szekercét elvette, csnpán előké>ziiletnek tekintendő, mely büntetőjogi beszámítás alá nem esik. A zombori kir. törvényszék (1889. június 1-én 3,306/B. 1889. sz.): M. Jakabnét a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak vétségében bűnösnek mondja ki s e miatt a btk. 20. §-aalapján a btk. 92. §. alkalmazása mellett az ítélet foganatba vételétől számítandó egy havi fogházra ítéltetik stb. Indokok: Panaszos G. Gábor, volt kulai járásbirósági végrehajtó hit alatt tett nyilatkozata, S. Márton hit alatti vallomása és vádlott nő részbeni beismerésével a vizsgalat és a mai napon megtartott végtárgyalás folyamán törvényszerűen bizonyítva lett a vádlottak terhére rótt abbeli cselekmény elkövetése, miszerint 1886. évi május hó 7-én, midőn vádlott nő férje M. Jakab | ellen a bir. végrehajtó birtokbóli kihelyezése iránti végrehajtást foganatosított, vádlott nő szekercét kapott elő, veszélyes magatartása által végrehajtás foganatosítását akadályozta s hogy meg nem hiúsította, csakis azon körülménynek tulajdonitható, hogy a háznál J volt m. kir. csendőrök vádlott nőt saját beismerése szerint megláncolták. Vádlott nő a vizsgálat folyamán tett azon beismerő valló j mása szerint dühében a szekercével a. végrehajtót vagy Írnokot megüti, ha őt ebben a csendőrök meg nem akadályozták volna, oda módosította, hogy nem tudja, mit tett volna felháborodásában, ha a csendörök jelen nincsenek s öt meg nem láncolják. Vádlott nő fentebbi cselekménye a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettét képezi ugyan s mint ilyen, a btk. hivatkozott §-a értelmében börtönnel lett volna büntetendő, tekintve mindazonáltal, hogy súlyosító körülmény fenn nem forog, ellenben enyhítőnek vétetett vádlott nő eddigi rovatlan előélete felháborodva volt kedélyállapota, hogy műveltsége igen alacsony fokon áll, hogy tettleg tulajdonképen kit sem bántalmazott, hogy a megtámadottakat fenyegető veszély komolynak nem igen tekintethetett, a menynyiben egy nő, négy meglett férfival, kik közül, mint kir. csendőr,kettö felfegyverkezve volt, állott szemben, a jelen cselekményre megszabott börtönbüntetés legkisebb mértéke is túlszigorúnak találtatván, tette a btk. 92. §. alkalmazása mellett vétségnek ; minősittetvén, a fent kimért fogházbüntetésre volt elitélendő stb. A budapesti kir. ilélö tábla (1889. dec. 3-án 31,349. 1889. sz.)! Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1899. nov. 11-én 4,557/1890. B. sz.): Az 1887. évi február 24-én szabályellenesen, egyedül, a vizsgálóbíró által jegyzőkönyvvezetőnek alkalmazása nélkül felvett jegyzö' könyv arra nézve, hogy vádlott a tettleges bántalmazásra vagy 1 más erőszakra irányult szándékot is beismert volna, a vádlott határozott tagadásával szemben el nem fogadható. A tanuk vallomásai sem támogatják a vádat s nem szolgáltatnak bizonyítékot arra nézve, hogy vádlott a btk. 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettét végrehajtotta, vagy elkövetését megkezdte volna. Ugyanis G. Gábor bírósági végrehajtó azt vallotta, hogy vádlott felkapott egy szekercét és azon szoba felé jött, melyben ő működött ; a szoba ajtajában állott csendőrök egyike azonban a szekercét elvette tőle; S. Márton, a végrehajtó írnoka, azt vallotta, hogy a vádlott nekiment valakinek, de nem tudja kinek; K. János csendőr azt vallotta, hogy a végrehajtónak rohant a vádlott; J. György csendőr pedig abban a véleményben van, hogy ha K. János csendőr nem veszi el a szekercét vádlottól S. Mártont üti le vele. E szerint kétségtelenül begyőzöttne.k csupán az tekinthető, hogy vádlott a nála foganatosított végrehajtás alkalmával szekercét fogott fel és azzal megindult, de a jelen volt csendőrök egyike tőle a szekercét elvette. Minthogy pedig vádlott e ténykedése csupán előkészületnek ( lenne tekinthető, az elkészülési cselekmény pedig ebben az esetben büntetőjogi beszámítás alá nem esik: mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával K. Jakabné a vád alól felmentetik. Kivonat a „Budapesti Közlöny-böl. Csődök: Makó János e., budapesti ker. és váltótszék, bej. jan. 7, félsz. jan. 28, csb. Szalacsy Zoltán, tmg. ifj. Ács Károly. — Spitzer József és t-a e., budapesti ker. és váltótszék, bej. jan. 8, félsz. febr. 3, csb. Ney Aladár, tmg. Crauss Gyula. — Schmidt József e., petrinyai tszék, bej. I dec. 30, perügyelő id. tmg. dr. Roje Antal. — líeufeld Salamon e , . m.-szigeti tszék, bej. dec. 0, félsz. dec. 10, csb. Korányi Frigyes, tmg. Mandics Endre. — Vtipil Anna e., fiumei tszék, bej. jan. 3, félsz. jan. 20, I csb. Tolnai Antal, tmg. dr. Randich. János. — Vtipil János e., fiumei tszék, bej. jan. 3, félsz. jan. 19, csb. Tolnai Antal, tmg. dr. Randich János. — Klein Miksa e., egri tszék, bej. dec. 29, félsz. jan. 14, csb. Farkas Pál, ! tmg. dr. Kánitz Gyula. Pályázatok: A galántai kir. közjegyzői áll. dec. 5-ig. — A munkácsi jbságnál aljegyzői áll. dec. 9-ig. — A kézdivásárhelyi járás bíróságnál albirói áll. dec. 10-ig. Nyomatott a .Pesti bönyvnyomda-réssyény-társasátr-riá]. (HoM-utrzs 7. szám.)