A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 40. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 4. r.

158 A JOG. nem tekinthető, minthogy pedig felperesek maguk sem állítják azt, hogy végrendelkező személyében tévedés forgott volna fenn és örökhagyónak mind az 1880. szept. 29-én, mind az 1887. márc. 24-én kelt végrendeletének szövegében az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ában előszabott alakiság megtartása bizonyítva van: ezen végrendeleteket érvényeseknek kimondani és ennélfogva felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. Hagyatékhoz tartozó követelés a kétségtelen örökös által ! b eszavat olás elöli is beperelhető. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: Felperesek keresetükkel iciüelőttiség okából elutasittatnak. Indokok: Felperesek néhai K. Henrik örökösei keresetüket arra alapítják, hogy alperes, örökhagyó jogelődjüknek a kereseti A. a. elévült váltó alapján a részére szerzett gazdatiszti állás utáni provisiója fejében 75 frttal tartozott, melyben őt marasztalni kérik. Alperes tagadta, hogy felperesek néhai K. Henriknek örökösei lennének s hogy a kereseti A. a. elévült váltón alapuló követelés nekik mint örökösöknek hagyatékbirósá- ! gilag átadatott volna. Felperesek a NB. a. értcsitvénynyel igazolták ugyan azt, hogy ők néh. K. Henriknek örökösei s ezzel ; igazolták azt is, hogy mint ennek örökösei perelni jogositvák, az ; az iránti egyéb feltételeknek is beálltával. Tekintve azonban, hogy felperesek elismerték azt, hogy a kereset tárgyát képező követelés nekik hagyatékbiróságilag még átadva nem lett; | tekintve továbbá, hogy követelésük tulajdonjoga csak beszavatolás, átruházás vagy végrehajtás utjáni vétel útján szerezhető meg, s hogy ennek folytán a kereseti követelés perelhetésére vonatkozó jogosultság is csak akkor álland be felperesekre nézve, ha a kereseti követelés nekik mint örökösöknek hagyaték- : bíróságilag átadva lesz ; jelen esetben még különösen azért is, | mert felperesek között kiskorú örökös is érdekelve lévén, néhai K. Henrik hagyatékában hivatalbóli beavatkozásnak is van helye, j ugyanazért felpereseket, mint kik keresetüket a kereseti követe- • lesnek hagyatékbirósági beszavatotása előtt indították meg, keresetükkel mint időelőttivel elutasítani kellett. (1888. szept. l-én, 17,358. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első- | bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperesek keresetét időelőttinek nem találja és utasítja a kir. járásbíróságot, hogy póttárgyalás j alapján a kereset érdemében ítéletet hozzon. Indokok: Miután a törvényes örökösök örökségük j birtokba vételére s következőleg a hagyatékot illető követelés behajtására is mindjárt az öröklés megnyíltával feltétlenül jogosultak, az a köiülmény, hogy néhai K. Henrik hagyatéka felpereseknek mint a NB. a hiteles anyakönyvi értesítő tanúsága szerint törvényes gyermekeinek bíróilag még át nem adatott, a felperesi kereset időelőttiségét meg nem állapítja. (1889. febr. 6-án, 46,793. szám alatt.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1890. máj. l-én 8,936. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. 1. A keresk. törvény 350. §-ában emiitett csalás fogalmához. — | t'salás fenn nem forog, ha az az eladó valóságos bor helyett félbort ! küldött, mert ezzel a vevőt meg nem tévesztette, módjában állván j az árút megvizsgálni és rendelkezésre bocsátani. 2. Az utazó külön felhatalmazás nélkül nincs jogositva oly megállapodás kötésére, hogy a vevő az árút csak az esetben köteles megtartani, ha az neki megfelel. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság dr. Taub Ármin ügyvéd által képviselt T. Gusztáv és fia cég felperesnek, dr. Huszár Kálmán ügyvéd által védett T. Iván alperes elleni 117 frt 98 kr. iránti perében itélt: Ha felperes T. Ödön személyében leteszi a főesküt arra, miszerint nem hatalmaztatott fel W. felperesi utazó az 1887. évi nyár közepén alperes és a nevezett utazó között létrejött azon megállapodásra, hogy alperes a kereseti bort a vasútról elhozatja, ; felperes azonban köteles a fekbért alperesnek megfizetni és j hogy a bort alperes csak az esetben fogja megtartani, ha a bor i neki conveniálni fog; ha pedig a bor nem valódi, köteles felperes cég azt visszaadni, leteszi: alperes a kereseti tőke s jár. | megfizetésére köteleztetik, viszonkeresetével pedig alperes elutasittatik. Indokok: Alperes tagadta a kereseti borok megrendelését és azt adta elő, hogy a kereseti borokat az 5-/. alatti szerint 1887. évi július 22-én csak az általa előadott és a felperesi utazóval létrejött azon utólagos megállapodás folytán vette át, hogy felperes cég köteles a vasúti fekbért megfizetni és a borokat