A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 39. szám - A bánffy-hunyadi kir. járásbíróság

A JOG. 155 kezesre bocsátás kellő időben, illetve azonnal nem történt, kéri felperes alperest a kereskedelmi törvény 346. §. értelmében a kereseti összeg megfizetésében elmarasztalni. Felperes tagadásával szemben alperes annak bizonyítására, hogy az 1888. évi május 12-én átvett kereseti árút 1888. évi május 14-én felperes cégnek nemcsak egyszerűen visszaküldötte, hanem felperest egyúttal levélileg a kereseti árú hiányairól is értesítette s hogy tehát igy a rendelkezésre bocsátás már ekkor s kellő időben megtörtént, egyéb bizonyíték hiányából felperest azon elöntő körülményre nézve, hogy a kereseti árúnak 1888. évi május 14-én történt visszaküldésével felperest egyúttal levélileg az árú hiányairól is értesítette, a föesküvel kínálta meg, mit felperes cég is elfogadván, neki a főesküt F. Dániel cégtag személyében megítélni s a jelen per kimenetelét ezen eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett stb A budapesti kir. itélö tábla (1889. évi dec. 27. 3,340. sz. a.) : Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Felperes önmaga adja elő, hogy az A. alatti számlában jelzett árukat 1888. évi május 8-án küldötte el alpereshez, ki azokat pár nap múlva visszaküldötte ; minthogy pedig az árúk visszaküldése a rendelkezésre bocsátás joghatályával bír, minthogy továbbá az árúk pár nap múlva küldettek vissza, tehát a rendelkezésre bocsátás kellő időben megtörtént: ezzel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a küldött árúk megrendelésszerüek voltak; ezt azonban nemcsak hogy nem bizonyította, sőt a per folytán foganatosított szakértő szemle kiderítette, hogy az árúk oly állapotban, a mint azok elküldettek, használatra igazítás nélkül nem alkalmasak; ennélfogva alperes az árúkat jogosítva volt felperes rendelkezésére bocsátani; miért is ez okból felperest keresetével elutasítani kellett. Nem jöhetett figyelembe felperesuek az a védekezése, hogy alperes őt arról, hogy az árúkat miért küldötte vissza ? nem értesítette, tehát azokat visszavenni köteles sem volt és az árúk rendelkezésre bocsátottaknak nem tekinthetők ; mert az árúk visszaküldéséből azoknak rendelkezésre bocsátását tudhatta; mert az áruk visszaküldésében a rendelkezésre bocsátás már kétségen kívül benfoglaltatik. Mellőzendő volt felperesnek amaz érvelése is, hogy az árúkat alperes maga választotta ki és minthogy az általa kiválasztott árúk szállíttattak számára, azokat rendelkezésre nem bocsáthatta, vissza nem küldhette ; mert épen a felperesileg felhívott tanuk egyike tesz róla bizonyítékot, hogy a felperes ajánlatára alperesileg megrendelt csavar a megrendelés alkalmával nem volt készletben s azt csak a felmutatott ábra után rendelte meg alperes stb. A m. kir. Curia (1890. szept. 4. 314. sz. a.) : Tekintve, hogy a rendelkezésre bocsátás csak akkor bir joghatálylyal, ha egyszersmind a minőségi hiány, mely miatt a küldemény rendelkezésre bocsáttatott, az eladóval kellő időben közöltetett; tekintve, hogy ehhez képest az árú visszaküldése is csak akkor bírhat rendelkezésre bocsátás joghatályával, ha egyidejűleg az árú el nem fogadásának oka az eladóval közöltetett: a másod bíróság ítéletének megváltoztatásával az itt kifejtett és az abban foglalt indokoknál fogva az első bíróság Ítélete hagyatik helyben stb. Bün-ügyekben. JOÍOS védelem esete. (B. T. K. 79. §. 3 bekezdése.) A nyíregyházai kir. törvényszék (1889. évi febr. 12-én, 980. sz. a.): B. János (40 éves, gazdálkodó, családos, büntetlen előéletű) I. r. vádlott a btk. 79. §. 3. pontja alapján V. P. György személyén erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének vádja és jogkövetkezményei alól felmentetik; B. Mihály II. r. vádlott a btk. 333. §-ába ütköző, a 331. és 65. §-ok szerint minősülő lopás vétségének kísérletében vétkesnek kimondatik s ezért a 339. és 66. §-ok alapján négy havi fogházra ítéltetik stb. Indokok: A bizonyítási eljárás során kétségtelenül beigazoltatott I. r. vádlottnak, II. r. vádlottnak, valamint a kihallgatott A. János, D. Pál, Sz. Mihály, D. József, N. Sándor, D. János, N. János és P. András tanuk vallomásaival, miszerint az 1888. évi február 14. és 15-e közti éjjelen 11 óra tájban V. P. György és II. r. vádlott az I. r. vádlott nyíregyházai sóskúti tanyájára mentek s ott az egyszerűen csak bereteszelt ólajtónak kinyitása után az ólba behatoltak, hogy onnan I. r. vádlott [ lószerszámát elvigyék ; l. r. vádlott észrevévén, hogy tanyáján j idegenek járnak, sőt az udvarra kimenve, látta, hogy ólajtaja, | melyet rendesen be szokott zárni, nyitva