A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 39. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról. 3. r.

340 a JOG. mérveket öltő sürü egymásutánban megjelenő monographiákban I oly beható módon foglalkoznak ezen kérdéssel, hogy hovatovább nehézzé fog válni ezen irodalmi áradattal megküzdeni. Nálunk eddigelé annyi történt még csak, hogy 1889. évi december hó 5-én mi is megalakítottuk a kriminalisták nemzetközi egyesületének magyarországi csoportját. Ennyit különben a szerbek is tettek már. Ily körülmények között dr. Fayer László ur kezdeményező fel lépése az érdeklődők elismerésére számithat. Az idevágó kérdések elvi oldalával most nem foglalkozom bővebben; célom csak az lévén, hogy az emiitett törvénytervezetet kritika tárgyává tegyem. A tervezet szükségesnek tartja, hogy a pénzbüntetéseknek részletekben való törlesztése rendeletileg az igazságügyminiszterium által az eddiginél tüzetesebben szabályoztassék. Mi e tekintetben megelőztük a müveit külföldet, mert a mit ott még csak ki akarnak vivni, az nálunk már tiz esztendő óta van alkalmazásban; értem a pénzbüntetésnek részletekben való törlesztését. Az 1880. augusztus 9-én kiadott igazságügyminiszteri »utasitás a pénzbüntetések behajtása és kezelése körül követendő eljárásrók 1 6-dik pontjában ugyanis a következőképi n intézkedik : »A részlet fi zetések csak oly összegben számithatók a pénzbüntetés törlesztésére, a mennyi azokból az okozott végrehajtási költségek fedezése után fönmarad.« Ebből azonban világos, hogy nálunk az elitélt fel van jogosítva pénzbüntetését részletekben fizetni, lett legyen az már most a bírósági Ítéletben akár mint önálló, akár pedig mint mellékbüntetés megállapítva. (U. o. 1. pont.) A járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárás tárgyában kiadott igazságügyminisz teri rendelet 2 98-dik §-a kiegészíti a fentebb mondottakat következő intézkedésével: »Ha a pénzbüntetés az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt nap alatt le nem fizettetik, az a fenálló rendeletek értelmében (2,106. 1880. számú igazságügyminiszteri rendelet) behajtandó«. Tehát itt egyes utalás foglattatik az előbb idézett miniszteri utasításra, mely a részletfizetések beszámításáról intézkedik. A mi pedig a kihágási ügyekben birói hatalmat gyakorló közigazgatási tisztviselőket illeti, ugy az általuk megállapítandó pénzbüntetések behajtása és kezelése tárgyában kiadott 1880. évi belügyminiszteri utasítás3 6-dik pontja szóról szóra azonos az igazságügyminiszter ugyané tárgyú fentebb idézett utasításának 6-dik pontjával. Erre vonatkozólag a részletfizetések megengedhetősége tekintetében fentebb mondottak állanak tehát azon esetben is, midőn a pénzbüntetést, akár önálló, akár mellékbüntetésképen, kihágási ügyre vonatkozó Ítélet állapította meg. Ezzel be van bizonyítva, hogy ugy a kir. ügyészségek, valamint a járásbirák és a birói hatalmat gyakorló közigazgatási tisztviselők megengedhetik nálunk már régen a résztörlesztést. Ha azonban a gyakorlatban — mint a tervezet szerzőije mondja — nehézségeket gördítenek a hatóságok a résztörlesztés megengedése elé, akkor én is szükségesnek tartanám, hogy ugy a belügyi, valamint az igazságügyi miniszter rendeletileg tüzetesen szabályozza ezen intézményt. Azért időztem talán kelleténél tovább ezen nem nagy fontosságúnak látszó kérdésnél, mert be akartam bizonyítani, hogy mi épen nem szorultunk arra, hogy minden eszmét, melylyel külföldön mint valami új felfedezéssel nagyra vannak, onnét importáljunk. Ellenkezőleg, ezen intézményt, melyet a rövid tartamú szabadságLüntetés pótszerei között is említenek, most utánozni akarják. Csak hogy külföldön eddigelé még nem tudnak erről semmit, ép ugy, mint arról sincs tudomásuk, hogy nálunk a birói dorgálást már az 1843-diki magyar javaslat is ismerte és hogy az nálunk tényleg már az 1880. év előtt honos volt.4 Pedig ezt is szokás az előbb említett »pótszerek« között felemlíteni. A Német birodalomban az 1871-iki Btk. hozta be ezen intézményt. 5 Olasz: országban szintén csak a f. é. január hó 1-én érvénybe lépett új kódex létesitette azt.G 1 Melléklet az 1880. évi 2,106. I. M. E. számhoz. 2 1880. augusztus 15-ről 2/265. I. M. E. szám alatt. 3 Melléklet az 188< )-diki 38,547. számú belügymiszteri körrendelethez. 4 Lásd Fayer: Büntetési rendszerünk reformja. Budapest 1889. 77. lap és u. o. * * jegyz. 6 57. §. 4. Ist die Handlung ein Vergehen oder eine Uebertretung, so kann in besonders leichten Fallen auf Verweis erkannt werden. "Turrel: Code pénal italien, Paris, 1890. 30. 