A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 47. szám - A büntetőtörvény revisiója

408 A JOG a törvény reputatiója érdekében s azért, hogy az ily határozatot hozó bíróság főnöke is tudomást szerezzen a vezetése alatt álló bíróság törvényszerű (?!) praxisáról, kötelessége minden jogász embernek a jogász-világ tudomására hozni. A tényállás az: felperes a pert megnyeri, de a költségek kölcsönösen meg lettek szüntetve; felperes veszély alapján biztosítási végrehajtást kér a felebbezési határidőn belül alperes ellen s az elsőbiróság a biztosítási végrehajtást költségek erejéig is elrendelte; ez ellen alperes felfolyamodást ad be s a budapesti kir. tábla 89,556/890. sz. a. hozott határozatával'a biztosítási végrehajtás kérésének s ebből folyólag foganatosításának is költségeit az 1881. évi LX. t.-c. 27. §. alapján alperes ellen megállapította. Ugy látszik a budapesti kir. tábla az 1881. évi LX. t.-c. 230. §. 4-ik bekezdésének utolsó pontját, mint törvényileg kötelezőt, nem akarja elismerni, mert hogy ismernie kell ezen szakaszt, onnan következtetem, mivel a felfolyamodásban ezen szakaszra hivatkozás történt, azt pedig nem akarom feltételezni, hogy a felfolyamodás nem lett elolvasva! Ha ily határozatok is hozatnak, akkor valóban kétségbe kell esnünk a mindnyájunk által respectálandó törvény tekintélye fölött! _ Óhajtandó volna, hogy ha ezen határozatot referáló királyi táblai biró ur felvilágosítaná a jogász-publicumot, hogy a törvény ezen absolut rendelkezései dacára miként hivatkozhatott a törvény 27. §-ára. Dr. Rosenthal Mór, ügyvéd Nagyváradon. Irodalom. A pénzügyigiizfijatási bíróság döntvényei és elvi jelen tőségü határozatainak betüsoros tárgymutatója a bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok szakaszai és díjtételei szerint 18i4. évtől 1890. október végéig összeállította Ér de ki Boldizsár m. kir. adótárnok Liptó-Szent-Miklóson. A gyakorlati haszonvehetőség szempontjából melegen üdvözöljük a szerzőt azon eszméjéhez, hogy a bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok alkalmazása körül foglalkozók munkáját tetemesen megkönnyítendő, az ezen törvények és szabályok minden egyes szakaszára, illetve díjtételére vonatkozólag folyó évi október hó végéig hozott pénzügyi közigazgatási bírósági határozatokat összeállította s így azok immár mostan együttesen feltalálhatók. A munka három részre oszlik. Az elsőben a határozatok, a törvény szakaszai, a másodikban a díjjegyzék tételei és a harmadikban a vezérszavak alphabeticus sorrendje szerint idéztetnek, ugy hogy — mint mondók — e könyv segélyével azonnal tisztában vagyunk, hogy a concret esetben mi a pénzügyi közigazgatási biróság eddigi gyakorlata.. Kétségtelen, hogy e munka hasznát ugy azok veendik, kik az illetéket kiróvják, mint azok is, kikre kirovatik. Ara 2 frt és kapható a szerzőnél Liptó-Szent-Miklóson. H. Gy. Beküldettek : »J e g y z é k-n a p 1 ó« ügyvédek, közjegyzők, birák és bírósági végrehajtók számára 1891. Szerkeszti: dr. Kenedi Géza. XXVII. évfolyam. Kiadják: Légrády testvérek, Budapest. A napló a naptári részen kivül tartalmazza a magyarországi ügyvédek, közjegyzők, továbbá a bécsi ügyvédek és közjegyzők, horvát ügyvédek névjegyzékét stb.-hoz fontosabb miniszteri rendeleteket s igy igen jó szolgálatot tehet a jogászközönségnek. Ara 1 frt 40 kr. —• Az »Athenaeum« Nagy képes naptára. 1891. XXXII. évfolyam. Ezen kitűnő tiszti címlárt taitalmazó naptár, a mennyiben a kir. törvényszékek és járásbíróságok beosztását és címtárát, valamint az ügyvédek névjegyzékét kamarai beosztás szerint közli, ajánlható a jogászközönségnek is. Ára 1 frt s megrendelhető az >Athenaeumc könyvkiadóhivatalában Budapesten. Vegyesek. A büntetőtörvény revisiója. Schedius Lajos, curiai biró az igazságügyminiszter megbízásából törvényjavaslatot dolgozott ki, melyet néhány nap előtt bocsátott közre. Mielőtt közölnök, csak röviden meg akarjuk jegyezni, hogy az nem öleli fel a büntetőtörvény egészét, hanem csak egy csekélyebb részre terjed. Ugyanis megváltoztatnak a btk. 335., 336., 337., 340., 343. és 356. §-ai, melyek hatályon kivül helyeztetnek. Azután a btk. XXIX. (jogtalan elsajátítás) és XXX. (orgazdaság és bűnpártolás) fejezetei közé egy új fejezet iktattatik az ö n b i r á sk o d á s-ról; továbbá megváltoztatnak a btk. 379., 380., 383., 385., 386., 387., 390. §-ok; végre a XXXVI. fejezet (más vagyonának rongálása) után egy új fejezet alatt a »határ- és felmérési jelek megrongálása és mégse mmisitése« tárgyaltatik több §-ban. A törvényjavaslat egy altalános és különös indokolással vau ellátva, mely igen beható módon adja okait a változtatások szükségének. A munkálat indokolása kiemeli, hogy a magyar 'büntető