A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 42. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról 3. r.

363 utasításából revisio alá vétetett. Imling kir. táblai biró, ki e munkával meg \an bizva, azzal csaknem egeszén elkészült. Az új törvényben a föelv az, hogy minél kevesebb alakiság mellett a hitelező gyors kielégítést nyerjen és hogy elejét vegye annak - a mi most napirenden van — hogy adós végtelen jogorvoslatokkal útját állhassa a véglebonyolitásnak. Az egész végrehajtási eljárás általában sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz, mint a mostani. Az igazságügyminiszter ur — mint értesülünk — az új kir. táblák működésének megkezdésével szándékozik az új végrehajtási törvényt életbeléptetni. Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Dr. Tlósz Sándor javaslata. — Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. 111.* A 8. §-ban a szerző a németbirod. prts 85.. az északuémeü 111 112. és a hannoveri prts 107. és 109. §-ait tartotta szem előtt és annak rendelkezéseit nem ügyvédekre is kívánja alkalmazni, ha megbízás nélkül lépnek fel. Csakhogy a mi az ügyvédekkel szemben igazolható és méltányos eljárás, nem indokolható az mindenféle megbízottakkal szemben, mert talán mégis több garantia és nagy különbség van abban, ha az ügyvéd azt állítja a bíróság előtt, hogy a féltől megbízása van s azt a kitűzendő újabb határnapon vagy a bíróság felhívására záros határidő alatt bemutatja, mint az olyan ismeretlen megbízottban, a kit, miután a perköltséget rajta ugy sem lehetne megvenni, a per huza-vonása céljából a javaslat szerint körülbelül sstruhman n«-nak bármikor elő lehet állítani és felhasználni. Veszélyes fegyver egy olyan nép kezében, melynek második természete a perlekedés. Ha a fél, a ki önképviselcti jogosultsággal nem bir és törvényes képviselője nélkül lép fel, erre nézve meg elég szabatos intézkedést tartalmaz az 1868. évi L1V. t.-cikk 11. §-a és nem is volna célszerű az önképviseletre nem jogosult felet, ha már az egyszer ebbeli minősége kiderült, az eljárásban való részvételre bocsátani, azt vele folytatni, mert ha azután a megidézett törvényes képviselő az eljárást jóvá nem hagyja, a bíróság hiába való munkát végezett. Mintha csak szándékosan valóságos bravó u r r a 1 akarná a javaslat a sommás eljárás gyorsasága elé az akadályokat gördíteni egyfelől, másfelől pedig a bíróság drága idejét haszontalan munkával elfecséreltetni. Azt értem, ha valaki törvényes képviselői minőségét a tárgyalás alkalmával nem tudja igazolni, hogy akkor a tárgyalás elhalasztandó, de hogy mily indokok vezérelhetik a tisztelt szerzőt oda, hogy akkor is halasztassék el a tárgyalás, midőn valaki (nem ügyvéd) megbízatását nem tudja igazolni, azt nem tudom. Ez valóságos »túlhajtott« álláspont, melynek egyedüli eredménye a húzás - halasztás, holott a »modern« processualis rendszernek egyik sarkalatos célja az legyen, hogy alperesek a per befejezését »t ö r vényes* alapon minden plausibilis ratio nélkül é s mindenféle formában ne halogaszthassák el és az eljárásnak főleg erre kell törekedni. Mert lássuk csak. Vagy igazán megbízott az a bizonyos megjelent fél, vagy nem az. Az első esetben ne restelje magával hozni a meghatalmazást, a második esetben meg öreg hiba lenne, ha bíróság ily egyéneket, ha bár csak feltételesen is, elfogadná, hát még ha velük tárgyalásba is bocsátkozna. A mit a 7-ik § nál jeleztem kiinondandónak, alkalmazandó itt is, ilyenkor a fél ugy tekintendő, mintha meg sem jelent volna. Hiába, valami rendnek, rendszernek mégis csak kell lenni a peres eljárásban, kivált akkor, midőn a törvényt mindenkinek ismerni kell, annak nem tudásával sikeresen senki sem védekezhet. És ha tudnia kell a törvényt minden perlekedő félnek, helyes logicával a praesumtio az, hogy tudja is, ha pedig tudja és még sem járt el a szerint, akkor az a fél nem a helyes, nem a törvényes uton halad, sőt határozottan feltételezhető, hogy nem is akar azon haladni, hanem csak időt nyerni, a pert elhúzni óhajtja. * Előző közlemény