A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 41. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 5. r.

JOG. 103 bizonyítók az iránt, hogy ifj. Sz. József és társai K. Hermán vádlott ellen eröszakot használtak volna; ellenkezőleg az igazoltatott be, ifj. és id. Sz. József, M. József sértett felek, de különösen O. Mária aggálytalan tanú vallomása által, hogy vádlott volt az, ki a paszuly vételárát fel nem vevő ifj. Sz. Józsefet s az ennek segélyére megjelent id. Sz. Józsefet és M. Józsefet, jogos tulajdonának elvitelében baltával való fenyegetéssel is megakadályozni igyekezett. Minthogy azonban tény az, hogy vádlott és a fent megnevezett sértett fél közt a két véka paszuly eladására vonatkozólag megegyezés jött létre és ezen megegyezés folytán vádlott tudatlanságában némi valószínűséggel gondolhatta azt, hogy a két véka paszuly visszatartására, illetőleg annak a bíróság utjáni visszaszerzésére jogosítva van: vádlott azoD cselekménye, hogy sértetteket a kir.-helmeci járásbíróság előtt bepanaszolta, nem annyira gonosz szándékból eredettnek tűnik fel, mint inkább vádlott meggondolatlansága kifolyásának, ki cselekménye horderejéről tudomással nem bírt. Ezen feltevés mellett szól azon körülmény is, hogy vádját később a kir. járásbíróság előtt maga is visszavonta. Az előadottak alapján tehát az, hogy vádlott tudva hamisan vádolta volna sértett_ feleket, kétségtelenné téve nem lévén, vádlottat a B. T. K. 227. §-a alá eső hamis vád bűntettének vádja alól fel kellett menteni. Másrészről beigazoltatott, hogy vádlottnak a királyhelmeci kir. járásbíróság előtt emelt vádja valótlan s igy vádlottnak sértettek ellen tett feljelentése a fent előadottak mellett is oly nagy fokú vétkes könnyelműséget foglal magában s sértettek becsületét az ellenük alap nélkül megindított bűnvádi eljárás által történt meghurcoltatásuk folytán annyira sérti, hogy cselekményét büntetlenül hagyni nem lehetett s vádlottat a B. T. K. 200. §-ába ütköző rágalmazás vétségében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete, továbbá, hogy az egyik sértett fél (id. Sz. József) megbüntetését nem kívánta s végre, hogy feljelentését maga is visszavonta, mint enyhítő körülmények figyelembe vétettek. (1888. évi szeptember hó 26-án, 4,404. sz.) A Duda'pesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszéknek ítéletét megváltoztatja és vádlottat a vád és következményei alól felmenti. Indokok: A K. Hermán által ifj. Sz. József és társai ellen tett feljelentés folytán eszközölt vizsgálat folyamában, de az ebben az ügyben megtartott végtárgyalás alkalmával és a sértetteknek beismerésével igazolva lett, hogy ifj. Sz. József K. Hermannak két véka paszulyt azért, mert vádlott az előbb szintén Sz. Józseftől megvett zabnak állítólagos gazos volta miatt, a 3 frt vételárból 10 krt lehúzni akart, ifjabb Sz. József, atyja idősb Sz. Józsefnek és sógora M. Józsefnek segítségével, a vádlottnak tiltakozása, akarata, sőt baltával ellenszegülése dacára elvitte. Ezen beigazolt tényállásnak figyelembe vétele s a vádlottaknak a királyhelmeci kir. járásbíróságnál 1886. október 6-án jegyzőkönyvileg tett ama panasza, melyben a fentjelzett tényállás előadása után, a paszulynak erőszakos elvétele miatt a vizsgálatnak elrendelését szorgalmazta, a gonosz szándék hiányában a B. T. K. 260. §-a szerint minősülő rágalmazás vétségét meg nem állapítja és pedig azért nem, mert az előadottak szerint a panasz, a dolog lényeges körülményeire valótlannak nem tekinthető s igy vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (1889. január 7-én, 1888. évi 44,422. sz.) A m. kir. Curia : Az elsőfokú törvényszék ítéletének indokaiban helyesen fogadtatott el megállapítottnak azon tényállás, hogy ifjabb Sz. József — a mint a későbbi tények bizonyítják — azonnali kifizetés feltétele mellett két véka paszulyt adott el vádlott K. Hermannak s azt a vevőhöz személyesen elszállítván, letette azon helyiségbe, a hol ő — ifj. Sz. József — a kialkudott ár kifizetését várta. K. Hermán azonban — állítólag- egy régebbi babvételből származott követelése címén — 10 kr. levonásával olvasta le az eladó előtt a vételárt s azt csak ezen levonással bocsátotta az eladó rendelkezésére. Ifj. Sz. József e levonásba nem egyezett be s visszautasítván a hiányos összeget — a még azon helyiségben létezett paszulynak tettleges foglalásához — s mint kijelenté — visszaszállításához fogott. Helyesen fogadta el megállapítottnak az elsőfokú törvényszék azt is, hogy K. Hermán ellenszegült a paszuly visszavitelének és hogy ifj. Sz. József erővel vette azt hatalmába; míg K. Hermán az ő helyiségében létezett, már átvett árúcikk feletti birtoklását szintén fizikai erő használásával is megtartandó, ifj. Sz. ellen fejszét emelt. Be van