A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 41. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 5. r.

358 il JOG. dicshymnusokat elzengetve és siirü tömjénfelhőket az illető bíróság orra alá ereszkedve. íme, most értem e jelenséget s azt, kartársaim fenti nyilatkozatait helyesen mérlegelve, psychologice is meg tudom magamnak magyarázni. De hogy a tisztelt olvasó is alkothasson magának igazságos ítéletet, visszahívom becses emlékezetébe, a »kedves kötelességteljesítés tudatában« nyilatkozó kartársaim igazságérzetét annyira mélyen és fájdalmasan érintett izgatót és ez nem egyéb, mint az, hogy merészeltem az igazsághoz hiven elmondani, hogy egy váltókeresetem 8 napig hevert a törvényszéknél elintézetlenül és megérintem azon már nem új eszmét, nem tölthetné-e ki a sommás végzési blanqucttát ugyanoly alapossággal a helybeli kir. járásbíróság. Semmivel sem több, sem kevesebb foglaltatik incriminált soraimban. S ezen alkalmat felhasználják a nyilatkozó liptó-szent-miklósi urak azon kettős célra, hogy: a) annak dacára, hogy keresetem oly sokáig hevert, a törvényszék számára elismerésüket fejezzék ki és b) annak urbi et orbi való hirdetésére, hogy velem egyáltalán solidaritást nem vállalnak.« Az a) alatti elismeréshez semmi közöm, mert hiszen ez az egyéni igénvek mérvétől függő és a szerint módosuló subjectiv Ítélet, a b) alatti nyilatkozatokra vonatkozólag pedig, bár nem tudom, kicsoda tekintette őket velem solidarkásban és követte e nyilatkozatokat és bár ez ki-ki előtt, ki a localis viszonyokba be van avatva, valamint az előtt, kinek e nyilatkozat címezve van, már nagyon is ismeretes és különben nagy részben közös fegyelmi hatóságunknál is megtudható, ezennel hitelesen részemről is megerősítem, hogy az e tárgyban nyilatkozó urakkal, különösen a s o 1 i d a r i t á s tekintetében ellenlábasak, már miótaa fővárost elhagytam, mindig voltunk, vagyunk és biztosítom, hogy leszünk is. P o 1 i c z e r Bernát ur »kedves kötelességteljesitésére« áttérve, ugyancsak sincsen közöm az általa, a tekintetes törvényszék számára kiállított decretumhoz. Azonban ha »különösen a váltókeresetek tárgyában« olyan az eljárás, a milyennek ő ecseteli — és nincs okom szavait kétségbe vonni — akkor én részemről azt nagyon sérelmesnek, sőt épen bizonyítványa alapján már most sokkal sérelmesebbnek és lehetőleg legelőbb orvoslan dónak tartom. Nagyon sérelmesnek tartom ugyanis, hogy — a mint ő mondja — »a váltókeresetek elintézésére annyi tanácsülés tartatik, a mennyi épen s z ü k s é g e s», mert a forgalmi élet és a jogegyenlőség követeli, hogy az u. n. sürgős — biztosítással kapcsolatos — váltókeresetek az nap, a többi pedig előre meghatározott napokon — és csakis ezeken — elintéztessenek. Továbbá nagyon sérelmesnek tartom, hogy »ha pedig esetleg kevés és különös csekély összegről szóló váltókereset beadatik«, hogy az rendszerint s z o m b a t o n« elreferáltatik, mert mint mondám, tekintettel azon felette csekély munkára, melylyel a sommás végzé-á blanquetták kitöltése jár és egy kis tekintettel talán a forgalmi életre is, ily ügyek legalább is hetenként háromszor előre meghatározott napokon elöadandók. Hogy keresetem szombaton, a tanácsülés után érkezett volna az iktatóba, azt nem tudom, de ám azt sem, hogy állithatja ezt Policzer ur és még collegái megbízásából? Egyben igazsága van tisztelt kartárs uramnak — és ezt teljes készséggel concedálom is — hogy talán módomban állott volna az azonnali elintézést — úgymond — hogy »k i e s z k öz ö 11 e t h e t n i.