A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 41. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról 2. r.

ÍL j o a. 355 és bonyolultabbá tenni ott, a hol arra egyáltalán szükség nincs, perjogi előny nyel nem jár és a h o 1 a n D a k s e m célja, sem értelme nem le h e t .Csak minél kevesebb kifogást, ez legyen a főcél. Ha valaki a pertárgy értékét az adó 100, vagy 200 szoros értékénél kevesebbre becsüli és ezzel az 500 írtnál netán többet érő pertárgy felett a sommás eljárást elfogadja, ez ellen alig emelhető komoly és alapos kifogás, különösen akkor, midőn a javaslat is kimondja, hogy azon esetben, ha felperes az eljárás ellen tett kifogás eldöntése előtt a pertárgya helyett 500 frtot meg nem haladó összeget, illetőleg örökösödési és osztályperekben 500 frtból a kereseti kérelemnek megfelelő részt elfogadni késznek nyilatkozik, a sommás eljárás a peres tárgy nagyobb értéke miatt meg nem tagadható. Igaz, megforditva véve ismét a dolgot, az ingatlan birtok valódi becsértéke rendszerint jóval magasabb, mint annak adó alapján meghatározott becsértéke és ha ezt felperes az eljárás megállapítása szempontjából sem hajlandó elfogadni, nem lehet tőle megtagadni ama jogot; hogy az általa folyamatba tett pertárgyának igazi becsértékét első sorban is ő határozza meg s ezért practicus elönynyel biró intézkedésnek tartom, ha kiroondatik a törvényben, hogy pusztán az eljárás nemének megállapítása szempontjából alperes a pertárgyának keresetben előadott értékét nem kifogásolhatja s azt elfogadni tartozik, vagy pedig az erre vonatkozó rész hagyassék ki. Természetes és önkényt értetődik, hogy a per folyamában alperes akár a kereset vagylagosságánál, akár pedig azon oknál fogva, hogy igazolást nyerjen, miszerint a per a pertárgyának valódi értékére való tekintettel a sommás eljárás alá tartozott volna, az értéket kifogásolhatja, minek folytán az értéknek ily esetekben való perrendszerü megállapítása már a bizonyítási eljárásra tartoznék. Ha azután a körülmén) ek igazolnák és ezzel kiderülne, hogy felperes a pertárgy értékét túl, nevezetesen ha az 500 frtot meg nem ér, ennél aránytalanul többre becsülte pusztán azért, hogy a pernek elbírálása rendes eljárás szerint történjék, a mi különben alig hihető, hogy előfordulna, annak is megvan a módja, meg a regulatora s nem keletkeznék belőle nagy baj, mert felperes ezzel legfölebb azt kockáztatná, hogy a bíróság pernyertesség esetében is, a körülményekre való tekintettel, a perköltséget egészben vagy részben megszüntetné. Tehát se az egyik, se a másik eset nem követeli s ezért a 4. §. emez intézkedése teljesen felesleges és csak a pernek haszontalan húza-vonására adna egyrészt bő alkalmat, másrészt pedig egyfelől a bíróságokat felesleges munkával, a feleket pedig haszontalan költségekkel terhelné. Az is igaz: hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ának ehez hasonló rendelkezése eddig alig vétetett igénybe, a minek azonban egyszerű és egyedüli oka abban rejlik, hogy eddig csakis ingó dolgokra vonatkozólag, a hol első sorban alperes ugy is és rendszerint magának az ingó dolognak átadására Ítéltetik, nyert alkalmazást. Az új javaslat szerint ellenben nemcsak az ingók átadása, hanem a tulajdon, birtok, szolgalom- és osztályperek is részben a sommás eljárás alá tartozván, az ily kifogásoknak tág tér nyílik s azok gyakrabban és többnyire alaptalanul tisztán a per gyors befejezésének meggátlása céljából fognak emeltetni vagyontalan és oly rosszhiszemű alperesek által, a kik a pertárgyát minél hosszabb ideig óhajtanák élvezni, a birtok jövedelmeit ingyen húzni és használni. Ezt pedig meg kell gátolni azzal, hogy a 4. §-ból az erre vonatkozó első bekezdés egészen kihagyandó. Az 5. és 6. §. ellen észrevételem nincs. A 7. §. a képviseletről szólván, azon kiskorúakat, kik a pertárgyáról peren kívül jogérvényesen rendelkezhetnek, a sommás eljárásban törvényes képviseletre nem utalja, azok arra nem szorulnak. Az való, hogy magyar magánjogunk megállapít egy bizonyos kort, a midőn a kiskorúak is cselekvési és szabadrendelkezési képességgel bírnak. Nevezetesen Verbőczy szerint (ttk. I. 111.) a 12 éves fiuk ügyvédet vallhatnak, 16 éves korukban adósságokról és zálogokról, 18 éves korukban pedig arany, ezüst és egyéb ingóságaikról szabadon rendelkezhetnek, ez azonban, ugy látszik — mondja S u h a j d a magyar magánjogában — csak oly kiskorúakra vonatkozik, a kik tettleg atyai vagy gyámi, vagy gondnoki hatalom alatt nem állanak, mivel a később keletkezett törvény (1715 : LXVIII. 