csak az esetre megtartani, ha azok jó és valódi borok, ellen esetben pedig köteles felperes cég a borokat visszavenni. Tekintve, hogy a kihallgatott T. József és I'. Ferenc tanuk egybehangzó vallomása által alperes minden kételyen kivül igazolta a közte és felperesi utazó közötti utólagos megállapodás létrejöttét és kifogásait, eltekintve utóbb a C. alatti megrendelő levéltől, csakis ezen állítólagos megállapodásra állapitá, jelen per elbírálásánál döntő ténykörülménynek az volt tekintendő, vájjon felperes utazója az utólag létrejött és beigazolt megállapodás létesítésére fel volt-e hatalmazva, miután pedig felperes határozottan tagadta azt, hogy utazóját az alperesileg vitatott megállapodás létesítésére meghatalmazta volna és jóllehet a keresk. utazó a már létrejött és főnökének bejelentett jogügylettől eltérő újabbi megállapodás eszközlésére s kereskedelmi törvény 43., illetve 45. §-ai értelmében különös meghatalmazás nélkül ugyan jogosítottnak nem tekinthető, minthogy azonban alperes ezen körülmény bizonyithatása végett egyéb bizonyíték hiányában felperest a főesküvel kínálta meg és felperes azt elfogadta, a föeskü felperesnek odaítélendő és a per kimenetele ezen főeskü levagy le nem tételétől volt függővé teendő, mert a mennyiben leiperes ezen esküt le nem tenné, igazolva lesz az, hogy alperes a bort csak ezen, felperes által tudvalevő utólagos megállapodás folytán vette át és hogy ez esetben minőségi kifogását 1887. évi augusztus hó 6-áról kelt és felperes által kézhez vettnek elismert 8-/. alatti levelében felperessel kellő időben közölte és bocsátotta a borokat rendelkezésére, miután a bor átvétele, vagyis az 1887. július 22-től a 8'/. a kelte, vagyis augusztus 6-ig terjedő 14 napi határidő — tekintve azt, hogy az útról érkezett bornak hosszabb ideig feküdnie kell, nem haladja meg azon időpontot, mely alatt a keresk. törvény 349. §-a értelmében a minőségi kifogás, illetve a rendelkezésre való bocsátás már érvényesíthető nem lenne; hogy pedig alperesnek jogában állott a létrejött megállapodás folytán, sőt eltekintve attól is, a vételtől visszalépni és a bort felperes rendelkezésére bocsátani, ezen körülmény a meghallgatott szakértők egybehangzó véleménye által igazoltnak volt tekintendő, miután ezek véleménye szerint a kereseti borok nemcsak a középminőségnek meg nem felelnek, de ezek általában élvezhetetlennek találtattak és mert a megvizsgált boroknak a kereseti borokkali ugyanazonossága H. D. tanú vallomása, valamint birói szemle alkalmával megejtett észleletek alapján kétségen kivül helyeztetett. Felperesnek egy újabbi szakértői szemle, illetve szakértők meghallgatása iránt előterjesztett kérelme figyelembe vehető nem volt, mert tekintve azt, hogy alperes által kellő időben lett a boroknak minősége elleni kifogásáról értesítve, jogában állott volna a keresk. törvény 347. §-a értelmében a szakértői szemlét azonnal megejteni ; továbbá mert azon körülmények iránt, melyeknek megállapítása végett újabbi szakértők meghallgatását kérte, ha magát a megejtett szakértői szemle alkalmával képviselteti, módjában állott volna a szakértőkhöz kérdéseket intéztetni. Alperes viszonkereseti követelésének csak általa fizetett és az 5-/. alattival igazolt fekbérkövetelésre terjedő része volt megítélhető, miután a hivatkozott utólagos megállapodásból kifolyólag alperes a felperesi követeléssel szemben csak annak érvényesítésére volt jogosítottnak tekinthető, többi részével azonban feltétlenül elutasítandó volt, mert felperes azok valódiságát tagadta és a felperes a keresettel együttes tárgyalását ellenezte. (1888. évi november 28-án 27,921. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével feltétlenül elutasítja, s kötelezi 11 frt 56 kr. viszonkereseti tőke megfizetésére azon esetre, ha alperes leteszi a becslő esküt arra, »hogy a kl.-i kísérleti állomásra megvizsgálás végett küldött bormustrának Kl.-ból R.-be történt vissaküldésekor posta-utánvételi díj fejében 7 frt 56 krt, továbbá a kereseti borárúnak C-ből a vasúti állomástól R.-be szállításáért 4 frt fuvarbért fizetett.« Indokok: Felperes maga azt adta elő, hogy alperessel valóságos bor, tehát nem valamely bortartalmú készítmény adásvétele iránt kötött ügyletet. A foganatosított birói szemle alkalmával meghallgatott szakértők azonban egybehangzóan azt bizonyították, hogy a felperes által szállított két hordó nem valóságos bort, hanem csak kevés borral vegyitett készítményt (mübort) tartalmazott, mely folyadék különben is teljesen élvezhetetlen volt. E szakértői véleménynek megfelel a kl.-i kísérleti állomás 2-/. a. hivatalos bizonylata is, mely szerint az alperes által megvizsgálás végett oda beküldött palackban bortartalmú készítmény (félborN,