A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 39. szám - A bánffy-hunyadi kir. járásbíróság

154 eladta; mert azon kifogása, hogy felperes pénzhiányban lévén, öt a vételárhátralékkal ki nem fizette, felperes hit alatt kihallgatott tanúval igazolt állításával szemben figyelembe nem volt vehető, sőt igazoltatott, hogy a megvett széna átvételére 1888. évi nagyhete tűzetett ki s ugyanakkor vált esedékessé a vételár hátralékának kifizetése is ; mert alperes ezen közös megállapodás ellenére ezen kitűzött határidőn belül a felperesnek egyszer már eladott szénát egy harmadiknak 90 frtért újból eladta; mert felperes a közöttük létrejött jogügylet felbontásába bele nem egyezett s így az alperes által, tanuk igazolása szerint, felperes akarata ellenére nála hagyott foglaló kétszeresét el nem fogadta, sőt a községi bíróság előtt alperest kötelezettségei teljesítése iránt fel is hivatta, a mikor is felperes alperest a megvett szénának kötelezett vételár hátralékával kifizetni akarta, mire alperes a széna újabbi vételárának különbözete felével őt kárpótlásként megkínálta, mit az el nem fogadván, az ügylettőli el nem állása igazolására ugy a széna vételárhátralékát, mint a foglaló kétszeresét letétbe helyezte, mely körülmények igazolják alperes azon beismerését, hogy ő felperessel jogtalanul bánt el akkor, midőn nyereségvágyból, bár csekély különbözettel, szénáját másnak adta el, de mégis, hogy felperesre kár ne háramoljék, a különbözet fele és a foglaló kétszeresével őt kárpótolni igyekezett; mert alperes időközben felperest fel nem szólította a széna átvétele s kifizetésére, mert alperes a kereset tárgyát képező szénát eladta s igy annak felperes részére természetben leendő átadása megítélhető nem volt. Mert becslő eskünek helye azért sem volt, mert alperes maga beismerte, hogy a szénáért újabban 90 frtot kapott; mert tanuk igazolták, hogy annak az eladás idején megfelelő értéke tényleg meg is volt; mert alperes az 5 frt különbözetet illető kárát igazolni képes nem volt; mert a póteskü a tárgyalás során kifejtettek alapján tanuk vallomásai, alperes beismerése folytán mellőzendő volt; mert a 70 írt hátralékos vételár és a megkétszerezett foglaló lü frtnak letétbe helyezését alperesnek a felperessel kötött kétoldalú jogügylettőli önkénytes elállása tette indokolttá, miből folyólag a letéti kérvény költségei ellenében megállapitandók voltak. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes alperestől, a mennyiben ez a szerződést nem teljesítette, első sorban a szerződés betöltését s ha az alperes vétkessége miatt teljesíthető nem volna, kártérítést volna jogosítva követelni. A per adatai szerint alperes a felperesnek eladott szénát egy harmadiknak eladván, a szerződés be nem tölthető, fenmaradna tehát felperes részére a kára megtérítése iránti joga, azonban felperes nem is állítja, hogy ő valódi kárt szenvedett volna, ő a kereseti összeget nem e címen, hanem az alapon követeli, hogy időközben a széna ára emelkedvén, az alperestől megvette szénát magasabb árban eladhatta volna, azonban az árkülönbözet tényleges kárt nem képez, ez polgári per útján nem is követelhető. Ezeknél fogva felperes keresetével elutasitandó volt. A m. kir. Curia : Annak előrebocsátásával, hogy alperes felebbezése hivatalból visszautasittatik, mihez képest a per csupán felperes felebbezése tolytán vétetvén felülvizsgálat alá, a budapesti kir. tábla ítélete megváltoztatik és indokaiból az e.-b. i'élete hagyatik helyben. (1890. június 14-én, 6,392.) Kereskedelmi, csőd.- és váltó-ügy ékben. Az örökhagyó hagyatékához leltározott s az örökhagyónak kitöltetlenül átadott váltón, a kitöltésre vonatkozó valamely megállapodás hiányában, jogosítva vau az örökös mint jóhiszemű váltóbirtokos magát a váltó heszavatolása nélkül kibocsátóképen megnevezni. A szolnoki kir. törvényszék: Alperes ifj. K. K. által 8,703/87. sz. a. előterjesztett kifogásoknak hely adatik s a kifogásolt 822/87. sz. sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, felperes hasonszámú keresete elutasittatik. Indokok: Alperes azon kifogása, hogy a kereseti váltó nem felperes tulajdonát képezi, hanem azt felperes elhalt férje, néhai G. A. hagyatéki iratai közül vévén ki, maga nevére jogtalanul kitöltötte, az ez irányban kihallgatott K. F., dr. My. P. és J. Gy. tanuk vallomása, ugy Kis-Ujszállás város polgármesterének 338/88. sz. a. közlött azon értesítése által, hogy a kereseti váltó G. A.