van, minek okát megi tudandó, az istálló elébe megy s az onnan kihallatszó beszélgetésj bői azt a meggyőződést szerzi, miszerint istállójába tolvajok hatoltak. Az ólajtót a tolvajokra bereteszelve, 11 éves fiát az 500 lépésre eső tanyákra segítségért küldi, önmaga pedig közönséges I serétre töltött fegyverét magához véve, az ólajtóba őrt állani kiment. A segély érkezése alatt a bentrekedt tolvajok az ajtót nyitogatni kezdték, sőt a »ne félj« biztató szó is kihallatszott, mi I. r. vádlottat annyira félelembe ejtette, miszerint elhatározta fegyverével a bentlevőket az ajtótól visszatartani és megijeszteni. Ez elhatározása folytán, fegyverét mintegy két lépésről az ajtóba kilőtte, melynek áthatoló lövedéke, az orvosi böncjegyzőkönyv és szakértői vélemény szerint is V. P. Györgyöt halálosan megsebesítette. I. r. vádlott a segítségre érkezett fenti tanukkal együtt az istállóba menvén, nevezett elhaltat a föld felé fordulva, élettelenül elterülve találták ; elhaltnak a szegrül levett szerszámok még ekkor is hátán voltak. I. r. vádlott tagadásával szemben mi bizonyíték sincs arra nézve, hogy neki szándéka lett volna embert ölni, bár az eszköz alkalmas is volt reá. De fel kellett menteni őt az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés büntette alól is, mert I. r. vádlottnak a ténykörülményükéi is találkozó vallomása szerint tény, hogy az elhalt I. r. vádlott vagyonára jogtalan és közvetlen megtámadást intézett s mert II. r. vádlott maga is bizonyítja, hogy V. P. György az ajtót nyitogatta és hogy köztük beszéd folyt az alatt, míg I. rendű vádlott az ajtóban állt, sőt azt is bizonyítja, hogy V. P. György az ő kérdésére azt felelte : »ne félj!« mely körülmények, összevetve azzal, hogy vádlott tanyája egészen elszigetelve állt a többitől, a segítség még mindig késett s hogy tanyáján más védelemre képes egyén nem volt, mi miatt alapos félelem támadhatott benne az iránt: ha a tolvajok kitörnek, ugy élete és vagyona veszélyeztetve van; miért is ezen félelem és megzavarodásában. nem gondolva az eszköz veszélyességére és a bekövetkezhető eredményre, bár nyílt helyen nem állott is szemben a támadókkal, mégis elkövette tettét, mi a gondatlanságból okozott szándékos emberölést látszik igazolni. Tekintve azonban a fenti indokokat, miszerint ő a vagyonát jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítása miatt jogosan nyúlt fegyverhez s hogy a jogos védelem határát félelemből és megzavarodásában hágta át: miért is a hivatolt szakasz volt irányában alkalmazandó stb. A budapesti kir. itélö tábla (1889. okt. 21. 20,079. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét B. Jánosra vonatkozó részében megváltoztatja, most nevezett vádlottat bűnösnek mondja ki a uéhai V. P. György személyén 1888. évi február 14-én véghezvitt, a btk. 3<)6. 5-ába ütköző és a btk. 307. §. 1. pontja szerint büntetendő erős felindulásban elköveiett halált okozó súlyos testi sértés bűntettében és ezért őt a btk. 91. §-ának alkalmazásával egy évi börtönre itéli stb. Indokok: B. János vádlott tényében nem ismerhette fel a kir. itélö tábla a jogos védelem nyilvánulását ; mert a kiderített körülmények szerint a vádlott óljába belopódzott tolvajok oda kivühől bezárva voltak; vádlott kétcsövű puskával felfegyverezve állott őrt az ajtónál és bizton várhatta, hogy a fiu útján értesített szomszédok előbb-utóbb segítségére fognak jönni E szerint vádlottnak sem személye, sem vagyona azon időpontban közvetlenül veszélyeztetve vagy fenyegetve nem volt; mert ha vádlott azt gondolta, vagy tapasztalta is, hogy a tolvajok erőszakkal akarják a bezárt ajtót belülről felnyitni, ezen szándékuktól őket visszatarthatta, vagy legalább is visszatartani megkisérelh-tte volna az által, ha figyelmezteti őket, hogy lőfegyver van nála és azt szükség esetén használni is fogja ; ezt azonban vádlott nem tette ; de a tényállásnak kiderített adatai kizárják azt is, hogy vádlott figyelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból hágta volna át a jogos védelem határait. Vádlott ugyanis észrevévén, hogy óljában tolvajok vannak, oda ment, az ólajtót rájuk kívülről betette és elreteszelte; fiát a tolvajok elfogása céljából segítségért küldte, maga pedig töltött puskát hozott ki a házból. Mindezek a körülmények azt bizonyítják, hogy vádlott nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem megtette mindazt, a mit az adott helyzetben egy józan és gondos ember vagyona védelmére megtehetett. Mindezeknél fogva a kir. ítélő tábla nem lát oly törvényes okot fenforogni, a mely a cselekménynek bűnvádi beszámithatóságát kizárná. Nem fogadhatta el alaposnak vádlottnak azt a