törvenykönyvek rendszere és részletes intézkedései ellen már hatályuk első idejében is számos panasz és felszólalás hallatszott ugy a szakférfiak, mint a nagyközönség köréből. »Az esetek — úgymond — melyekben a közvélemény bizonyos jogellenes cselekményeknek büntetlenül maradásán, másoknak pedig aránytalan szigorral való megtorlásán nem tud megnyugodni, elég gyakran fordulnak elő és még gyakoriabbak volnának, ha a büntető Ítéleteknek nem oly parányi töredéke kerülne csak nyilvánosságra. A bíróságok a törvénynek világos rendelkezéseit több tekintetben tudatosan mellőzik, vagy erőltetett módon magyarázzák. Egyes büntetendő cselekmények minősítése tekintetében nagy az ingadozás és eltérés. A büntetések végrehajtása körül alig leküzdhető nehézséget képez a fegyházra Ítéltek rendkívüli felszaporodása, mely e büntetési nemnek kellő foganatosítását, megfelelő elégséges fegyintézetek hiányában nagyrészt meghiusítja.« Az indokolás ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az előkészületek a magyar büntetőtőrvénykönyvek kimerítő revisióját kezdeményező törvényjavaslatra már meg is történtek. Minthogy azonban e munkálat befejezése és tárgyalása előreláthatólag hosszabb időt vesz igénybe, a törvényjavaslat csak a legsürgősebb módosításokra szorítkozik, melyek a büntetőtörvénykönyv következő rendelkezéseit, illetőleg hézagait érintik. 1. a lopást bűntetté minősítő körülményekre, a súlyosabb esetek büntetésére és a magáninditványi esetekre vonatkozó szabályokat; 2. a sikkasztásról szóló fejezetnek a megelőző pontban említett rendelkezésekkel kapcsolatos szakaszait; 3. az önbíráskodásról tüzetesen intézkedő szabályok hiányát; 4. a csalás fogalmának a gyakorlati szükséghez képest való meghatározását és a magáninditványi esetek megszorítását; 5. a köz-határjelek megrongálására vonatkozó büntető határozatok hiányát. Az indokolás utal arra, hogy a közönségnek jogérzete megzavarodik, midőn látja, hogy az, a ki egy öles keritésen átmászva, néhány almát lop, két évi fegyházra Ítéltetik, mig a tolvajszövetség által vaspénzszekrény feltörésével és sok ezer forintnyi érték eltulajdonításával elkövetett lopásnak büntetése is legfölebb 4_5 évi fegyház. Az ennek megfelelöleg történt módosítás szerint a minősített lopás enyhébb eseteiben a büntetési tétel 5 évig terjedhető börtön; 10 évig terjedhető fegyházzal büntettetik pedig a lopás, ha az érték 2,000 frtot meghalad s a cselekmény az értékre való tekintet nélkül is bűntettet képez. Az önbíráskodás delictumáról egy egészen új fejezet van a tervezetben. A csalás tekintetében a tervezet a magáninditványra büntethető eseteknek megszorítását tartalmazza s a cselekmény fogalmát gyakorlatibban írja körül. (A ki a megtévesztettnek, »vagy másnak« vagyoni kárt okoz.) A hitelezők ravasz kijátszása ellen hatályos védelmet akar biztosítani egy új szakasz a tervezetben, mely ezenkívül a határés felmérési jelek megrongálása és megsemmisítésére vonatkozólag szintén egy külön fejezetet tartalmaz. Ezekben ismertettük, a mennyire a rendelkezésünkre álló szűk keretben elfért, a törvényjavaslat lényegesebb tartalmát. A magunk részéről elégtétellel fogadjuk az igazságügyminiszter kezdeményezését abban az irányban, melyben lapunk hosszú időn át a revisio mellett küzdeni a közérdekben feladatának tartotta. A magyar jogászegyesület Csemegi Károly elnöklete alatt f. hó 15-én ülést tartott, melyen dr. Baumgarten Izidor kir. alügyész és Bodor Károly kolozsvári törvényszéki biró szóltak hozzá a feltételes elitélés kérdéséhez. Baumgarten részletesen kifejtette, hogy a külföldön egészen más szempontból ajánlják a büntetés elengedését, mint nálunk. Ott az első törvényszegés kíméletes elbírálását kiegészíti a visszaesés annál szigorúbb megtorlása. A Bérenger által 1884-ben a francia senatus elé terjesztett törvényjavaslat kifejezetten ezt a címet viseli. »A büntettek fokozatos szigorításáról a visszaesőkkel szemben és azoknak enyhítéséről az első vétségnél.* Nálunk a feltételes elitélés hívei ez intézmény életbeléptetésével kapcsolatosan az egész büntetési rendszert és különösen a büntetötörvénykönyvnek a visszaesésre vonatkozó szakaszait enyhíteni akarják. A szóló ebből azt következteti, hogy az enyhe és szigorú irány képviselői mást értenek a büntetés feltételes elengedése alatt és más eredményt várnak ez intézmény életbeléptetésétől. Nézete szerint a nagy lelkesedéssel felkarolt ujitás súlypontja mélyebben fekszik, mint a hol azt eddigi támogatói és ellenzői keresték. Attól tart, hogy behozatala oly érdekeket compromittálna, melyek mögött egészen háttérbe szorul a megtorlás fokának kérdése. Kimutatja amaz okoskodás tarthatatlanságát, mely a csekély súlyú büntetendő cselekmények-