-né kívánatára vétetett be G. A. hagyatéki leltárába, kellőképen bebizonyítván, ezen igazolt ténykörülmény alapján felperesnek a kereseti váltóhozi birtokjogát törvényesnek elismerni nem lehet, minélfogva alperes által e tekintetben emelt kifogásoknak helyt adni, a kifogásolt sommás végzést hatályon kívül helyezni, felperest keresetével elutasítani kellett. Felperes azon cselekvénye, hogy a szóban forgó váltót férje hagyatéki leitálába történt felvétele alkalmával kizárólagos tulajdonául nyilvánította, a váltó jogszerű birtokának igazolására annál kevésbé fogadható el bizonyítékul, mert az jogilag megengedhetlen felfogás, hogy oly vagyon, melynek tulajdonjoga kifejezetten nem az örökhagyót, hanem egy más személyt ill.it, épen az állítólagos tulajdonos kívánsága folytán az örökhagyó hagyatéki javai közé, mint a hagyaték aktív követelése felvétessék. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert a kereseti váltó, illetőleg azon alapuló követelés a néhai G. A. hagyatékához leltároztatván, felperesnek, hogy őt követelési jog megillesse, j kimutatni kellett volna, hogy ezen váltó az örökösödési eljárás I folyamán tulajdonul neki adatott át, ezt tenni azonban meg sem kísérletté. A magy. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróságok ítélete megváltoztatik, a 8,221/87. sz. sommás végzésnek hatályában fentartása mellett alperes ifj. K. K. végrehajtás terhe alatt köteleztetik, hogy felperesnek 400 frt tőkét s enuek 1887. aug. 16-tól számítandó 6% kamatot 3 nap alatt megfizessen. Indokok: Felperesnek váltóbirtokosi minősége a váltó tartalmával igazolva lévén, alperes mint elfogadó, a váltótörvény 23. §. értelmében, az elfogadott összegnek lejártakor leendő fizetéseért váltójogilag felelős. Ezzel szemben nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alapjául szolgáló váltó felperes férjenek G. A.-nak hagyatékához tartozik, mert alperes saját előadása szerint is az A) alatti váltóelfogadvánvt néhai G. A.-nak kitöltettedenül adván át és a kitöltésre vonatkozólag valamely megállapodást nem bizonyitván, felperes, mint váltóbirtokos, a váltótörvény 93. §. értelmében jogosítva volt kibocsátóképen saját személyét annyival inkább megnevezni, minthogy sem a tanuk vallomásából, sem Kis-Ujszállás város polgármesterének átiratából ki nem tűnik, hogy felperes rosszhiszeműleg jutott volna a váltó birtokába. Alperesnek azon kifogása, hogy néhai G. A.-nak a kereseti váltó értékét árpa vételárával kifizette, illetőleg vele elszámolta, felperessel szemben, ennek tagadása következtében, figyelembe nem vétethetett. (1890. máj. 7. 211.) A rendelkezésre bocsátás csak akkor bir joghotálylyal, ha egyszersmind a minőségi hiány, mely miatt a küldemény rendelkezésre bocsáttatott, az eladóval kellő időben közöltetett. Ehhez képest az árú visszaküldése is csak akkor birhat rendelkezésre bocsátás joghatályával, ha egyidejűleg az árú el nem fogadásának oka az eladóval közöltetett. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság (1889. április 12. 8.068. sz. a): Csetényi Adolf ügyvéd által képviselt Fr. testvérek cég felperesnek dr. Messinger Lipót ügyvéd által képviselt Sch. József alperes ellen 43 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Ha felperes F. Dániel cégtárs személyében leteszi a főesküt arra, hogy felperes cég nem kapta meg alperesnek 188S. évi május 14-ről kelt azon levelét, melyben alperes felperes céget a kereseti árú hiányairól értesítette és ennek következtében a kereseti árút felperes cég rendelkezésére bocsátotta; az esetre alperes köteles 43 frt tőkét felperes cégnek megfizetni. Ellen esetben felperes cég keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes beismeri, hogy a kereseti árút felperes cégnél megrendelte és átvette ; tagadja azonban, hogy a kereseti összeget felperesnek megfizetni tartoznék; mert a kereseti árút május hó 12-én vette át, azt azonban használhatlannak találván, az árút 1888. évi május hó 14-én felperesnek visszaküldötte s egyúttal felperest az árú hiányairól levélileg értesítette. Felperes a visszaküldött árút át nem vévén, az alperesnek visszaküldetett; miért is alperes 1888. évi május hó 30-án kelt s C. alatt csatolt levelében az árút ujolag felperes rendelkezésére bocsátotta. Felperes tagadja, hogy alperes a kereseti árút kellő időben bocsátotta volna rendelkezésére ; ugyanis az alperes által megrendelt kereseti árút 1888. évi május 8-án küldötte el alperes részére; alperes azonban a kereseti árút 1888. évi május 23-ról kelt C. alatti levelében bocsátotta felperes rendelkezésére. Alperes azon ténykedése, hogy a kereseti árút 1888. évi május 14-én felperes cégnek visszaküldötte: rendelkezésre bocsátásnak nem tekinthető, mert felperes tagadja, hogy alperes a C. alatti levél kivételével felperest a kereseti árú hiányairól előbb értesítette volna; a miért is a visszaküldött árú ki sem váltatott. Minthogy tehát a' rendel-