A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 47. szám - Közös ingó dologra vezetett végrehajtás

R. JOG. 407 gálatom&t; másodikul egyik büntető birót, a ki a tárgyalásokon a német tolmácsoló szokott lenni; erre az elnök, miután én is büntető biró vagyok, ellenvetést tett; én magam helyébe egyik telekkönyvi birót javasoltain, a ki szintéu tud németül. Az elnök azzal, hogy már informálva van, az ülést berekeszté. A bizottságba engem és a másik büntető s rendesen tolmácsoló birót hivta meg az elnök és egy ügyvédet s egy kir. közjegyzőt szakértőkül. Két nappal az Írásbeli vizsga előtt, birótársammal együttesen felkértük az elnököt, nyilatkozzék, miért hivott meg két szakértőt is ? Az elnök azi válaszolta, hogy a nyilnánosság legyen lehetőleg szeles; hogy a szakértők csak a bizottságnak adandó felvilágosítások lesznek ott, ha kétség merül fel a jelölt feleletei helyességére nézve ; kérdéseket ők is intézhetnek, de dönteni a bizottság fog és szavazás előtt meg lesznek kérdezve, mikép voltak megelégedve, azonban a szavazáson jelen nem lesznek; megállapítottuk, hogy collégáim a büntető jogból, én a magánjogból és perrendtartásból fogok kérdezni. Az én további kérdésemre, hogy a rendelet 12. §-a által a vizsgálóbizottság jogkörébe utaltatván az írásbeli feladvány is, mikor szerkesztjük ezt meg? az elnök azt felelte, hogy munkakimélés szempontjából nem velünk, hanem más két bíróval készíttette el, de közölni fogja velünk. Másnap, vasárnap, d. e. Vs2-ig vártam az írásbeli feladványt s miután nem jött, a bizottság jegyzőjéhez fordultam, mint a kitől a jelölt azt másnap át fogja venni; így tekinthettem meg a váltó-, kereskedelmi és csődjogból készített thémákat s megtudtam, hogy a telekkönyvit egyik szakbíró csinálja, azt ennél tekintettem meg. Befolynom a feladvány szerkesztésére igy alkalmam nem nyilt. Negyednapra volt a szóbeli vizsga. A közjegyző szakértő egy elővett darab papirról leolvasva kérdezett 30 — 40 szót, a melyeket — úgymond - a németbirodalmi törvényjavaslatból irt ki, latin kifejezést nem fogad a jelölttől, mert már vannak kitűnő német kifejezések is. Mindnyájan összenéztünk a vizsgázásé módja fölött; a közjegyző egyetlen egy mondatot se kérdezett a jelölttől, csak a szótárt sorba. Ide csatolom s a tek. szerkesztőségnek átadom a vizsgálatról felvett jegyzőkönyvnek a szavazatokat tartalmazó részéi; méltóztassék azt akár egész terjedelemben, akár kivonatosan közölni. En leginkább szeretném egészen közölve látni, nehogy megint >>elhallgatás« vádjával találkozzam. * Az előadó a bizottság jelentését a törvényszék hármas tanácsa elé terjesztette, készen Írásban az ülésbe vitt előadói véleményével, kinevezés végett és szeptember 30-ra a jelöltet eskütételre indítványozta meghívni. Az elnök az ügyet teljes ülés elé utasította, a melyre Írásban meghívta a bírákat, a bizottság három bírája kivételével. Az előadó a jelölt e.utasítására szavazott és — mint a válasz is mondja — 5 szóval 3 ellen a jelölt elutasittatott. Ezekben előadtam a tolmácsügy valódi tényállását teljes mérvben, s mivel nnás több« t. collégám kivánságáuak óhajtottam megfelelni. Többet most nem tudok, de ha van még valami, szíveskedjenek t. collégáim emlékeztetni, talán jut még eszembe egy és más, rögtön el fogom mondani azt is. Mert nekem nincs egy parányi elhallgatni valóm se. Utalnom kell azonban arra az ellentétre, a mely a kir. törvényszéki elnök és a törvényszéknek 1888-ban, tehát csak 2 év előtt ugyancsak tolmácsügyben követett eljárása és a mostani között van. Ezennel átszolgáltatom tek. szerkesztőségnek az erről felvett jegyzőkönyv kivonatát, kérve ennek is közlését.