A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 44. szám - A feltételes elitélés kérdéséhez [könyvismertetés]

A JOÜ. 175 köztörvényi uton mennyiben marad kötelezve, a váltótörvényt tárgyazó 1876. évi XXVII. t.-c. 90. §-ának rendelkezése irányadó, e szerint pedig az elfogadó köztörvényi uton a váltóbirtokos irányában csakis annyiban marad kötelezve, a mennyiben ennek, t. i. a váltóbirtokosnak kárával gazdagodna. Hogy tehát felperes alperes ellen a kereseti összeg iránt követelési jogot érvényesíthessen, a törvény fennebb idézett rendelkezéséből kifolyólag felperesnek kimutatni kellett volna, hogy alperes az A) alatti elévült váltó összegével, illetőleg ennek egyenértékét képezett árúkkal gazdagodott; ezt tenni felperes azonban meg sem kísérletté, de sőt saját állítása szerint az árúk nem is alperes által, hanem ennek atyja által vásároltattak : kérdéses árúkkal tehát alperes nem is gazdagodhatott. Ez alapon felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb. V cégvezetőnek különös meghatalmazás nélkül csak oly üzleti és jogcselekményei bírhatnak általános, tehál a főnököt is kötelező joghatályával, molyok rendszerint keresk. üzlet folytatásaként jelentkeznek s a kereskedelmi forgalomban ilyeneknek tekintendők, de nyilvánvaló a cégvezetői hatáskör meghatározásából az is. hogy ai oh ügylet, melj által egy egész kereskedelmi üzlet egy harmadikra átrnháztatik s ezzei maga az üzlet folytatása tényleg megsziintottetik. kereskedelmi üzlet folytatásával járó ügyletnek egyáltalában nem tekinth tő. (M. kir. Curia 1890. akt. 2. 306. sz.) Bün-ügyekben. Minthogy a fennálló szabályok szerint a hivatalnok flzetéséaek »agj nyugdíjának elzálogosítása, a fizetési ívnek kölcsön fedezésére való átadása a hitelezőnek zálogjogot nem ád s annyira hatálytalan, hogy íij fizetési i\ az illető kérelmére még akkor is kiadandó, ha annak elzálogosítását nyiltan beismerte: ez tudva lévén, megtévesztésről sző sem lehet. Az új fizetési ív kivéte e s a fizetés felvétele ilv körülmények közt nem ravasz fondorlat. — lük. 37!>., :isO.. 401.. 355. és 3U*6. §-aihoz. — Védő kirendelésének kérdése. A fiumei kir. törvényszék magánokirathamisitás, csalás és sikkasztás bűntette, valamint sikkasztás vétsége miatt [is vádolt S. Ferencz elleni bűnügyben itélt: Vádlott öt rendbeli, a Btk. 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntettében, a Rtk. 379. és 380 §-aiba ütköző csalás bűntettében, a Btk. 355. és 356. §-aiba ütköző két rendbeli sikkasztás bűntettében és ugyanazon §-okba ütköző sikkasztás vétségében bűnösnek kimondatik, s ezért a Btk. 403. §. 1. pontja, 383. §. 1. bekezdése s 358. §. értelmében a 96., 99., 53. és •~>7. §;•. alkalmazásával 4 évi fegyházra s 30U frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: 1. A károsultak vallomásával, az illető váltók elömutatásával, valamint a tanuk vallomásával és vádlott teljes beismerésével ís be van bizonyítva, hogy vádlott mult évi ápril óta öt rendbeli váltót 1,500 frt összértékben hamisított, azokat harmadik személyeknél értékesítette, s a bevett összeget saját hasznára fordította és pedig nevezetesen 1. az 1888-ik évi okt. 22-én kelt 400 frtról szóló, Cl. Luczián, A. János és R. Pál aláírásokkal ellátott váltót. 2. Az 1888. évi dec. hó ll-én kelt 250 frtról szóló R. Mária (Írástudatlan személy), R. Lőrincz és R. Adolf aláírásokkal ellátott váltót és mind a két váltót a P.-i takarékpénztárnál érvényesítette is, sőt az utóbbi váltót R. Adolfnak hamis meghatalmazása segélyével is. 3. Egy kelet nélküli 300 frtról szóló váltó R. Nicolina (nem létező személy) és R. August aláírásokkal ellátott váltó, melyet P. Ferencznél érvényesített. 4. 1888. évi dec. hó 12-én 350 frtról szóló R. Mária (Írástudatlan személy) és R. Lőrincz aláírásokkal ellátott váltó, melyet P. Mátyásnál érvényesített. 5. Az 1888. évi április 8-án 200 frtról szóló Gl. Jakobina és egy Gl, János aláírásokkal ellátott váltó, melyet K. Istvánnál érvényesített. Mindezek oly cselekmények, melyek a Btk. 411. §-ába ütköző és a 40;!. §. 1. pontja szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettét képezik. II. P. Pál károsult vallomásával és vádlott beismerésével be van bizonyítva, hogy utóbbi mult évi okt. hóban azért, hogy egy 400 frtnyi kölcsönt kapjon, az évi 200 forintnyi nyugdíjról szóló fizetési ivet a kölcsönadónak R. Pálnak zálogképen átadta, azonban későbben, vagyis dec. hóban azon ürügy alatt, hogy a fizetési ivét elvesztette, az illető pénzügyi hatóságnál új fizetési iv kiadását eszközölte ki, s ezzel a november, december és január havi részleteket a maga részére felvette Tekintve, hogy vádlott ezen cselekményeiben a Btk. 379. és 380. §-ába ütköző s a 383. §. 