bizonyítva, hogy e dulakodás következtében nagyobb számú ember csoportosult K. Hermán háza előtt s ezek közül I Sz. József a panaszosnak atyja, valamint M. József, ifj. Sz. József segítségére mentek, a mi által most már hárman lévén egy ellen : J K. Hermán ellenszegülése sikertelenné vált és ifj. Sz. József tettleg segittetve atyja és sógora által, a hatalmába kerített paszulyt tulajdonul elvitte. Az iratokból s nevezetesen a kir. járásbíróságnál okt. 6-án felvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az imént kiemelt eseményt K. Hermán a történetnek részletes előadása mellett a járásbíróságnál feljelentette s az ellenében elkövetett cselekményt »rablásnak« állítva, ifj. Sz. József, öreg Sz. József és M. József ellen a bűnvádi eljárásnak folyamatba tételét s a nevezetteknek »rablás« miatt bün!etését kérte. Kitűnik továbbá az iratokból, hogy a kir. törvényszék, a nevezettek ellen rablás miatt megindította az eljárást, de később megszüntette, minek következtében K. Hermán ellen hamis vád miatt a bűnvádi eljárás elrendeltetett. Ezen tényállás lévén az Ítélet alapjául helyezendő: a Btk. 227. §-a szerint K. Hermán feljelentése csak akkor lesz hamis vádnak minősíthető : ha az, a mivel ő a két Sz. és M. Józsefet a járásbíróság előtt vádolta, valódisága esetében büntetendő cselekményt képezne és ha vagy általában ezen cselekménynek nem létesültét, tehát állításának objectiv irányban valótlanságát tudva, emelt volna ellenük panaszt. Az idézett 227. §. szövegének egyenes kitétele szerint büntetendő cselekmény elkövetésévek való vádolást feltételezvén: ezen kitétel azonos azon meghatározással, mely szerint a vád tárgyát előtüntetö cselekvőségben, a B. T. K. által bűntettnek, vétségnek vagy kihágásnak határozott valamelyik cselekmény tényálladékát alkotó valamennyi tényelem kimerítendő; vagyis, hogy akár a kérdéses, akár pedig egyáltalán bármely büntetendő cselekmény tényelemeinek a bevádoltak által, esetleg az ő közreműködésükkel való megvalósulta egyenes ténynek, valódilag megtörtént dolognak tüntetendő elő. Ha tehát a vádképen előterjesztett tényállás, ugy mint az a feljelentésben megvalósitottnak mondatott, egyik büntetendő cselekmény criteriumait sem egyesiti magában; ha a hatóság előtt vádképen előterjesztett cselekvőség büntetőjogi szempontból közönyös : ez esetben »büntetendő cselekmény« elkövetésével valódilag senki sem lévén s jogilag nem is lehetvén vádolva: a hamis vád fenforgásának lehetősége egye nesen ki van zárva. Ehhez járul, hogy a jog kérdéseiben, de kü'önösen a büntetőjog kérdéseiben nem az elnevezés, hanem egyenesen és csakis a tartalom lévén az egyedül elhatározó és bármely tevékenység egyedül a béltartalom által válhatván büntetendő cselekménynyé : a B. T. K. 227- §-a értelmében nem az vétetik »büntetendő cselekménynek«, a mit a törvényben járatlan egyén tévesen annak gondol és a hatóság előtt annak állit; hanem az: a mit a törvényellenes alakulat lételemeinek tüzetes meghatározásával, a törvény ezen elnevezés alá foglal. Viszonyítva a paszuly átadása, illetőleg visszafoglalása körül történteket, különösen pedig erre vonatkozólag a K. Hermán feljelentésében foglaltakat, a törvény imént kifejtett rendelkezéséhez : K. Hermán az esetben lehetne a hamis vádban bűnösnek kimondható, ha az általa előadott ténykörülmények azonosak volnának azokkal, a melyeket a B. T. K. valamely büntetendő cselekmény létrejöttéhez követel, rLs minthogy a kérdéses esetben másról mint rablásról, lopásról vagy zsarolásról nincs és nem lehet szó : K. ellen csak az esetben lehet megállapítható a hamis vád, ha azon ténykörülmények, melyekkel ö a két Sz.-t terhelte, a megjelölt bűntettek egyikének a B. T. K. szerinti lételemeit kimerítik. Ez utóbbi eset nem forog fenn; mert ha minden ugy történt volna is, a mint azt K. feljelentésében állította, ez esetben sem esnék az általa vádlottak terhére sem rablás, sem lopás, sem zsarolás ; következőleg az, a mit ő a nevezettek ellen a bíróságnak feljelentett — a törvényhez viszonyítva — büntetendő cselekményt nem képezvén: ő büntetendő cselekmény elkövetésével senkit sem vádolt. Nem állapítják meg ugyanis a K. által tett feljelentésben előadott ténykörülmények a rablást, mert magából a feljelentésből is egyenesen kitűnik, hogy ő azonnal készfizetés feltétele mellett vette meg a kérdéses paszulyt; hogy az eladó azonnali készfizetés feltétele és ezen feltétel azonnali teljesítésének bevárása mellett tette le a vevő helyiségében az átadás végett elhozott cikket; hogy ifj. Sz. József a kérdéses cikk árának kifizetését várva, maga is azon helyiségben maradt, a melyben az általa letett paszuly állott és hogy az emiitett árúcikk, ugy a mint azt az eladó hozta és letette, ugyanazon zsákban volt, a melyben azt odahaza el-