A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 40. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 4. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 40. számához. Budapest, 1890. október 5-én. Köztörvényi ügyekben. Az 1S70: XVI. t.-c. 0. §-a végrendeleti tanuk általi bizonyítás tekintetéheu csakis azt tiltja, hogy azok Írásbeli bizonyítása ue a borítékra írassék ; d i nem tiltja azt, hogy e bizonyíték a végrendelet szövegébe rétessék fel. A mennyiben tehát a végrendelet szövésében az 1876: XVI. t.-e. 6. § ában elöszabott alakiság megtartása lényegileg a végrendelet szövegében bizonyítva van és annak tartalma a tanuk előtt ismeretes volt, minthogy az \égreudelkezö előtt a tanuk jelenlétében felolvastatott, s annált'om a a tanuk azon kijelentéséről, hogy az ö végakaratát tartalmazza és azt kézjegyével ellátta, tudomással birtak, a végrendelet érvénytelennek nem tekinthető. A kecskeméti kir. törvényszék (1888. aug. 14. 5,519. sz. a.): Nagy Lajos ügyvéd által képviselt O. Istvánné szül. T. Rozália és társai felpereseknek Pátkay Lajos ügyvéd által képviselt M. László és társai alperesek elleni örökösödés iránti perében következőleg itélt: A kereseti kérelemnek részben hely adatván, a Kecskeméten 1887. évi április 7 én elhalt Fr. T. Juliánná, férj. M. Lászlónénak Kecskeméten 1880. évi szept. 29-én és ugyanott március 24-én kiállított két rendbeli magán-végrendelete külkellékek hiányából érvénytelennek nyilvánittatik és megállapíttatik, hogy a nevezett örökhagyónak a Kecskeméten 1887. évi június 25-én felvett leltárban foglalt s az 1887. évi okt. 29-én megtartott hagyatéki tárgyaláson 1,758 frt becsértékben megállapított hagyatékára nézve a törvényes örökösödésnek van helye, mihez képest az örökösödési jog azon hagyatékra nézve az örökhagyó oldalági örököseit.. . fogja illetni törzsenkint egyenlő arányban. Felperes kereseti kérelmével egyebekben elutasittatik stb. Indokok: A végrendeletek alaki kellékeit meghatározó 1876. évi XVI. t.-c. 5. és 6. §-a szerint az Írásbeli magánvégrendeletek érvényességéhez szükséges, hogy a végrendelkezésnél jelen volt tanuk magán az okiraton bizonyítsák, hogy végrendelkező együttes jelenlétükben és általuk értett nyelven kijelentette, mikép az okirat az ö végakaratát tartalmazza; oly esetekben pedig, a midőn a végrendelkező írni és olvasni nem tud, ugyancsak a tanuk által bizonyittassék az is, hogy a végrendelet a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében a tanuk egyike által érthetőleg felolvastatott s azt a végrendelkező saját kézjegyével ellátta.« Minthogy az örökhagyó által alkotott mindkét végrendeleten hiányzik azon záradék, a melylyel a hivatkozott törvényszakaszokban meghatározott alaki szabályok megtartására a tanuk részéről igazolandó lett volna : a miatt mindkét végrendeletet alaki kellékek hiányából a felperesekként fellépett törvényes oldalági örökösök kérelmére érvénytelennek kellett nyilvánítani; mert a záradék hiányát sem a végrendelkezőnek az okirat szövegébe foglalt kijelentése, sem pedig a végrendelkezésnél jelen volt tanuknak a jelen perben kivett, bárha egybehangzó s a törvény által megkívánt egyéb alakiságok megtartását igazoló vallomása nem pótolhatja stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1889. évi június 24. 49,011. sz. a.) : az első bíróság ítéletét.. . fellebbezett érdemi részében megváltoztatja akként, hogy néhai Fr. T. Julianna férj. M. Lászlónénak 1880. évi szept. 29-én és 1887. évi márc. 24-én kiállított két rendbeli magán-végrendeletét úgy is a kecskemét-pusztaszentkirályi 73. sz. tjkben 91. hr. sz. alatt foglalt 24 hold 1,070 négyszögölnyi tanyabirtokra vonatkozólag s csakis felperesek irányában mondja ki érvénytelennek s ennek folytán felpereseknek törvényes öröklés címén a fenti ingatlanból törzsönkint egy-egy ötödrészt, vagyis Fr. T. Rozália O. Istvánné részére egy ötödrészt s M. Eszter és O. János részére együtt ötödrészt állapit meg örökrészül s keresetüknek ezt meghaladó részével felpereseket elutasítja stb. Indokok: Helyesen tekintette az első bíróság néhai M. Lászlóné mindkét végrendeletét érvénytelennek az általa e részben felhozott indokokból és azért, mert a végrendelkezőnek a végrendelet szövegébe foglalt azon nyilatkozata, hogy az előtte felolvasott okirat végakaratát