A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - A feltételes elitélés kérdéséhez [könyvismertetés]

174 esetén köteles legyen azt alperesek jogelődének birtokukba visszabocsátani; bebizonyított s alperesek által nem is tagadott tény továbbá az is, hogy a kérdéses szőlőt felperesek, illetőleg jogelődeik 1849-ik év óta szakadatlanul birtokukban tartják. Ezen ténykörülményekből kifolyólag nyilván való, hogy alperesek jogelődei a kérdéses ingatlanért felperesek jogelődétől pénzbeli fizetést nem kaptak s igy a kérdéses szőlőt zálogba adottnak tekinteni nem lehet, nyilvánvaló továbbá, hogy felpereseket a kérdéses szőlőnek haszonélvezeti joga mindaddig megilleti, mig alperesek az arra fordított helyreállítási költségeket felpereseknek, mint néhai 0. ]uon jogutódainak megtérítik, ehhez képest tehát felpereseknek a kérdéses szőlőre vonatkozó használati jogát megállapítani, alpereseket ennek elismerésére és telekkönyvileg leendő bekebleztetésének tűrésére kötelezni kellett. A lefoglal! termények szoros zár alá vétele nélkül a foglalás csupán a lefoglalt ingók felhasználásától és elidegenítésétől tiltja el a tulajdonost, de azokat ennek felügyeleti joga és kezelése alól el nem vonja. Ily esetben a kezelési és a terményok fentartása iránti kötelezettség az adóvégrehajtásban eljárt elöljárósági tagokat nem térbeli. A tusnádi kir. járásbíróság (1839. febr. 10. 138. sz.): Sánta Dezső ügyvéd által képviselt H. Pál felperesnek, Cs. Kosstán és Hunyady Domonkos ügyvéd által védett H. Tódor alperesek ellen 72 frt és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét az A, alatti okiratra, illetve az ez által tanúsított azon tényre állapítja, hogy 9 kereszt tiszta búzája és 4 boglya szénája alperesek által adóvégrehajtás utján lefoglaltatván, a nélkül, hogy ezen termények árverésen eladattak s vételárúk a felperes adóhátralékába elszámoltatott volna, a terményeket alperesek saját céljaikra felhasználták. I. r. alperes határozottan tagadja nemcsak azt, hogy a végrehajtás foganatosításában s a lefoglalt termények felhasználásában részt vett, hanem azt is, hogy az A. alattira följegyzett neve után kézjegyét ő tette volna fel s hogy ugy a végrehajtás tényéről, mint az A. alatti kiállításáról tudomással bírt volna ; de habár a hamisnak nem igazolt közokiratot képező A. alatti a prts 165. §. értelmében I. r. alperessel szemben is teljes bizonyítékot képez és dacára annak, hogy II. r. alperes beismeri, miszerint a kérdéses termények a községi elöljáróság s illetve ö általa valóban lefoglaltattak, elutasítandó volt a felperesi kereset, mert felperes maga sem állítja, hogy lefoglalt terményei szoros zár alá vétettek volna; már pedig e nélkül a foglalás csupán a lefoglalt ingók felhasználásától és elidegenítésétől tiltja el a tulajdonost, de azokat ennek felügyeleti joga és kezelése alól el nem vonja ; mert a termények szoros zár alá nem vétetvén, sem azok kezelési kötelezettsége, sem az azok fentartása iránti kötelezettség alpereseket nem terhelte; mert alpereseknek, mint az érdekelt adóvégrehajtásban eljárt előljárósági tagoknak, csupán áz általuk képviselt ni. kir. államkincstárral szemben volt kötelességük a lefoglalt terményekre az árverést foganatosítani, de nem egyszersmind felperessel szemben is, a ki a saját érdekében az illetékes pénzügyi hatóságnál az árverés megtartását, vagy terményeinek a foglalás alóli feloldását szorgalmazhatta volna és mert felperes alperesek tagadásával szemben mivel sem igazolta azon kereseti állítását, miként alperesek a lefoglalt terményeket a saját céljaikra felhasználták, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. évi nov. 5.14,388. sz.): A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s alpereseket a lefoglalt 9 keresztbúza 36 frt értéke megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: A lefoglalt búza értékének megfizetésére alpereseket kötelezni azért kellett, mert felperes az A. alatti i ikmánynyal igazolta, hogy búzatermése adótartozása miatt foglalás alá vétetett, a kihallgatott tanuk vallomásával pedig bizonyítva van az is, hogy felperes búzatermése K. Jónás telkén helyeztetett el, nyilvánvaló tehát, hogy felperes búzatermése nemcsak lefoglaltatott, hanem zár alá is helyeztetett s miután ebbeli eljárásaikért alperesek, mint az akkori község elöljárói, szavatolni tartoznak, ugyanazért alpereseket a búza értékének megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1890. szept. 9. 498. sz.) : A másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokaiból és még azért, mert a kihallgatott tanuk vallomásával nincs bizonyítva az, hogy a kérdéses búzatermés alperesek rendelkezése folytán hordatott volna K. Jónás telkére. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltótörvény (1876 : XKTII t.-c.) 90. §-a szerint az elfogadó köztörvényi ntou a váltóbirtokos irányában csak ítnuyiban marad kötelezvo, a mennyiben annak, t. i. a váltóbirtokosnak kárával gazdagodik. Ézeu rendelkezésből kifolyólag tartozik felperes kimutatni, í hogy alperes az elévült váltó összegével gazdagodott. A kecskeméti kir. járásbíróság-(1889. febr. 1. 833. sz a.): Quirini Miklós ügyvéd, mint id. K. Sándor csődtömeggondnoka, felperesnek Tormásy Ferenc ügyvéd által képviselt B. Gergelyné szül. Sz. Eszter alperes ellen 102 frt iránti perében következő ítéletet hozott: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy atyjának, a K. Sándoruak járó tartozását el nem vállalta, hogy az A) alatti váltót nem ennek fejében állította ki, s hogy a kereseti összeg fennállását még a csőd kiütése után is el nem ismerte, az esetben felperes keresetével elutasittatik .... mert különben köteles lesz a kereseti 102 frt tőkét . . . megfizetni stb. Mert felperes azt állította, hogy vagyonbukott id. K Sándor megbukása előtt alperes apjának, de alperes jótállása mellett, árúkat szállított ki az A) alatti váltó értéke erejéig s alperes a kiszolgáltatott árúk értékének kiegyenlítéséül állította ki részére az A) alatti váltót, melyet máig sem váltott be. Alperes elismerte, hogy a váltót valóban ő állította ki; tagadta azonban, hogy annak értéke erejéig bukott az ő apjának árúkat szolgáltatott, tagadta, hogy apjáért vagy bárki másért jót állott, ugy tagadta azt is, hogy a váltóra akár ö, akár apja értéket kapott. Ezen tagadásokkal szemben tehát felperesnek volt kötelessége az elévült váltóbeli követelés fennállását igazolni, jóllehet alperes elismerte, hogy azon váltót aláirta. A fennállás tekintetében tehát, minthogy felperes azt a kihallgatott tanúval nem igazolta, az általa felajánlott eskü általi bizonyítás a prts. 221. §-a alapján el volt rendelendő. A per eldöntésére pedig azon körülmény látszott a bíróság előtt döntőnek, hogy való-e az, mikép alperes az A) alatti váltót apja tartozásáért jót állva, állította ki felperes javára s hogy az abban kitüntetett követelés még máig fennáll. E körülményre volt az eskü általi bizonyítás elrendelendő s tekintettel arra, hogy alperes a követelés fenn nem állása tekintetében a neki kinált esküt elfogadta, az a prts. 230. §-a alapján az ítélet rendelkező része értelmébeni szöveg mellett neki oda volt ítélendő s annak le vagy le nem tételétől volt az Ítélet rendelkező része függővé teendő stb. A budapesti kir. itélö tábla (1889. dec. 4. 8,430. sz. a.) : A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és az alperest 102 frt tőkének felperes részére leendő megfizetésére feltétlenül köte] lezi stb. Indokolás: Tekintve, hogy az alperes a döntő tény1 körülményre felperes részéről kinált főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, a felperes állítását az 1868 : LIV. t.-c. j á4. § a alapján beigazoltnak tekinteni és alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1890. szept. 26. 1,227. sz.): Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Felperes a tárgyalás kezdetén keresete kiigazításakép tett előterjesztése szerint követelését alperesnek abból a lényéből származtatja, hogy az időközben csőd alá került id. K. Sándor által alperes édes atyjának kiszolgáltatott árúk 102 fyrtot tevő vételárának megfizetését magára vállalta és hogy az ekkép átvállalt 1U2 frt tartozási összeg megfizetésére nézve az ugyanakkor kiállított s a perhez eredetben A) alá csatolt váltó elfogadása által váltójogi fizetési kötelezettséget vállalt. Felperes előadása szerint felek között ekkép létesült jogügylet jogi természetének raegbirálása alapján nyilvánvaló, hogy ha felperes állítása alperes tagadásával szemben ugy a kötelezettségvállalás, mint az A) alatti váltónak alapul szolgált jogügylet eredetét illetőleg valónak vétetnék is, felperes annak °a 102 frt összegnek a megfi7etését követeli, melyre nézve alperes, mint elfogadó váltójogi kötelezettséget vállalt és mely váltót id. K. Sándor követelése fejében nem fedezetül, hanem kifizetésül fogadott el s továbbá, hogy felperes keresetének jogalapját a kérdéses A) alatti elévült váltó képezi, ezen körülmények nyilvánvalók abból is, hogy felperes a 833. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben, ugy a 914. sz. felebbezésben keresetének jogcíméül a kérdéses váltót maga jelöli ki. Arra nézve tehát, hogy az A) alatti elévült váltó alapján alperes elfogadó a váltóbirtokos id. K. Sándor, illetőleg ennek csodbejutása folytán jogutóda, a felperes csődtömeg irányában