a »Jog« 40. és 41. számában. Ezt pedig a mai peres eljárásban nem lehet megengedni. De hát hol van a materialis igazság? És ez semmi? De igen is, ez minden, csakhogy volenti non fit injuria. Ott van az anyagi igazság, hogy az ilyen fél, ha csakugyan meg van sértve és pedig az ö mulasztása és hanyagsága folytán, az a materialis igazság — a mi vajmi ritka eset lesz, ha egyszer a mondott következmény törvénybe lesz iktatva — éljen perújítással, mert az éremnek másik oldala is van s az meg azután már csakugyan nem is igazság, hogy az ellenfél a másik fél mulasztása fotytán újból kénytelen legyen megjelenni sokszor mértföldekről, a nélkül, hogy költségei megtéríttessenek. Pedig a javaslat csak »nemigazolás« vagy »jóvá nem hagyás« stb. esetén mondja ki a költségmegtéritést. Nem kell mindig ezt az elcsépelt elvet hangoztatni, hogy az ily orvosság rosszabb a halálnál, habár többnyire csakis az alpereseknek szokott ez az elvük lenni. Ha pedig az ügyvéd raeghatalmasása nincs szabályszerűleg kiállítja, vagy azt fel nem mutathatja, igen helyes, hogy a részvételre bocsáttassák, de azután az is helyes következmény, hogy ha a meghatalmazást birói felhívásra a kitűzött határidőben be nem mutatja, akkor az ellenfélnek okozott költségekben elmarasztaltassák. A 8. §. szövege ezek szerint ez lenne : 8. §. Ha az eljárás megindulásakor vagy ennek folyamában az tűnik ki, hogy valamelyik fél Önképviseletre (perviteli képességgel i jogosítva nincsen és törvényes képviselője nélkül lépett fel, akkor az eljárás azonnal félbeszakítandó és erről mind a felek, mind a törvényes képviselők értesíttetnek. Ez utóbbiaknak mindazonáltal megelőző cselekmények jóváhagyása és az eljárás folytatása szabadságukban áll. §• Az ügyvéd, ha meghatalinazványa nincs is szabályszerűleg kiállítva, vagy azt fel sem mutathatja, jogosítva van képviseltje érdekében eljárni, tartozik azonban megbízatását a bíróság által kitűzött határidő alatt igazolni; mert ha az ügyvéd megbízatását a kitűzött határidő alatt nem igazolja, a további eljárás végzésileg beszüntetendő, illetve az általa képviselt fél ugy tekintendő, mintha meg sem jelent volna és ellenében a meg nem jelenés törvényes következményei alkalmazandók, az ügyvéd pétiig az ellenfélnek okozott költségekben elmarasztalandó. A kitűzött határidő eltelte, illetőleg az eljárásnak a megbízó részéről való jóváhagyása, vagy a hiány pótlása előtt véghatározat nem hozható. A javaslat nem tartalmaz további intézkedést azon eshetőségekre, midőn az ügyvéd által képviselt vagy egyébként perbe vont fél meghal, vagy perviteli képességét elveszíti, az megváltozik. Az ügyvédi rdts 43. §-a megállapítja ugyan az ügyvéd kötelességeit az ily esetekben, de hogy miként kell eljárni a bíróságnak, arra természetesen nem terjedhetett ki és most a hány bíróság, annyi a szokás. A felek egyikének elhalálozása esetében is a helyzet többfélekép alakul a szerint, a mint fel- vagy alperes hal el. Ha alperes elhal, előfordulhat ismét azon eset, hogy a tárgyalás előtt, de már ügyvéd-vallás után, vagy pedig e nélkül és végre a tárgyalás megkezdése, de a per befejezése előtt hal meg. Mi történjék ilyen esetekben? Ha felperes hal el, a dolog nagyon egyszerű. Az ügyvéd az 1884. évi XXXIV. t.-cikk 43. §-a szerint köteles levén megbízója elhalálozása esetén az örökösök további rendeletéig mindazon intézkedéseket megtenni, melyek joghátrányok elkerülése és a megbízó örökösei érdekeinek fentartására szükségesek, felhívandó, hogy megbízója örököseit jelentse be és egyúttal azoktól új meghatalmazást szerezvén, azt terjeszsze be. De e mellett is, meg kellene állapítani, hogy pernyertesség esetében, ha a hagyaték még bíróilag átadva nincs vagy a nagykorú örökösök maguk között meg nem osztozkodtak, a per tárgyát, a mennyiben birói letétre alkalmas, alperes birói letétbe tartozik helyezni, ha pedig nem alkalmas, a perben megjelölt és az Ítéletben megnevezett egyén, mint gondnok kezére letenni. Az ily eseteknek törvény utján leendő tisztázása azért is szükséges, mert valóságos chaost