A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 39. szám - A bánffy-hunyadi kir. járásbíróság

342 il JOG. rokonainak, unokatestvéreinek és ezeknél közelebbi oklalrokonainak, házastársának és jegyesének, fel- vagy lemenő ágbeli sógorainak, házastársa testvérének, testvére házastársinak, örökbefogadó vagy tápatyjának, örökbefogadott vagy tápgyermekének, gyámjának, gondnokának, gyámoltjának vagy gondnokoltjának, még pedig a házassági és sógorsági viszonyban lévőkre nézve, tekintet nélkül arra, hogy fennáll-e még a viszony alapját képező házasság vagy sem, becsületében sérelmet okozna, vagy ezek ellen á bűnvádi eljárás megindításának alapjául szolgálhatna ; 2. ha a kérdésre adandó felelet a tanúnak vagy az előbbi pontban megjelölt hozzátartozóinak közvetlenül jelentékeny vagyoni kárt okozna ; 3. oly körülményekre nézve, a melyekre a tanú nem nyilatkozhatik, a nélkül, hogy a hivatásával járó titoktartási kötelességet, különösen mim ügyvéd, közjegyző, orvos vagy ezek segéde meg ne sértse, a mennyiben a titoktartás kötelessége alól fel nem mentelett ; 4. ha a tanú a kérdésre adandó felelettel valamely műszaki vagy üzleti titkot árulna el. A tanú a jelen §. eseteiben a kihallgatás előtt, vagy midőn a kérdéses viszony kiderül, figyelmeztetendő, hogy vallomásának megtagadására fel van jogositva. A megtagadás jogosultsága felett a perbiróság végzésileg határoz. A végzés ellen, mely a tanút vallomástételre kötelezi, halasztó hatályú felfolyamodásnak van helye. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Kérdés u végrehajtási jog köréből. (Kérdés ) A sommás végzés ellen kifogások adattak be, biztosítást kértem, foganatosíttattam, azonban fedezetet nem találtam. Hat hóval későbben ítélet még sem volt; megtudtam, hogy alperesnél most már lehetne fedezetet találni, a per bíróságánál újból kértem biztosítást, előadván a múlt biztosítási végrehajtásnak sikertelenségét, süt lemondván a korábbi biztosítás által nyert zálogjogról. A törvényszék magát az 1881 : LX. t.-c. 117. §. alapján a biztosítás elrendelésére illetéktelennek mondotta ki, kéretemmel el- és a végrehajtó birósághoz utasított, mint a melynél a végrehajtási iratok vannak. Noha a törvényszéknek felfogását nem osztottam, felfolyamodással még sem éltem, mert én hónapokig várni nem akartam, hanem miután meggyőződésem szerint a megkeresett végrehajtó bíróság nem lehet illetékes folytatólagos biztosítás elrendelésére, kértem a jbiróságot, hogy a végrehajtási iratokat a tszékhez tegye át, ennek megtörténtével, illetve 3 nap elmultával a végrehajtási iratok a törvényszékhez áttétetvén, a biztosítást újból kérelmeztem és az most már akadálytalanul elrendelve lett. A törvényszék azon nézeten volt tehát, hogy a végrehajtás elrendelése tekintetében nincsen különbség a kielégítési és biztosítási végrehajtás között s igy a 117. §. rendelkezéseit a biztosításra is alkalmazandónák találja, mig ellenben én azt vélem, hogy a 117. §-nak intézkedése kizárólag csak a kielégítési végrehajtásra szól, mert itt jogérvényes Ítélettel állunk szemben s igy tehát az teljesen megfelel a gyakorlatiasság igényeinek, hogy a végrehajtást folytatólag azon bíróság rendelje el, mely a végrehajtási iratokból az ügy állásáról teljesen tájékoztatva van. Ellenben oly praeventív rendszabályra, mint a minő a biztosítás, csakis a per bíráját tartom illetékesnek, mert csakis az tudhatja, nem lett-e időközben felperes keresetével elutasítva. Minthogy e kérdés a jogkereső közönséget gyakran közelről is érdekelheti, felkérem a szakköröket, miként ez ügyben véleményüket közölni szíveskedjenek. Grünfeld Náthán, ügyvéd Nyitrán. S é r e1e m. * A bánffy-hunyadi kir. járásbíróság. Becses lapjuk idei 35-ik számában »Sérelem« cím és M. N. jegy alatt megjelent nyilt panaszra, ugy a saját személyem, mint a vezetésem alatti kir. járásbíróság reputatiójának megvédése tekintetéből tisztelettel kérem, hogy alábbi soraimnak becses lapjukban helyet adni szíveskedjenek. A cikk irója vagy még nem ismeri ezen bíróság ügyforgalmát és személyi viszonyát, vagy ha ismeri, azokat teljesen ignorálja. Abban nagy igaza van, hogy ide több biró, illetve törvényszerűen qualificált fogalmazó személyre feltétlenül szükség van. