A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 41. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról 2. r.

354 de a szakértő soha se biró; a birói tiszt külön judicialis és psychologiai fegyelmezettséget feltételez. A szakértők alkalmazásából olyan fejlemények származtak, a minők alighanem páratlanul állnak a magyar birói eljárásban. A vizsga írásban és szóval megtörtént, a két szakértő jegyzőkönyvbe mondott véleménynyel a jelöltet nem találta alkalmasnak; a bizottság (elnökhelyettes vezetése alatt) saját nyelvismerete alapján bírálva meg a jelölt képességeit, őt egyhangúlag képesítettnek mondta ki, ily értelemben hirdette ki határozatát s jelentését kinevezés végett a törvényszék elé terjesztette. A bizottság jelentését az elnök a teljes tanács elé utasította, de a bizottság három tagját nem hivta meg. Az igy alakult »teljes« tanácsülés azt mondta ki, hogy a jelölt a tolmácsi állásra nem alkalmas. Egész sora támad a megfontolandó kérdéseknek : 1. Felülvizsgálhatja-e a törvényszék a vizsgáló bizottság határozatát ? 2. A törvényszék hármas tanácsa, vagy teljes ülése határoz-e a tolmács kinevezése fölött? 3. Ha az ülés teljes ülés, ki lehet-e abból zárni az eljárt bizottság tagjait? 4. A kir. törvényszéki bírák kisebbsége eldöntheti-e a tolmács kinevezése, vagy ki nem nevezése kérdését ? Feleljünk ezekre a kérdésekre a törvényes rendeletek alapján. A tolmácsi rendelet 13. §-a igy szól: »A vizsgáló bizottság a törvényszéket értesiti a vizsgálat eredményéről, mély ha kielégítő: a törvényszék a jelöltet tolmácsul kinevezi s erről okmányt állit ki « Az adott esetben a bizottság értesítette a törvényszéket a vizsgálat eredményéről, mely kielégítő volt, mert a jelölt egyhangúlag képesnek nyilváníttatott. Vagy azt, kielégitő-e a vizsgálat, a törvényszék, vagy más és nem a vizsgálatot tel • jesitő bizottság határozza meg? Ki az a bizottság? A rendelet 11. §-a szerint: A vizsgálóbizottság, mely előtt ezen vizsgálat leteendő, a törvényszék elnökéből s az elnök által meghívott kél bíróból áll.« Szakértőnek ott szavazata nincs, még akkor se, ha a bizottság egyetlen egy tagja se tud a vizsgálat tárgyát képező nyelven, a mint ez nálunk már sokszor megtörtént a szerb-horvát tolmács megvizsgálásánál, a mikor egy tagja a bizottságnak se tudott szerbhorvátul s mégis a bizottság három tagja mondta ki képesitettnek. Milyen más eset ez a mostani, a mikor a bizottság minden tagja érti a német nyelvet. Nem lehet tehát kétség a fölött, hogy csak a bizottság mondhatja azt ki, kielégitő-e a vizsga, vagy nem. Hisz a törvényszék többi tagjai közül egy se volt jelen a vizsgán, nem tud a jelölt képességéről semmit, tehát őt nem qualificálhatja, vagy épen disqualificálhatja. Vájjon áll-e a kérdés megfordítva is : ha a bizottság a jelöltet nem találja képesnek, a törvényszék kinevezheti-e ? Pedig ez is megeshetnék, ha felülvizsgálati joga volna. A rendelet e szakasza, valamint a 14. §. is egyszerűen törvényszéket említ; az a kérdés: hármas tanácsot-e, vagy teljes ülést? A kijelölést a 10. §. világosan a teljes tanácsülés elé utasítja e szókkal: »a törvényszék által teljes tanácsülésben . . . . « A főszó, melyre a logicai súly esik, a törvényszék, mert ez hármas tanácsból is, teljes ülésből is állhat. Véleményünk szerint tehát: hármas ülés nevezi ki a tolmácsot. Ha ez áll, akkor hogy lehetne hivatva más három bíróból álló tanács az eljárt három biró határozatát felülvizsgálni! De ép igy nem lehetne hivatva a teljes tanácsülés sem, mert jogilag átlépi hatáskörét és átlép egy tőle független, másnak senkinek, csak lelkiismeretének és legjobb tudomásának felelős bíróság illetőségi határába és pedig, a mi épen lehetetlenség, felsőbbségi