« No, de hiszen ez épen köztünk a differentia, hogy éu ily »kieszközlések« barátja nem vagyok, azokat nem helyeslem, nem akarok szívességet, de követelek ki-ki számára egyenlően gyors igazságszolgáltatást!! (Jeterum censeo továbbra is, hogy a sommás végzések hozatala az egyes biró hatáskörébe utaltassék. Midőn ezekkel az urak nyilatkozataira lehetőleg röviden reflectáltam, egyúttal kérem, hagyjanak jövőre saját sérelmeimmel magamon, annál is inkább, mert hiszen jól tudják, hogy szabad véleménynyilvánítási jogom gyakorlásában magamat felelősségemen kivül senki és semmi által sem korlátozI tatom és mert másrészt bocsánat, hogy épen a költő é szava I eszembe jut: »Man merkt die Absicht — und wird verstimmU. Ha bármely közhatóság számára nyilvános elism-résüket kifejezni óhajtják, ám tegyék ezt ugy saját, mint az illető köz: intézmény érdekében, minden előzetes incidens nélkül. — — Végre mulasztást követnék el, ha a tekintetes szerkesztőségnél, köszönetemet ki nem fejezném azon tapintatos eljárásáért, I hogy módot nyújtott nekem már ez alkalommal nyilatkozni és e lapok nagyrabecsült olvasóinak ezen tanulságos ügyben közvetlenül alapos és igazságos ítéletet alkothatni. Dr. Hexner Gyula. Irodalom. A valuta-kérdés az északamerikai Egyesült Államokban. Irta dr. Bamberger Béla. A magyar tud. akadémia által jutalmazott pályamunka. Budapest, 1890. Révai testvérek kiadása. Nagy 8o. II és 224 11. Szerző érdekes és vonzó előadásban ismerteti az amerikai unió pénzügyi történetét, mely ma - midőn az ezüstpénz problémája a világpiacot uralja, és midőn az Egyesült Államok congressusa az ezüstárakban törvényhozási uton rendkívüli áremelkedést idézett elő —az összes államok közvéleményét foglalkoztatja. Ezen új ezüst-bili ügye szerző által, a ki pályanyertes munkáját már 1889. év elején befejezte, egy függelékben mely az utolsó 2 év történetét tárgyalja, lesz alaposan ismertetve. A munka kiállítása a lehető legdíszesebb. A m. kir. Curiának döntvényei polg. és büut. ügyekben szakszerű és betüsoros tárgymutatókkal, közzéteszi: Vajdafy Emil, curiai s. tanácsjegyző. Budapest, 1890. S inger és W o 1 fn e r könyvkereskedése. 8o 396 11. Ara kötve 2 frt 40 kr. A jelen mü éppen nem fölösleges munkát végez, midőn az eddig a kir. Curia részéről hozott 49 polgári és 69 büntető döntvényt egybegyűjtve közzéteszi és ezekhez egy szakszerű valamint egy betüsoros tárgymutatót fűz, a melyek azok áttekintését és felkeresését nagyon könnyítik. Erdeme ezen összeállításnak még az is, hogy abban a döntvények a hitelesítési teljesülési jegyzőkönyvben foglalt szöveggel teljeseu egyező szövegben vannak felvéve. Függelékül fel vannak véve a fennállott legf. itélőszéknek büntetőügyekben hozott azon döntvényei, melyek a későbbi döntvények által hatályukat nem vesztették. A gyakorlat embere az üy anyaggyűjtést mindenkor szívesen és elismeréssel fogadja. Az örökösödési eljárás című nagyobb műre bocsát közre előfizetési felhívást B ö 1 ö n i László munkatársunk. A mű következő címek alatt fogja az egész anyagot tárgyalni, u. m. : I. rész. Altalános meghatározások. II. rész. Az örökösödési eljárás általában. III. rész. Az örökösödési eljárás előleges intézkedéseiről. IV. rész. Az örökösödési eljárás lényege. V. rész. Jogorvoslatok és felebbviteli hatóságok. VI. rész. A hagyatéki vagyon átruházása és kiosztása. VII. rész. A hivatali eljárás fegyelmezése és jutalmazása. A munka bolti ára 2 frt 50 kr. lesz, előfizetőknek azonban 2 frtért küldetik el. Az előfizetési pénz vagy Bánffy-Hunyadra a szerzőhöz, vagy a »Közművelődés« irodalmi és münyomdai részvénytársaság felvételi irodájába Kolozsvárra (Beltorda-utca 1. sz.) küldendő f. évi november hó 15-ig. A munkás-biztositás jogáról J. Guttentagnál Berlinben dr. H. R o s i n-tól üy címmel »Das Recht d. Arbeitervcrsicherung, für Theorie u. Praxis systematisch dargestellt« két kötetes munka jelent meg. Vegyesek. Az első esküdtszéki tárgyalás az új igazságügyi palotában f. hó 9-én volt Székács tszéki alelnök elnöklete alatt. A terem külsőségei fényesek, de —-a mi fő — az akustika, bizony meglehetős rossz, ugy hogy csak a védők véletlenül meglehetős öblös hangjának köszönhető, hogy az esküdtek a tárgyalás minden mozzanatát nagyobb megerőltetés nélkül követhették, pedig a védők padja szemközt van az esküdtek padjával. Különben a terem leírását jövő számunkban adjuk. Az új igazságügyi palota elleni panaszok mindinkább szaporodnak. Ügyvédi körökben nagy elégedetlenséget szül a keresk. és váltótörvényszék iktató-hivatalának a harmadik emeletbe lett áthelyezése. Ez irányban irja egyik kollégánk: az iktatóban az ügyvédeknek nemcsak a százezret megütő beadványok beadása, de az illető határozatok jogerősségének megnézése,