* Két év előtt résztvettek a teljes tanácsülésbenabizottság birói tagjai, sőt az egyik az ügy előadója volt. Két év előtt kinevezte a teljes tanácsülés a jelöltet, bár a bizottság egyetlen egy tagja se találta alkalmasnak, de végre is a többség, kettő, képesítettnek mondta ki. Miért történt most eltérés a két év előtti eljárástól. Ha vau rá ok, halljuk! ha nincs, akkor indokolatlan. Két év előtt az ügyviteli szabályok 134. §-a szerint hivatott össze a te jes tanácsülés ; most — a válasz szavát idézve — »a teljes tanács szabadon volt alakítva, 7 biró és az elnökbőb'. Ilyen szabad alakítást a birói ügyviteli szabályok nem ismernek, pedig minket a szabályok kötnek! Bizonyos tehát a válasz szerint is, hogy a kisebbség döntötte el a tolmács-jelölt ügyét a többség ellen, mert a szabadon alakított ülésben 3 biró képesnek mondta ki, a bizottság kihagyott három bírája szintúgy, ez hat biró, tehát a * Elég lesz constatálni, hogy kezünkben van. A szer/:. többség, mert a 6 több kettővel, mint a négy — nach Adam Riese. Ezzel az ügyet a magam részéről befejezettnek nem jelentem ki, hanem, t. szerkesztőség engedelmével, hozzászólok, esetleg még sokszor. A vizsgáló bizottság egyik tagja. Nyilt kérdések és feleletek. Közös ingó dologra vezetett végrehajtás. Ha valamely ingó dologra azon ingó dolognak több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás, erre az esetre, mint az az ingatlanokra vonatkozólag a végr. törv. 156. §-ában meg van állapítva, nincs intézkedés a végr. törv.-ben sem a foglalásnak, tehát biztosítási intézkedésnek, sem az árverésnek miként való foganatosítása iránt. Kérdés, hogy a végrehajtató, ki végrehajtást szenvedettnek a valamely ingó dologból azt csak hányad részben megillető részét kívánja foglalás alá venni: jogosítva van-e az egész ingó dolgot birói zár alá venni és az árverést az egész ingó dologra eszközöltetni és a befolyó vételárból a végrehajtást szenvedett illető részéhez lesz joga, avagy csakis az ingó dolog hányada vehető birói zár alá és csakis a lefoglalt ingó hányadára rendelendő el az árverés? Gyakorlati példát szem előtt tartva, ingó dologra vonatkozó tulajdonostársak egyike ellen vezetett végrehajtás esetén — a mi különösen több örökös közül azok egyike ellen vezetett végrehajtás alkalmával szokott előfordulni — kétely forog fenn; az ingóból a végrehajtást szenvedettet megillető hányadrésze vétessék-e foglalás a'á s becsültessék meg, pl. '/ío-rész ló, Y,0-rész ökör becsértéke 10 frt s az árverés végrehajtást szenvedettet egy ló s egy ökörből megillető egy tizedrészre rendelendő-e el, vagy az egészre ? Azon elvnél fogva, hogy »nemo plus juris transferre potest, quam ipse habuit« s mert a végrehajtató csak a végrehajtást szenvedett jogaiba léphet és a tulajdonostárs jogaiban nem csorbítható, a subtilitas juris elvét követve a foglaltató csak a végrehajtást szenvedettet illető hányadot foglaltathatná, becsültethetné s árvereztethetné, s mert csak ha kifejezett törvény máskép intézkedik, lehetne ily általános jogelvekből való eltérésnek helye, de lege lata, tehát mert erről nem intézkedik törvény, jogosnak azon módot kellene tartani, hogy foglaltató csak a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők hányadára vezethet foglalást, kérhet árverést: azonban az ingó dolgok értékének rendszerint csekélyebb volta s különösen azok hányadonkénti értékesítésének majdnem lehetetlensége s a végrehajtási cselekményeknek a hányadokra való foganatosításának nehézségei, szóval a gyakorlati élet követelményei az ellenkező, vagyis az egész ingóra vonatkozó végrehajtás foganatosítását teszik ajánlatosabbá. Az ingó dolgoknak osztható és nem osztható természete e kérdés döntésénél figyelmen kivül nem hagyható s ez esetben megállapítandó lenne, hogy annak eldöntése, miszerint in concreto a lefoglalandó ingó dolog osztható vagy nem osztható, ideiglenesen vagy véglegesen a végrehajtóra vagy kire bizassék. Oszthatóság esetén az osztály már a foglaláskor vagy mikor s ki által foganatosítandó, a tulajdonostársak jogainak megóvására minő intézkedés válnék szükségessé. Nem oszthatóság esetében az egész dolog kinek őrizetében maradjon, az egész vehető-e szoros zár alá, például: többek (természetes mint örökösök s nem mint cégtársak) tulajdonát képező üzleti, vagy ipari helyiségben lévő árúk egy részének — tulajdonostárs hányadának — lefoglalása esetében az üzleti helyiség bezárható-e? Egy szóval a foglalástól a vételár felosztásáig a végrehajtási eljárás mirden mozzanatára tüzetes szabályozás szükséges. Ezen. kérdésekre vonatkozólag kérem az érdeklődők szives uózetét. Dr. Reichard Salamon, ügyvéd S-A.- Ujhelyben. S é r e 1 e m.* A budapesti kir. tábla egy határozata. Ha egy törvénybe ütköző birói határozat jogorvoslattal meg nem változtatható — mert ilyent a törvény meg nem enged — * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.