A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 42. szám - Hivatalos órák

362 anyaghalmazt a hivatalos órák keretén belül feldolgozni képtelenek és ha tevékenységüket kizárólag a hivatalos órákra szorítanák : az »igazság szekere« igen sok esetben szenvedne fennakadást; az előadók tehát nem a hivatalos órákkal, hanem tevékenységük eredményével számolnak be s ha kötelességeiket pontosan a megkívánt lelkiismeretességgel, a mi szintén követelmény, akarják teljesíteni és a kiosztott tömeggel arányban álló eredménynyel beszámolni: a vállaikra nehezedő munka ólomsúlyánál fogva minden órájukat — beleértve a 6 heti szabadságidőt is, mi illusiónál különben sem egyéb — a közszolgálat érdekeinek kénytelenek feláldozni. A segédhivatalok részére meghatározott munkaidő az előirt munka mechanicai minőségét tekintve, túlhosszúnak nem mondható ugyan, de valamint az előadóknak a munkahalmaz, ép ugy a segédhivatalnokoknak a meghatározott 7 órai munkaidő, ennek megszakítása, szétforgácsolása folytán, az egész nappalukat absorbeálja, rendelkezésükre az év háromnegyed részében csakis az esteli és éjjeli órák maradnak fenn ; egész életükön át testet-lelket egyaránt ölő fedett szobalevegőre, ülő és fekvő helyzetre vannak kárhoztatva és attól, hogy kiki a nappali órákban hosszabb időt családja körében élhessen, hosszabb időt önképzésre fordítva, szellemi és erkölcsi niveauját emelje, testi egészségét és erejét, mely a munkaerő és kedv valódi forrása, a nappali órákban férfias szórakozással üdíthesse és acélozhassa: teljesen meg van fosztva; következménye pedig a test elpetyhüdése, a tüdő, vese, gyomor, bél, sziv és az Ég tudja még miféle testi és lelki betegségek fellépése és evvel kapcsolatban a munkaerő, munkakedv és munkaképességnek a közszolgálat kárára való fokozatos hanyatlása, a munka productumának selejtessége, az állam terhére eső korai teljes munkaképtelenség és végül az időelőtti elpusztulás. Igazolja mindezeket a mindennapi tapasztalás és ama statisticai adat, hogy a szellemi munkával foglalkozók és különösen fedett levegőre utaltak közép életkora hazánkban 59".!, Angolországban 76'c esztendő. A humanitás és az állam közérdeke egyaránt követelik tehát, hogy a múlttal ez irányban is szakítsunk és a munkaidőnek megfelelőbb berendezéséről gondoskodjunk és erre vonatkozó szerény javaslatunk az lenne, hogy a munkaidő — hivatalos órák — a functió minőségéhez képest a szellemi munkával foglalkozók részére köznapokon 5, vasár- és ünnepnapokon 2 órai; a mechanicus munkával foglalkozók részére pedig köznapokon 6, vasár- és ünnepnapokon 2 órai tartamban állapíttassák meg; magától értetvén, hogy miután a szellemi munkát órához kötni nem lehet, a munka oly mértéke lenne megállapítandó, a melyet egy jó középtehetség a meghatározott idő alatt, folytonos munkálkodás által feldolgozni képes és az ekképen meghatározandó munkaidő megszakítás nélkül a tavaszi és nyári hónapokban d. e. 7 órától, az őszi és téli hónapokban pedig d. e. 8 órától számítva lenne beosztandó. A munkaidő ezen tartama és beosztása az, a mely a kettős érdeknek megfelel; megfelel a humanitás követelményének, mert biztosítja a közhivatalnoki és tisztviselői kar javára azt, a mitől ezideig úgyszólván elzárva volt: az önképzés, a tudományok fejlődésével való lépéstartás, a testi egészség és erő fejlesztésének, megtartásának, a munkaerő és munkakedv egyik lényeges követelményének, a testi és lelki s erkölcsi erők közti egyensúly helyreállítása és fentartásának lehetőségét; azon közhivatalnok vagy tisztviselő pedig, ki hivatali állásának betöltéséhez a megkívánt intelligentiával, testi ruganyossággal és ebből folyó munkakedvvel naponta 5 órán át szellemi munkát (ülés, referálás, tárgyalás, tanulmányozás, fogalmazás), illetve 6 órán át kezelési teendőt végez: feladatának megfelel, tőle emberileg többet követelni alig lehet; kielégíti