tartalmazza, s hogy azt elfogadva kézjegyével megerősítette, a tanuknak a törvény által megkívánt igazolványát nem pótolja. Tekintve azonban, hogy felperesek, mint az örökhagyó oldalági rokonai az örökhagyó házastársával szemben csak azon vagyonban bírnak, az ideigl. törv. szab. 10., 11., 12. §-ai értelmében öröklési joggal, mely tőlük vagy águktól hárúl az örökhagyóra, a végrendelet megtámadhatására kereseti joguk is csak az ily vagyonra terjed. Hogy Kecskemét-PusztaSzentkirályi 73. számú telekjegyzökönyvben foglalt ingatlan örökhagyónak szüleiről örök vagyonán szereztetett, azt elsőrendű alperes (házastárs) úgy a hagyatéki tárgyalás során, valamint a perben nyíltan beismerte, ezen ingatlan e szerint az öröklött vagyont helyettesitvén, oly ági vagyont képez, melyhez felpereseknek a végrendeletek érvénytelensége folytán kétségtelen öröklési igényök van. Az ezenkívül M. Lászlóné hagyatékába leltározott ingóságok, függő termés s a kecskeméti 2,641 számú telekjegyzőkönyvben foglalt ház fele része ellenben az öröklött értéket helyettesítő vagyonnak megállapítható nem volt, mert habár elsőrendű alperes a hagyatéki tárgyalás alkalmával elismerte, hogy neje 3,673 frt 39 kr. értéket, mint hozományt és öröklött vagyont kapott, ezen összegben foglaltatik azonban 300 frt, melyet örökhagyó atyjától éltében kapott, melynek jogcíme azonban kitüntetve nincs ; ennélfogva ezen összegnek öröklött ági minősége alperes beismerése alapján meg nem állapitható ; felperes részéről egyébként nem bizonyittatott; továbbá azon összegben foglaltatik 127 frt haszonbérből kapott összeg ; ezen összeg, a mennyiben az örökhagyó halála utáni időből származik, öröklött vagyonnak nem tekinthető ; hogy pedig az örökhagyó halála előtt lejárt haszonbér volna, felperesek nem bizonyították. Ezen két összeg levonásával mutatkozik alperes által elismert ági értékben 3,246 frt 39 kr. ; miből a puszta-szentkirályi 73. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok után vételárként kifizettetett a nyilvántartási bejegyzésből kitetszőleg 3,009 frt 58 kr.; e szerint maradt a fenti öröklött összegből 236 frt 81 kr., mely a vétel utáni kincstári illeték átiratási költségek s a körülmények tekintetbe vételével 100 ftra tehető temetési költség által felemésztetett; s ennélfogva a fentirt ingatlanon túl maradt hagyatéki érték az öröklött vagyon helyettesítőjének nem tekinthető s arra felpereseknek elsőrendű alperessel, mint az örökhagyó házastársával szemben öröklési igényök nem lehet. Felperesek örökrésze az ági érték egy-egy ötödrészében állapíttatott meg törzsönkint, mert örökhagyó után öt egyenjogú ág maradt, kik közül T. Pál a hagyatéki iratoknál hiteles alakban levő nyilatkozata szerint a végrendeleti intézkedéseket elfogadván, az örökségrőli lemondása nem törvényes, hanem a végrendeleti örökösök javára esik. Az alperesként idézett két ág képviselői a végrendelet érvénytelenítése iránt kérvényt elő nem terjesztvén s alpereseknek egymás közti jogviszonyai a perben megvitatás tárgyává nem tétetvén, azok szabályozására az Ítélet nem volt kiterjeszthető, A m. kir. Curia (1890. április 30. 7,566. sz.): A per főtárgyára nézve mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatván, felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-a a végrendeleti tanuk általi bizonyítás tekintetében csakis azt tiltja, hogy azok Írásbeli bizonyítása ne a borítékra írassék; de nem tiltja azt, hogy e bizonyíték a végrendelet szövegébe vétessék bele, a mennyiben főleg az kívántatik, hogy ha a végrendelkező irni és olvasni nem tud, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék; hogy a végrendelet a tanuk jelenlétében felolvastassák s hogy a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza s hogy a tanuk egyike a végrendelkező nevét aláírja, ez pedig azt kézjegyével ellássa. A mennyiben tehát a végrendelet szövegében az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ában előszabott fentebbi alakiság megtartása lényegileg a végrendelet szövegében bizonyítva van és annak tartalma a tanuk előtt ismeretes volt, minthogy az végrendelkező előtt a tanuk jelenlétében felolvastatott s annálfogva a tanuk azon kijelentéséről, hogy az ő végakaratát tartalmazza és azt kézjegyével ellátta, tudomással birtak, a végrendelet érvénytelennek