1. Az olasz Btk. 26-dik cikkének második bekezdése francia fordításban igy hangzik : »La Dr. Fayer László ur a tervezet közlése előtt még bevezetésképen azt is hangsúlyozta, hogy a p énzbün t.etésn e k munkával való törlesztését — törvénybeli felhatalmazás utján — szintén miniszteri rendelettel véli szabályozandónak. Ezen »pótszer« mellett nem lelkesedhetem, mert gyakorlati kivehetősége egyenesen lehetetlen. Leginkább azonban azért ellenztk annak behozatalát, mert az a pellengéire állítást ismét létesítené. Mert ilyennek veendő az, ha a munkára kényszeritett a közönség szeme láttára munkálkodni kénytelen- Ez valami rendkívül megszégyenítő ugy az elitéltre, valamint hozzátartozóira nézve is. Továbbá a kényszermunkások ezen gyülemlésénél fennáll az erkölcsi kontagitim veszélye és mert a nehézség, mely ^ abban áll, hogy a munkaerő egyéniségének megfelelőiig osztassék ki a munka, álhághatlan. Holott ennek figyelmen kívül hagyása egy jelentőségű a gazdasági erők tékozlásával. 7 De bajos is elképzelni, hogy minő munkára kényszerítenének pl. egy ügyvédet, ki oly szegény, hogy ? kamarai tagdíj fizetésére is képtelen. Ezek azon okok, a miért a pénzbüntetés munkával való törlesztésének eszméje nem tudott győzedelmeskedni sem az 1872. londoni, sem az 1885. római nemzetközi büntető- és börtönügyi kongressuson. Es ugyanazért a kriminalisták nemzetközi egyesületének minap megtarlott berni gyülekezetén az abban résztvevők szintén nem tartották az elzárás nélküli kényszermunkát alkalmas »pótszcr«-nek. 8 Törvényjavaslat a sommás eljárásról.* 45. §. A tényállásba csupán a feleknek az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére nézve lényeges tényállításai és az ellenfélnek azok valósága iránt tett nyilatkozatai, a felajánlott bizonyítékokra való hivatkozással veendők fel, tekintet nélkül a felek szóváltásainak sorrendére, a biró állal jegyzőkönyvbe mondandó lehető rövid szövegezésben. A tényállás jegyzőkönyvbe vétele csak a mindenkori tárgyalás bezárása, vagy valamely a jegyzőkönyvbe iktatandó bizonyítás felvétele, vagy birói határozat kihirdetése előtt történhetik. A tényállás és a kereseti kérelem jegyzőkönyvbe vétele a bejelentett keresetié való hivatkozással is kiegészíthető, illetőleg pótolható. 46. §. A jegyzőkönyvet, illetőleg mellékleteit az érdekeltek előtt csak annyiban kell felolvasni, vagy azok betekintését megengedni, a mennyiben azokban saját, v.ngy ellenfelük előadása tanusittatik. A jegyzőkönyvben ennek megtörténte, úgyszintén az érdekelteknek jóváhagyása vagy megjegyzései, a mennyiben ezeket a bíróság fontosaknak itéli, felveendők. A jegyzőkönyv egyéb tartalma az érdekeltek által kívánatra betekinthető. A jegyzőkönyvet a biró, a jegyző és esetleg a tolmács irja alá. 47. §. Ha az első tárgyalási határnapon alperes meg nem jelen, a bíróság felperes kérelmére, a mennyiben hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmények nem forognak fenn, az ügy érdemében határoz. Ez esetben felperes szóbeli tényállításai, a mennyiben alperessel a keresetben közöltettek és felperes egyéb előadásai vagy bizonyítékai által le nem rontatnak, valóknak tartandók. Ha pedig az első tárgyalási határnapon felperes nem jelen meg, a bíróság az ügy érdemének eldöntése nélkül az idézést alperes kérelmére végzésileg feloldja és felperest a költségekben elmarasztalja. Felperes a határnap elmulasztása miatt ez esetben igazolással nem élhet, az idézés korábbi hatályai azonban ismét felélednek, ha felperes az elmulasztott határnaptól számítva, 15 nap alatt az idézés ismétlését kéri. Ha felperes az idézés ismétlését kéri, vagy a pert újabban megindítja, alperes a perbebocsátkozást mindaddig megtagadhatja, mig a megállapított költségek meg nem térittettek. Első tárgyalási határnapnak tekintendő azon határnap is, a melyre a tárgyalás alperes érdemleges ellenkérelmének előadása előtt elhalasztatott. 48. §. Ha a felek valamelyike alperes érdemleges ellenkérelmének előadása után nem jelen meg a tárgyalási határnapon, a bíróság a megjelent fellel annak kérelmére az ügy tárgyalását folytatja. Ez esetben a meg nem jelent fél ellenében azon előadások és nyilatkozatok elmulasztásának következményei alkalmazandók, a melyeket a tárgyaláson megjelenése esetében elő kellett volna terjesztenie, a korábbi tárgyalások, valamint a felek távollétében is felveendő bizonyítás eredménye azonban a határozathozatalnál figyelembe vétetik. 49. §. Ha valamely tárgyalási határnapon a felek egyike sem jelen meg, vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, a per mindaddig szünetel, a mig valamelyik fél újabb határnap kitűzését nem kéri. réprimande judiciaire consiste en une admonition appropriée au cas particulier de l'inculpé et aux circonstances du fait, que le juge adresse au coupable en audience publique en faisant ressortir les préceptes de la loi violée et les conséquences de l'infraction commise«. — Ezen büntetés különben már a sardiniai kódex 47. cikkében is létezett. 7 L. Zürcher: Mittheilungen der Internationalen Krim.-Vérein. 11. évfolyam 2. füzet (1890. július) 76. 1. s köv. » L. ujogi Szemle. III köt., 8. szám, 228. s köv. 1. * Előző közlemény a »J o g« 37. és 38. számában.