A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 46. szám - A birói és ügyészi szervezet

182 A JOG. rendelve és a csődbíróságnak a felterjesztett iratok között levő s a tlkvi hatósághoz 6,226/89. sz. a. intézett hivatalos értesítése szerint a fent érintett csődnyitást elrendelő határozat ugyancsak 1888. márc. 16-án függesztetett ki a csődbiróságnál, minélfogva tekintettel arra, hogy a kérvényezőnek szóban forgó kérvénye 1888. márc. 16-án 1,648. sz. a., tehát a csődnyitást elrendelő határozatnak meghozatala és ennek a csődbiróságnál történt kifüggesztése napján érkezett be a tlkvi hatósághoz, minthogy a csődnyitás joghatálya az 1881: XVII. t.-c. 1. §-a értelmében azzal a nappal veszi kezdetét, melylyel a csődnyitást rendelő határozat a csődbíróságnál kifüggesztetett, az idézett törvény 12. §. szerint pedig a csődnyitás hatályának kezdete után a csődtömeghez tartozó dolgokra vagy jogokra a közadós tartozása alapján a csődtömeg elleni hatálylyal tulajdon, zálog, vagy megtartási jogot szerezni nem lehet, ugyanazért a kérvényező kassai hitelbankot a nevezett közadós ellen zálogjog előjegyzése iránt előterjesztett kérelmével el kellett utasítani. A m. kii*. Curia: A kir. tábla végzése az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. okt. 9-én, 2,631.) Kereskedelmi, csőd^ és váltóügyekben. Az alsóbb bíróságok ítéletének és az egész eljárásnak megsemmisítése azou okból, mert a kereset mellett felmutatott másolatból kitűnt, hogy az elveszett eredeti váltón a kibocsátói aláírás névaláírás helyett keresztvonással, illetve más kézjegygyel eszközöltnek tűnik elő, az ily kibocsátói aláírás pedig a váltótörvény 104. §-a értelmében hatálylyal nem birván, eme váltó a váltótörvény 3. §. 5. pontjában előirt lényeges kellék hiányában szenved. És ugyanez áll azon esetre is, midőn a beperesitett váltóban a rendelvényes megnevezése hiányzik. Az ily okiratokból a váltótörvény 6. §-a értelmében váltójogi kötelezettség nem származik. A máramaros-szigeti kir. tszék (1888. dec. 29.11,095. sz.): lakab Péter ügyvéd által képviselt B. Hersch felperesnek, dr. Kökényesdy Mihály ügyvéd által képviselt D. Dávid alperes ellen 300 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1888. évi szept. 29-én 8,231. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Faluszalakinán 1887. évi okt. 31-én 40 frt és 260 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, a kereseti 300 frt váltóösszeget felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperesnek azon kifogását, hogy a kereseti váltók értékét kifizette volna, A. Mendel és F. Volf nem kifogásolt tanuk megcáfoltak, kiknek vallomása szerint alperes beismerte, hogy felperesiiek váltóból eredő követelésére 300 frttal adós Mivel pedig a tanuk azon előadása, hogy alperes azt nyilvánította, hogy tartozását azon okból nem fizeti, mert felperes a csendőrök által meghurcoltatta, arra enged következtetni, hogy alperes a kereseti követelésre nézve tett, a tanuk által említett alkalommal beismerést, alperesnek kifogásait elvetni, a sommás végzést érvényében fentartani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. évi nov. 27. 2,651. sz.) : Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy a felebbezésbeu felhozott, de az elsőbiróságnál elő nem fordult ténybeli körülmények az 1881. évi LIX, t.-c. 29. §. értelmében e helyütt tekintetbe nem vehetők, az elsöbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni; mert alperes azt, hogy a megsemmisített váltót eredeti és elfogadói minőségben aláirta, sem a kifogásokban, sem a tárgyalás során határozottan nem tagadta, hanem csak ama következtetés utján állította, hogy azokat alá nem írhatta és hogy azok nem tőle származnak, mert habár ő felperessel több rendbeli váltójogi szerződésben állott, de az általa felperes részére elfogadott váltók mind kitöltetlenek voltak és ezek is mind ki vannak fizetve. Tekintettel azonban arra, hogy felperes a neki kitöltetlenül átadott váltókat ellenkező megállapodás hiányában utólag kitölteni jogosult volt s ugy a kitöltetlen váltó elfogadásából az elfogadói aláirások valótlanságára mi következtetés sem vonható és tekintettel arra is, hogy alperes a kötelezettség megszűntét állítja, felperest az elfogadói aláírás valódiságának s igy a váltójogi szerződés létrejöttének bizonyítása nem terheli, hanem az elfogadói aláírás valódisága a törvk. rdts 159. §-a értelmében beismertnek tekintendő. A dolog ily állásában jelen perben a döntő körülményt az a kérdés képezi, hogy alperes a megsemmisített váltók összegét felperesnek kifizette-e vagy nem ? Ennek a ténykörülménynek, mint állitásnak bizonyítása, alperest terhelvén, ugyan ő annak bizonyítása végett, hogy felperesnek egy ízben 300 frtot fizetett, F. Chaim tanura hivatkozott. Ezt a tanút azonban alperes a 9,918/888. sz. elsőbirósági végzésben foglalt utasítás és a váltóeljárás 35. §-a ellenére az e célból kitűzött határnapon a bíróság elé nem állítván, a fizetés tényére nézve pedig egyéb bizonyítékot fel nem hozván, sem az állítólag kifizetett váltót vagy váltókat fel nem mutatván, alperes állítása nemcsak bizonyitatlan maradt, de sőt az a felperes által felhívott és kihallgatott A. Mendel és F. Volf egybehangzó vallomásával, mely szerint alperes a kérdéses váltók elveszése után beismerte, hogy felperesnek váltóbeli kölcsön fejében 300 frttal adósa, továbbá az A-/, nyilatkozat tartalmával határozottan megcáfoltnak mutatkozik. Ezek szerint az elsöbiróság alperest a kereseti összeg fizetésére, az itt felhozott okokból, perköltség fizetésére pedig saját indoka alapján helyesen kötelezte. Felperes ama kérelmének, hogy alperes a váltók megsemmisittetése alkalmából felmerült költség megfizetésére is köteleztessék, nem volt hely adható, mert erre alperes nem szolgáltatott okot. A m. kir. Curia (1890. szept. 17. 344. sz.): Tekintve, hogy a kereset mellett felmutatott másolatból az tűnik ki, hogy az elveszett 260 frtról szóló eredeti váltón a kibocsátói aláírás névaláírás helyett keresztvonással, illetve más kézjegygyei eszközöltnek tűnik elő, az ily kibocsátói aláirás pedig a váltótörvény 104. §-a értelmében hatálylyal nem birván, eme váltó a váltótörvény 3. §. 5. pontjában előirt lényeges kellék hiányában szenved ; tekintve, hogy a beperelt másik (40 frt) váltóban, melynek teljes szövege sem a keresethez, sem a tárgyalási jegyzőkönyvhez nem csatoltatott, a B-/. alatti megsemmisített végzés tartalma szerint a rendelvényes megnevezése hiányzik s igy az okirat is a váltótörvény 3. §. 3. pontjában előirt lényeges kellék hiányában szenved ; tekintve, hogy az ily okiratokból a váltótörvény 6. §-a értelmében váltójogi kötelezettség nem származik ; tekintve, hogy eme kellék hiányos, megsemmisített váltókon alapuló keresetet a váltó eljárását szabályozó igazságiigyminiszteri rendelet 4. §-a második bekezdésének rendelkezése szerint már az elsöbiróság tartozott volna hivatalból visszautasítani: mindkét alsóbb bírósági Ítélet az azt megelőzött egész eljárással együtt a sommás végzés hozataláig bezárólag az idézett váltóeljárási rendelet 37. §-a alapján hivatalból megsemmisíttetik s a sommás kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Ha az eladó a vevő részéről át nem vett árút visszahozatja, a vasúttól átveszi, a felett mint sajátja felett rendelkezik s ez által a szerződéstől eláll : a felmerült fuvarköltséget kár címén a vevőtől nem követelheti. (A m kir. C.iria, 1890. aug. 28-án, 1,056 ) Bún-ü gyekben. Erőszakos nemi közösülés bűntette. A szakértői vélemény és az országos közegészségügyi tanács felülvéleményének bírói figyelmen kívül hagyása, lélektani okoknál fogva. (Btk. 232. §. 1. p.) A debreceni kir. törvényszék (1889. márc. 29. 3,270. sz. a.) K. Sándor vádlottat az ellene emelt V. Julianna sérelmére elkövetett, a btk. 232. §-ába ütköző, annak 1. pontja szerint minősülő és ugyanazon szakasz szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Veres Julianna sértett feljelentése folytán azon vád emeltetett K. Sándor, jelenleg 18 éves vádlott ellen, miszerint 1886. nov. 12-én sértett a Debrecenhez tartozó csere-erdőn keresztül menve, a maga előtt teheneket hajtó, akkor 16 éves vádlott utána szaladt, erőszakkal a földre teritette és rajta akarata ellen, fenyegetés és szája betömése mellett, nemi közösülést követett el, mely ténye által a btk. 232. §. 1. pontja szerinti erőszakos nemi közösülés bűntette miatt vált bűnössé. Vádlott azonban az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentendő volt; mert vádlott határozott tagadásával szemben arra nézve, hogy a panaszos leányt erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszeritette volna, hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön, az eljárás során elfogadható positiv bizonyíték, vagy oly terhelő adat, miből bűnösségére következtetés lenne vonható, fel nem merült. Mert sértett előadása, mi egyedül látszik terhelőnek vádlottra nézve, határozottan ellentmondó, hitelt nem érdemlő. Sértett ugyanis a vizsgálat során azt adta elő, hogy az erdő sűrűjében vádlott által futásában elfogatván, megölésseli fenyegetések I között fizikai erővel lenyomatott, szája kendővel betöraetett s