az állam közérdekeit, mert egy testileg egészséges és szellemi s erkölcsileg európai színvonalon álló közhivatalnoki és tisztviselői kar, szigorú felelősségi törvények alatt és kellő felügyelet mellett, főleg a délelőtti órákban, a mikor a munkaképesség legnagyobb, fokozottabb tevékenységet képes kifejteni es az ily kar ambitiója a szellemi munka terén mainem elégszik meg az ügyek kötelességszerű elintézésével, hanem az elintézésnek tartalmat és abban a p o s i t i v törvénynek és torvényhozó i n t e n t i ó j á n a k k i f e j e z é s t és életet^ adni is törekszik, mi a céltudatos szervezeti politikánakis végcélja. A munkaidő ezen berendezése az előadottakon kívül meg: 1- ször. Fontos a jogvédelem színvonalának emelése szempontjából: mert ha az ügyvédi kar a közhatóságoknál napirenden levő teendőit a megjelelt órák alatt teljesíteni képes, a napnak délutáni szaka egészben rendelkezésére áll; a felekkel való érintkezés idejét, irodai és egyéb teendőit tetszése szerint oszthatja be s hosszabb idő állván rendelkezésére: szellemi munkáját nyugodtan, háboritIanul és alaposabban végezheti; 2- szor előnyös a nagyközönségre, mert a közhatóságok segélyét igénylő, vagy azok elé más okokból idézett felek és tanuk, ha azok a székhelyen kívül laknak, még aznap el , illetve visszautazhatnak s nem lesznek kitéve annak — a minek ma — hogy ügyük a délutáni órákban vétetik fel és — mert a köznép akkorra már rendszerint a pohár fenekét is megtekintette és ez okból is — lebonyolítása hosszabb időt igényelvén: megestelednek s ha éjnek idején utazni nem akarnak — mire különben sem kényszeríthetők — nem egy esetben a legszorgosabb, úgyszólván órához kötött gazdasági teendőjük rovására és e mellett még a saját, vagy esetleg az ellenfél vagy az államkincstár terhére eső, de a mulasztás következményeit távolról sem fedező) költségen még egy napot vesztegelni kénytelenek; mi közgazdasági szempontból is felette káros és végül 3- szor. Fontos pénzügyi szempontból; mert hatásában a közhivatalnoki és tisztviselői kar testi egészségének biztosítására vezet, tehát a nyugdíjasok számát apasztja ; elesik a világítási anyag szükségessége egészben, a tüzelő anyagé felerészben ; megtakarittatik a délutáni órákban megkezdett s az esteli órákban befejezett bűnügyi végtárgyalások alkalmából felmerülő, a bűnvádi átalányt terhelő és soha vissza nem térülő élelmezési és fuvarköltség-többlet; oly tételek ezek, a melyek együttvéve, csak hozzávetőleges számítás szerint is 100,000 frtot meghaladó megtakarítást eredményeznek kizárólag az igazságügyi tárca javára; ha pedig az államkormányzás minden ágában és vonalán — kivéve azon szervezeteket, a melyekben a functió természete a munkaidő ezen beosztását kizárja — hasonló berendezés léptettetik életbe: a megtakarítás előreláthatólag az egy milliót jóval meghaladja. Végül e berendezés előnyös és célszerű volta mellett bizonyít, hogy a minisztériumokban fennállásuk óta hasonló berendezés dívik és hogy ennek a magánháztartásokban uralkodó szokások akadályul nem szolgálhattak; de ettől el is tekintve, alig képzelhető, hogy akár a közhivatalnoki vagy ügyvédi karnak — mint a melyeket a munkaidő ezen beosztása legközvetlenebbül érint — legyenek számosabb tagjai, a kik ennek előnyeiért eddig követett háztartási szokásaikkal szívesen ne szakitanának és ha egyátalán akadályról szólhatunk, ez az iskolai tanórák jelenlegi berendezése volna és ennek a proponált beosztással való összhangba hozatala igen is szükséges lenne azon okból, hogy a családfő, illetve szülők és iskolába járó gyermekeik étkezése egy időben történhessék, ez pedig ugy lenne elérhető, ha a délutáni tanórák kezdete 2 óráról 3 órára tétetnék át. A végrehajtási törvény, mely nehézkes, bonyolult és aprólékos részletekbe menü intézkedései által annyi húza-vonára ad alkalmat a rosszhiszemű adósoknak, az igazságúgyrainiszter