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyilunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. Ennek igazolásául csak a mult évi ügyforgalmat és a személyzet számát mutatom ki: A mult évben volt 461 elnöki, 2,904 polgári, 4,510 tkvj, 2,376 bűnvádi, összesen 10,257 beadványi szám. Ügyek szerint: 391 sommás per, 1,138 kisebb polgári, 294 örökösödési, 175 folyó ügy, 28 tkvi per, 3,200 tkvi folyó ügy, 124 bünvizsgálat, 862 vétség és kihágás, 135 bűnügyi folyó ügy, összesen tehát 6,347 ügy. Megtartatott összesen a két biró által 3,577 tárgyalás, az év 365 napjából ünnepnapok, országos vásárok, a szóbeli panaszok felvételére hetenkint egy nap, helyszíni tárgyalások stb. címén csak 165 napot vonván le, a fenmaradó 200 nappal a tárgyalások számát elosztva, naponta átlag 17—18 tárgyalás esik Van pedig a bíróságnál alkalmazva két biró (járásbiró és albiró), egy aljegyző, egy segédtelekkönyvvezető, három írnok és három díjnok; megjegyzem, hogy az aljegyző kizárólag csak a vizsgálóbírói teendőkkel foglalkozik; az elfogulatlan jogászközönségre bizom, hogy az ügyforgalmat a személyek számával egybehasonlitva, elbírálja, hogy ezen személyzet ugy a felsőbbség, mint az igazságszolgáltatást kereső közönség jogos és méltányos követeléseinek mindenekbeu gyorsan és pontosan eleget tehet-e, vagy nem ? A mi a munkabeosztást illeti, a járásbiró a számos vezetői ('elnöki és ügyészi) teendők mellett, a soramás és kisebb polgári pereket, az örökösödési ügyeket, fontosabb bűnvizsgálatokat, a vétségek és kihágásoknak körülbelül 1/3 ad részét; az albiró az összes tkvi ügyeket, fontosabb bűnvizsgálatokat és a vétségek s kihágások -/3-ad részét intézi el. A cikk többi részére egyenkint, kimerítően felelhetnék, de a tér szűke nem engedvén, röviden csak annyit jegyzek meg, hogy azok szorosan véve nem mind felelnek meg a valóságnaK. Addig, mig az 1872-ben itten rendszeresítve volt, de 1874-ben - a midőn ezen járásbirósAg tkvi hatósággal ruháztatott fel - minden indok nélkül megsztintettetett második albirói állomás újból nem rendszeresittetik s mig az elvont negyedik iinok helyett még egy díjnok nem adatik, addig a jogos kívánalmaknak megfelelőleg az igazságszolgáltatás minden érdekeinek elég gyorsan eleget nem tehetünk, mert itt feltétlenül szükséges, hogy az összes büntető ügyek és azok elintézésével kapcsolatos nyilvántartási teendők egy felelős biró kezébe legyenek letéve, Végül tudatom, hogy a nsgos törvényszéki elnök ur felhívása folytán c cikk minden tételére kiterjedő, kimerítő és indokolt jelentést tettem és hogy annak hiteles másolatát igazságügyminiszter ur ő nagyméltóságához is felterjesztettem. Tclegdy Károly, bánffy-hunyadi kir. járásbiró. Vegyesek. \ Steiii Lőrinc. Az államtudománvoknak nagy halottja van. Bécs közelében, Weidlingauban halt meg f. hó 22-én Stein Lőrinc, a nemzetgazdaságtan és közigazgatástannak volt tanára, ki pár hónappal csal; ezelőtt ünnepié tudorságáuak 50 éves jubileumát. Sokkal nagyszerűbb volt működése mint tanáré és tudósé, semhogy azt rövid szavakban és sorokban méltatni lehetne ; ha nem is alkotott korszakot a nemzetgazdaságtan terén, de alkotott iskolát és tanítványainak ezrei hirdetik azon tanokat, melyeket e kiéli, majd bécsi tanártól hallottak. Barátja volt nemzetünknek is és örömmel érintkezett magyar tanítványaival. Igy 1870-ben, midőn sajtó alá rendezé közigazgatásiam előadásait, tanítványainak egyikét, Földes Bélát kérte arra, hogy ültesse át e könyvet a magyar nyelvre, melyet később Kautz Gusztáv győri jogakadémiai igazgató fordított le és mely munka »A közigazgatástan tankönyve« ez idén a második kiadásban jelent meg már. Örömmel ragadta meg az alkalmat, — mely kínálkozott neki akkor, mikor a nemzetközi statis tikai congressus ülésezett Bpesten — hogy szép fővárosunkat megismerje. Tagja volt majdnem valamennyi európai tudományos akadémiának, de természetesen a Magyar Tudományos-Akadémiáé — nem volt, mert a > Kohélet« könyvéről vagy az ugor összehasonlító nyelvészetről nem irt sohasem könyvet, de munkásságával igen is felölelte a uemzetgazdaságtannak majdnem egész nagy t^rét és mint egy kiváló tudósunk mondja : »Auch in seinen Irrthümern imponirend, bleibt er stets einer der hervorragendsten Denker, die die Staatswissensehaften aufzuweisen haben«. A budapesti büntető bíróságnál — mint értesülünk — a hátralékok szaporodni kezdenek. Sajnálattal regisztráljuk c tényt, melynek bizonyára nem csekély oka az, hogy a munkabíró bírákat egyre elveszik e bíróságtól, a mi kétségkívül nemcsak a munkaanyag mennyiségének feldől-