1. bekezdése szerint büntetendő I csalás bűntettének ismérvei forognak fenn, mert a károsult vallomása szerint neki vádlott fizetési ivét azért adta át, hogy az által követelését jövőre érvényesítse, minélfogva nyilvánvaló, hogy vádlott az által, hogy maga részére új fizetési iv kiadását eszközlé ki, a R. részére már előzőleg megállapított fizetést elvonta. Most már mivel akkor, midőn vádlott azt a kölcsönt megkapta, már igen válságos vagyoni viszonyok közt volt, ugy, hogy már váltóhamisításhoz is fordult s már más összegeket is sikkasztott, ala| posan feltehető, hogy vádlott akkor, midőn azon kölcsönhöz for; dult, szándéka nem volt azt visszaadni; mivel nem elegendő az akarat, hanem szükséges a teljesítés lehetősége is, megjegyeztetvén vádlott ama védekezésére, hogy nyugtái nélkül R. amúgy sem vehette volna fel a nyugdíjt, hogy R. szintén a maga részéről biztos lehetett és annak is kellett lennie, hogy S. sem vehette fel a fizetési iv nélkül a már átengedett nyugdijt. III. A károsult vallomásával, vádlott beismerésével, hasonlókép be van bizonyítva, hogy mult évi június hóban D. János a saját és K. Mária és Sm. Erzsébet nevében vádlottnak 1,000 frtot adott át, hogy betáblázott követelést a helybeli takarékpénztárnak fizessen ki, hová mindketten együtt mentek s hogy vádlott azon való, vagy hamis érv alatt, hogy a pénzfelvételre meghatalmazott igazgató jelen nincs, miután a követelés mennyiségét magának liquídáltatta s miután a 142 vagy 143 frt többletet D.-nek visszaadta, az egész többi részletet, vagyis 856 fttot magánál tartotta vissza, hogy azt másnap fizeti meg; a nélkül azonban, hogy ezt tette volna, az egész összeget saját céljaira forditotta. Ez ol) cselekmény, mely a Btk. 355. és 356. §-ába ütköző s a 358. §. szerint büntetendő sikkasztás bűntettét képezi. A károsult vallomásával, valamint vádlott beismerésével hasonlókép be van bizonyítva, hogy az 1885. évi jul. havától 1886. márciusig D. Jánostól az érdekeltek megbízása folytán vádlottnak átadott 1,222 frt 50 kr. összegből, mely összeg a D. Henrik hagyatékféle követelések behajtásából keletkezett s mely összeget a hagyatéki és hagyatéktárgyalási költségek levonása után az örökösök közt öt részre kellett volna osztani, de vádlott az örökösök kárára azon felül, mit magának költség és járulék címén felszámított, legalább is 168 frtot magánál visszatartott és saját céljaira fordított, miért is a cselekmény szintén a Btk. 355. s 356. §-aiba ütköző s a 358. §. szerint büntetendő sikkasztás bűntettét képezi. Végre L. József vallomásával s vádlott beismerésével be van bizonyítva, hogy utóbbi biztatására neki L. még két évvel ezelőtt 100 frtot adott át, hogy azt az illető hatóságnál letegye, mint az ő, vagyis L. kiskorú fiát, L. Márkot illető hagyományt, mely hagyomány R. Antónia, vagyis L. Józsa nővérének hagyatékából keletkezett; i S. azonban, a helyett, hogy azt letéteményezte volna, magánál ' visszatartotta és saját céljaira használta fel : oly cselekmény, mely í a 355., 356. §-ba ütköző s a 358. §. szerint büntetendő sikkasztávétségét képezi. A büntetés kimérését illetőleg tekintve, hogy kilenc bűncselekmény halmazata forog fenn és hogy a D. kárára elkövetett cselekményben jelentékeny kár van súlyosítóul ; vádlott eddig büntetlen előélete és beismerése pedig enyhítő körülményekül vétettek figyelembe, miért is őt a Btk. 96., 99., 53. és 57 §. alkalmazásával az ítéletben kitett büntetésre kellett Ítélni. (1889. július 18-án, 709. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Tekintettel arra, hogy a kir. törvényszék az által, hogy R. Pál károsultnak képviseltetését a végtárgyaláson V. József által elfogadta, az előmutatott meghatalmazással szemben alaki hiányt el nem követett, tekintettel arra, hogy a bprts. 248. §-ának intézkedését sem sértette a kir. törvényszék az áltál, hogy a végtárgyalást vádlottnak állítólagos gyengélkedése miatt el nem napolta, mert ezt tenni vagy nem tenni szabadságában áll a bíróságnak az idézett §. értelmében ; továbbá tekintettel arra is, hogy vádlottat terhelő bűncselekmények egyike sem olyan, melylyel legalább 5 évi szabadságvesztésbüntetés járna, vádlott részére tehát védő a bprts. 213. §-a szerint hivatalból kirendelendő nem volt: a kir. tábla S. Antonietta a vádlott nejének semmiségi panaszát, mint alaptalant, elveti. Ellenben a nevezettnek felebbezését elfogadja és ennek, valamint a kir. ügyésznek felebbezése folytán az ügyet felülvizsgálat alá vévén, a királyi törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja és tekintettel a fenforgó bűnhalmazatra és az okozott kárnak nagyságára, vádlott fegyházbüntetését 6 évi tartamra felemeli. Egyebekben, stb. A m. kir. Curia: Az alaptalan semmíségi panasz a kir. tábla Ítéletének indokaiból elvettetik s vádlott nejének felebbezése folytán mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával S. Ferenc vádlott a R. Pál kárára elkövetett