10. §•) azt rendeli, hogy az árvák törvényes korukig gyámság alatt legyenek és azon időben ingó javakról maguk nem intézkedhetnek. De a mint helyes volna is a kiskorúakat bizonyos kor elértével és bizonyos dolgok tekintetében szabadrendelkezési és cselekvési képességgel felruházni, abból még nem következik, hogy ezen különben még oly helyes elvet a peres eljárásba — különösen akkor, midőn a sommás eljárást ingatlanokra is kiterjesztjük — átvegyük és megfelelően alkalmazzuk, mert ez a processualis eljárást ismét nem teszi egyszerűbbé, hanem azt csak nehezíti és complicálja, mivel legyen a kiskorú akár fel-, akár pedig alperes, első sorban az fogja vita tárgyát képezni a perben, abba fognak a felek belekapaszkodni: vájjon a kiskorú rendelkezhet-e jogérvényesen a pertárgyáról peren kivül. Ha kiderül, hogy igen, akkor a tárgyalás vele folytatható, ha pedig nem, akkor a tárgyalss felfüggesztendő, esetleg a per beszüntetendő. Még ha codificált, polgári törvénykönyvünk lenne, a hol taxatíve fel lenne sorolva, hogy mily tárgyakról, dolgokról rendelkezhet a kiskorú peren kivül jogérvényesen, még hagyján. De igy ?! Különben bármiként dőljön el a kérdés, ennek a perkeretébe vonása nem nyújt perjogi előnyt, sőt határozottan hátrányos ugy a biróság, mint a felekre, mert a mit esetleg egyszerre, egy utánjárással, egy költséggel be lehetett volna fejezni, újból kell majd tárgyalni s ezzel az ügy végleges befejezését halogatni. És mi történik akkor, mert bizony megeshetik, ha a kiskorú pervesztes lesz ? Perköltséget fizet, még pedig igen természetesen a magáéból, saját vagyonából. A javaslat ezen újitása tehát, a mint a dolgot veszszük, az 1877. évi XX. t.-cikk rendelkezésével is ellenkezik, mert 113. §-ának 11-ik pontja akként intézkedik, hogy a biróság előtt kötött egyezségek, ha azzal a kiskorú vagy gondnokoltnak tőkevagyona kevesbednék. vagy rendszerinti évi jövedelméből nem fedeztetnék, gyámhatósági jóváhagyást igényelnek. A kiskorú azon hiedelemben, hogy ő a pertárgya felett peren kivül szabadon és jogérvényesen rendelkezni jogosított, sőt sok esetben ezen véleményében lelketlen és egyéni érdeket, hasznot hajhászó tanácsadók által megerősítve, költséges perbe bonyolódik, bevonatik, a nélkül, hogy erről akár az árvaszék, akár törvényes képviselőjének tudomása lenne s midőn már csak arról lehetne szó, hogy a kiskorú minél kevesebb költséggel meneküljön a bajból, birói egyezséget sem lehetne kötni, mivel a gyámhatóság jóváhagyása nélkül az végrehajthatóvá nem válik. Ha pedig ezzel felruházzuk az ily birói egyezséget, akkor meg a gyámhatósági eljárást, felügyeletet kuszáljuk össze-vissza. Igen helyesen intézkedik egyébként a 40,692/886. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet, midőn a következőket rendeli: »Közigazgatási szempontból a gyámság és gondnokság alatt álló személyek (tehát a kiskorúak is) érdekeinek megóvása végett kívánatos, hogy az árvaszékek az ezen személyek által vagy ellen folyamatba tett perek megindításáról tudómást nyerjenek .... felhívom a bíróságokat, hogy a perek meginditásáról átirat alakjában az illetékes árvaszéket értesítsék.« Tehát nemcsak az ellenük, hanem az általuk megindított perekben is. A vonatkozó szakaszt a felhozott indokokból és igy egyfelől a jogszolgáltatás gyorsasága, másfelől pedig közigazgatási szempontból s a kiskorúak érdekeinek megóvása céljából teljesen mellőzni, vagy ha már ez nem lehetséges, akkor határozottan a törvény szövegében ki kell fejezni, hogy ezen intézkedés csak a gyámság és gondnokság alatt nem álló kiskorúakra vonatkozik. De van a 7. §-nak másik hibája is. Értem a meghatalmazottakat. A meghatalmazott a javaslat szerint egyfelől oly személy is lehet, a ki nem ügyvéd, másfelől pedig a sommás eljárás alá tartozó perek mindegyikében, kivétel nélkül jogositvák a felek magukat meghatalmazott, helyesebben megbízott által képviselni. Talán nem lenne felesleges egyrészt határozottan kimondani, hogy a megbízott csakis perviteli képességgel biró személy lehet, nehogy például, a mi sokszor megtörténik, az apa helyett annak 20 - 21 éves fia jelenik meg jóhiszemüleg a tárgyalás alkalmával a biróság előtt megbízottként, másrészt az sem lenne a javaslat hátrányára, ha a megbízottakat az 1877. évi XXII t.-c. 34. §-ához hasonló módon csak bizonyos és rokoni kötelékben levő személyekre korlátozná és végül törvénybe iktatását javasolná annak, hogy a sommás eljárás alá tartozó perek egy részében a felek ügyvéd által tartoznak magukat képviseltetni. A megbízottaknak bizonyos rokonsági kötelékben levő személyekre leendő korlátozása már magában is és nagy részben