hatalommal! Nincs ilyen jog megírva számára sehol! Ki az a teljes tanácsülés ? A birói ügyviteli szabályok 134. §-a értelmében: a bírák mindnyájan. Minő ok lehetne tehát arra, hogy az eljárt bizottság három tagja abban részt ne vegyen ? A mint erre okot nem találunk, ép ugy előtérbe lép minden bírónak az idézett 134. §. által ráruházott jogán kivül az a természetes indok,^ hogy ép a bizottság hallgattassák meg bármin ő kétség esetén, a mely az ülésben felmerülhet, mert igy színről színre s az írásbeli szavazatnál minden esetben (tudja ezt minden biró tapasztalásból) tüzetesebben és kimerítőbben adandó felvilágosítás minden irányban megnyugtatólag hat, míg ellenkezőleg sértő ugy a birói, mint az egyéni önérzetre nézve: a mellőzés. Tény, hogy a bizottság három tagját meg nem hallgatva, a csonka teljes ülés a jelöltet elutasította. Igy megtörtént az a példátlan dolog, hogy míg a jelöltet a bizottság három birája és a csonka teljes ülés három bírája, tehát a törvényszékünknél levő összesen 10 biró közül hatan, tehát a többség képesnek Ítélte, a többi négy biró, tehát a kisebbség nem találta annak s e kisebbségi határozattal a jelölt elutasittatott. Ezekben közölve a felmerült esetet, kérjük jogásztársainkat, szóljanak hozzá. A rendelet magyarázatra, kiegészítésre, talán változtatásra szorulhat, mert íme, mennyire ellentétes nézetek és álláspontok felmerülésére adott alkalmat. Bátrak voltunk saját véleményünknek is e sorokban kifejezést adni, de kijelentjük, hogy ha akár a jogi irodalmi fejtegetések, akár az igazságügyi m. kir. miniszter netáni intézkedése nem nekünk fog igazat adni, azt tisztelettel veszszülc tu omasul. Néhány kir. törvényszéki biró. Polgári házasság. Nagy megelégedessél veszszük t e 1jesen megbízható forrásból a hírt, hogy az igazságügyminiszter egyenes utasításából a családjog tervezetének keretében a házassági viszonyok kizárólag polgári jogi elvek alapján fognak szabályoztatni és hogy a házassági kérdések minden vallásfelekezeti biróság kizárásával egyedül a polgári törvényszékek hatáskörébe fognak utasíttatni. A részletes megállapítások tekintetében az igazságügyminiszter ur ez idő szerint beható tanácskozásokat folytat és kilátásba van általa véve, hogy a tervezet mielőbb elkészülve, napvilágot lásson. Az igazságügyminiszter ismert liberálizmusának ez lesz egyik valóban nagy diadala, melynek eléréséhez nemcsak az összes jogászságnak, de az ország minden szabadelvű polgárának odaadó támogatására számithat. Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Dr. Plósz Sándor javaslata. — Irta : POLGÁR JÓZSEF, vámos-mikolai járásbiró. Y^ii.* A törvényjavaslat 2. és 3. §-a ellen kifogások nem emelhetők. A 4. §. a peres tárgy értékének mikénti megállapítását tárgyazza. Minthogy azonban az ingó dolog valódi értékét utóvégre is más, mint felperes — ha csak előzetes birói becslés nem kéretik — alig képes meghatározni, mivel az pretiura affectionis-sal is bírhat; a tulajdon, birtok, szolgalmak és osztályperek (ez utóbbinál az ingó dolog leltári becsértéke szolgálhat esetleg zsinórmértékül) tárgyának értékét, illetőleg pedig a mennyiben ingatlanra vonatkozik, az évi adó 100, vagy 200-szorosa elég biztos és elfogadható alapot nyújt; részemről az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ából átvett ama rendelkezését a javaslatnak: »A mennyiben az érték az eljárás szempontjából vitássá válik, az iránt a biróság az eljárás neme ellen tett kifogás feletti tárgyalás eredményéhez képest belátása szerint határoz, egészein kihagyaudónak vélem. Miért és mire való illetékességi kérdést p r o v o c á 1 n i és az eljárást ezzel hosszadalmas * Elözo közlemény a »J o g« 40. számában.