A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 46. szám - A birói és ügyészi szervezet

a JOG. 183 rajta, miután vádlott a fenyegetések miatt előidézett félelme miatt semmire sem tudott menni, a nemi közösülés teljesen végrehajtva lett; mig ezzel ellentétben a véglárgyalás során már csupán azt adja elö, hogy menekülése s gyors futása közben — mit. mellesleg legyen említve, az erdő sűrűsége is valószínűtlenné tesz — vádlott által elfogatván, szabadkozás után vádlott szavai által, fenyegetésétől megfélemlítve, adta át magát vádlottnak; tehát már utóbbi előadásánál a fizikai kényszer alkalmazását panasz tárgyává sem teszi, csupán psychikaira hivatkozik. Mert dr. T. Sámuel hit alatt igazolja, miszerint sértettet az eset utáni napon kérelme folytán megvizsgálva tüzetesen, nála a szeméremtestet deflorálva, véresen, a szűzhártyát szétroncsolva, romjaiban találta, de ezen jelek oda mutattak, hogy sértettel az első közösülés a vizsgálat előtt 2—3 nappal történt meg, sértetten az erőszaknak semmiféle külső nyomait nem találta és ugyanezen tanú oda nyilatkozik, hogy nincs rá eset, hogy egy férfi egy nővel, annak tehetetlen állapotától eltekintve, erőszakosan nemileg közösülhessen, különösen nem sértett nővel, ki a vizsgálat idején erős, izmos, jól megtermett leány volt, ki az önvédelem fegyverét sikerrel használhatta, ha akarta volna, sokkal ifjabb korú támadójával szemben. Mert az ad 5. n. sz. a. orvosi tudósítás szerint is sértettnél a külső részeken zúzódás vagy roncsolás hevenytünetei sehol sem mutatkoztak; hogy sértettnek combizomzata annyira erős. kifejlett, hogy nem valószínű az, miszerint a sértett leányon egyetlen egyén, akarata és beleegyezése nélkül, erőszakos nemi közösülést végrehajthasson, mert annak meggátlására a combizmok működésbe hozása teljesen elegendő lett volna. Mert jóllehet az ad 14. n. sz. a. orvosi vélemény nem tekinti kizártnak azon feltevést, hogy vádlott egy ifjú leányon testi erejénél fogva erőszakot el ne követhessen, de az ugyanazon naplószám alatti felülvéleménye az országos közegészségi tanácsnak határozottan mondja, miszerint nem valószínű az, hogy vádlott sértetten a nemi közösülést ennek akarata ellenére erőszakosan hajtotta végre és hogy a törvényszéki orvosi vélemények közül a sértett nőre vonatkozó vélemény bir több alappal. A budapesti kir. itélö tábla (1887. dec. 16. 18,985. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy vádlott bűnös a btk. 232. §. 1. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettében, ezért elitéli a 92. §. alkalmazásával egy évi börtönre és három évi hivatalvesztésre stb. Indokolás: Sértett ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során egyezöleg azt adta elő, hogy a kérdéses alkalommal az erdőségben találkozván vádlottal, midőn ez csúf szavakat intézett hozzá, attól megszaladt; azután vádlott megkergette, botját utána dobta, melyben sértett felbukott; ekkor vádlott öt utóiérvén, megfogta, szabadkozása és visítása ellenére lenyomta, száját zsebkendővel bedugta, megöléssel fenyegette, mely fenyegetéstől és erőszaktól sértett megijedvén, átengedte magát vádlottnak, ki raita a nemi közösülést teljesen elvégezte. E szerint előadása sértett nőnek ellentétes nem lévén, ez alapon annak valódisága ellen aggály nem is támasztható. Vádlott a vizsgálat és tárgyalás alkalmával azzal védekezett, hogy a közösülésre irányzott felhívását sértett nő nem utasította vissza és azzal annak beleegyezésével próbált közösülni, tehát nem tagadta, hogy nemi részeik érintkeztek. Vádlott eme védekezését a kir. itélö tábla nem fogadhatta el; nem pedig azért, mert eme védekezéssel szemben a közösülésnek sértett nő akarata ellenére történt véghezvitelét illetőleg nemcsak sértett nő aggálytalan előadása áll fenn, hanem azt egyéb jelenségek és adatok is bizonyítják. Sértett nő az általa panaszolt esetet hozzátartozóinak nyomban elbeszélte és ezek eme közlés után azonnal intézkedvén, tudták magánvádlottnak kilétét. Továbbá az esemény után másnap sértett nő dr. T. Sámuel orvoshoz fordult s azzal, ennek vizsgálati előadása szerint, sirva közölte részleteiben a vizsgálati előadásával egyezően a történteket és megvizsgáltatását, valamint az eredményről bizonyítvány kiállítását kérelmezte. Lélektanilag fel sem tehető, hogy abban az esetben, ha a közösülés nem akarata ellenére történik, az akkor még igen fiatal leány szüleivel és még ezenfelül idegen szakértő orvossal tudassa szemérmétől való megfosztását. De tárgyilag is támogattatik sértett nő előadása dr. T. Sámuel azon vallomása által, mennyiben most nevezett tanú szerint azon alkalommal, midőn a többször emiitett sértett nőt megvizsgálta, az még akkor is véres volt és a szétroncsolt szűzhártyának maradványai feltalálhatók voltak nála és a minthogy eme tünetekből nevezett szakértő a vizsgálat során tett előadása szerint arra a tapasztalatra jutott, hogy sértett nőn a legközelebb mult napok valamelyikén közösülés történt: ennélfogva mi nyomatékkal sem bir a tárgyalás alatti ama kijelentése, mely szerint a kérdéses közösülés véghezvitelének idejét ugyané tünetek alapján az általa teljesített vizsgálatot megelőző 2—3 napra véleményezi. Ehhez járul, hogy vádlott a közigazgatási hatóságnál történt első kérdésre már akkor beismerte, hogy sértett nőn erőszakos Demi közösülést akart megkísérteni és hogy a nőt földre vágta ; csupán azt vette tagadásba, hogy más módon fenyegette és a közösülést végrehajtotta volna. Tekintve, hogy az eset után későn, 1886. évi dec. 10-én kiállított szakértői lelet nemleges eredménye, tudniillik, hogy a külső részeken zúzódás vagy roncsolás hevenytünetei nem mutatkoztak, az erőszak használatát egyáltalán ki sem zárja, tekintve, hogy a szakértők azon véleménye, miszerint jelen esetben nem valószínű, hogy vádlott sértetten a nemi közösülést ennek akarata ellenére hajtotta végre, birói elbírálás tárgyát képezi, mert nem állapított meg oly tényt, mely csakis a szakértői szempontból oldható meg; tekintettel arra, hogy az érintett szakértői vélemény abban leli alapját, hogy sértett nőnek a nemi közösülés megakadályozására erős, kifejlett combizmainak működésbe hozása teljesen elegendő lehetne, azonban sértett nő azon előadásában, hogy megöléssel fenyegettetvén, az erdő sűrűjében elhagyatott és közvetlen veszélynek kitett helyzetében adta át magát vádlott vágyainak, az ellenkezés ki nem fejtése elfogadható magyarázatot talál; minélfogva a jelzett szakértői véleményre súlyt fektetni nem lehet. Ezekhez képest sértett nő elöadásátugy vádlott bíróságon kívül tettbeismerése, valamint egyéb ténykörülmények megerősitvéD, ellenben azt, hogy a sértett a közösülésbe önként beleegyezett, mi sem támogatván, vádlottat a btk. 232. §. 1. pontja alapján bűnösnek kellett kimondani stb. A m. kir. Curia (1890. október hó 16-án 2,718. sz. a.): a kir. itélő tábla Ítéletének részbeni megváltoztatásával a minősítés helybenhagyása mellett vádlottnak börtönbüntetése, ama további enyhítő körülményre való tekintetből, miszerint a sértett a vádlottnak megbüntetését nem kívánta, hat havi tartamra leszállitfatik ; egyebekben stb. Nem tekinthető a btk. 414. §. 3. pontjában meghatározott kedvezménynek, ha az adós egy vagy több hitelezőjének köreteléseik lejártára oly határidőket engedett, a melyeknél fogva ezek más hitelezőit megelőzhették volna. A budapesti kir. itélö tábla : A felebbezett ítéletet helybenhagyja indokainál fogva, a bűnösségre nézve még azért, mert kétségtelen ugyan, hogy a vádlott 20. napló szám alatt fekvő s a megszerzett polgári végrehajtási iratok között az 1,372/86. sz. végrehajtási kérvényhez csatolt közjegyzői okirat szerint nejét N. B. és S. A. hitelezőjét kedvezményben részesítette azzal, hogy követeléseik lejártára oly határidőket engedett, a melyeknél fogva ezek a vádlottnak más hitelezőit megelőzhették és ugyanily kedvezmény forog fenn L. I. G. M. és még más hitelezői irányában is, azonban ez a cselekedete a vádlottnak a btkv. 414. §. 3. pontjában meghatározott kedvezményben részesítést nem állapítja meg, továbbá, mert a vádlott pénztárkönyvet nem vezetvén, a hiányosan vezetett többi könyv kereskedői könyveknek nem tekinthető, a büntetésre nézve pedig helybenhagyta az okozott kár nagyságára, mint súlyosító körülményre is tekintettel. A m. kir. Curia : A kir. tábla Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. (1890. szept. 10. 3.617.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. tábla az e.-b. ítéletét helybenhagyja indokainál fogva s a bűnösségre nézve még azért, mert a vizsgálat nem nyújt adatot arra, hogy a vádlott valótlan adósságot ismert volna el valónak, továbbá, mert habár kétségtelen is, hogy a vádlott kedvezményben részesítette az ellene a csőd előtt végrehajtást foganatosított hitelezőit, azzal a cselekedetével, hogy ezeknek oly lejárati váltókat állított ki, a melyeknek alapján ezek a többi hitelezőket megelőzhették, azonban ezen kedvezményben részesítés nem történt a btkv 414. §. 3. pontjába ütköző mérvben, a büntetés kiszabására nézve pedig még azért, mert a vád tárgyává tett cselekmények elkövetésétől eltelt hosszú idő szintén enyhítő körülménynek tekintendő. A m. kir. Curia: A királyi tábla ítélete az elsőbirósági indokolásnál fogva helybenhagyatik azzal, hogy a kiszabott büntetés a foganatbavételtől számíttatik. (1890. szept. 11. 3.741.)