A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 38. szám - A vétel rendszere a kereskedelmi jogban [könyvismertetés]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 3S. számához. Budapest, 1890. szeptember 21-én. Köztörvényi ügyekben. Örököstársai: kü/.ötti hagyatéki iiisrók iráni az örökség besiavatolásának mellötéséTel folyamatba tett tulajdoni per. A hajdu-böszörményi kir. törvényszék: Ha elsőrendű alperes a foesküt leteszi arra, hogy a keresetlevélhez A. alatt csatolt jegyzék 21. tétele alatt foglalt 16 köböl búzából örökhagyó néhai Sz. Ferenc halálakor csak 8 köböl volt birtokában, az esetre felperes keresetének elsőrendű alperessel szemben részben hely adatik; és ha felperesek a becslő esküt leteszik arra, hogy az emiitett jegyzék 1 — 20. tételig felhozott tárgyak nevezett örökhagyó halálakor a jegyzékben kitett értéket képviselték, az esetben köteleztetik elsőrendű alperes a jegyzék 1—20. tételei alatti ingóságok fele részét és a 21. tétel alatti búzából 4 köblöt felperesnek 8 nap alatt és végrehajtás terhe mellett természetben átadni, vagy azok értékét 59 frt 15 krban felperesnek megfizetni. Indokok: Elsőrendű alperes beismerte, hogy az A. alatti jegyzékben felhozott ingóságok 8 köböl búza kivételével a felperesekkel közös atyjuk után birtokában maradtak és jelenleg is birtokában vannak és felperesek, illetve testvéreinek azok feléhezi tulajdon- s következőleg kereseti jogát csak annyiban tagadta, a mennyiben állítása szerint a jelzett ingóságok atyja által még életében kizárólagos tulajdonjoggal neki adattak ; ezen ténykörülményt azonban felperesek tagadása ellenében nem igazolta, sőt K. Gábor és Sz. Márton tanuk hit alatti vallomásával az igazoltatott, hogy örökhagyónak előttük tett kijelentése szerint azok csak örökhagyó halála után képezték volna nevezett alperes tulajdonát. Nem lévén tehát igazolva alperesnek a kérdéses ingóságokhozi tulajdonjoga, még kevésbé bizonyittatván azok feletti jogszerzéséhez megkívántató tényleges átadás s igy kétségtelenné válván felperesek azok iránti kereseti joga, a keresetet megállapítani kellett. Tekintve azonban, hogy felperesek keresetének tárgyát csakis azon ingóságok képezhetik, melyek örökhagyó | halálakor elsőrendű alperes kezén maradtak, minthogy alperes a 21. tétel alatti 16 köböl búzára nézve azt adta elő, hogy abból örökhagyó halála után csak 8 köböl maradt birtokában, ezzel ellenkező állításnak felpereseket terhelő bizonyítási kötelességből folyólag alperesnek e tekintetben kínált és általa elfogadott főesküt részérc megítélni és ennek letétele esetére a keresetet a birtokában maradottnak bizonyult 8 köböl felére, vagyis 8 köböl búzára nézve kellett megállapítani, ellenesetben alperes a kereset egész terhében volt marasztalandó. Nem volt figyelembe vehető azonban alperes azon ellenvetése, hogy a beismerése szerint is kezén maradt 8 köböl búza árából 25 frt 60 krt örökhagyó temetési költségeire forditott, mert bár tanuk vallomása szerint némi valószínűséggel látszik is birni ezen állítása, a mennyiben ezek is igazolják, hogy felperesektől magoktól is hallották, miként a temetkezési egylettől kapott összeg a temetésre nem volt elegendő, úgyde alperes nem azt, hogy a temetés mennyibe került s ebből folyólag azt sem, hogy a temetkezési egylettől kapott összeg mennyivel pótoltatott, nem igazolta, felperesek kereseti vagylagos kérelmüket a tárgyalás kezdetén nem módosítván, a kereset ily értelemben volt megítélendő, de mert alperes a tárgyak követelésbe vett értékét kifogásolta, egyéb alkalmas bizonyíték hiányában erre vonatkozólag a felperesek által kért becslő eskü volt részükre megítélendő és ennek letételétől függőleg, a kereseti értéket megítélni, illetőleg alperest csakis az 1—20. tétel alatti tárgyak természetbeni kiadásában kellett marasztalni. A becslő eskü a 21. tétel alatti búza értékére azért nem ítéltetett meg, mert annak kereseti értékét elsőrendű alperes a tárgyalás során beismerte. Végül másodrendű alperessel szemben a kereset feltétlenül elutasítandó volt, mert ennek tagadásával szemben felperesek nem igazolták, sőt hallgatag beismerték, hogy a kereset tárgyát képező ingóságokból ennek birtokában mi sem maradt. (1889. évi április 9-én 493. sz.) A budapesti kir; ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felpereseket keresetükkel elsőrendű alperes irányában feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperesek az A. alatti jegyzékben felsorolt ingóságok fele részét az alapon követelték, mert azok tulajdonjogilag őket illetik s alperes azokat kiadni vonakodik; azonban felperesek arra nézve, hogy a kereseti tárgyak fele része az ő tulajdonukat képezné, alperes tagadása ellenében semmi bizonyítékot elő nem állítottak ; e szerint a kereseti ingóságok kiadását vagy azok értékét sincsenek jogosítva követelni. Ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. (1889. evi október hó 11-én 23,903. szám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokainál és az alábbi indokoknál fogva. Indokok: A kereset — mint az a tárgyalás alkalmával előadottakból és a tanuk vallomásaiból nyilván kitűnik — azon alapul, hogy felperesek az alperesekkel közös szülőjük után maradt ingóságok fele részét, mely őket örökösödési jogcímen tulajdonjoggal megilleti, alperesektől, kik ezeket birtokukban tartják, követelik. Felpereseknek tehát elegendő volt azt bizonyítani, hogy az örökösödés esete beállott és az örökösödés joga fele részben reájuk háramlott, mert ezzel egyszersmind a követelt tulajdon is igazolva van. Nem hozható fel pedig a kereset ellen az, hogy felperesek már jelen per megindítását előzőleg a tulajdonjognak megfelelő birtoklást nem gyakorolták, vagy hogy örökösödési jogukat örökösödési perrel nem érvényesítették; mert alperesek felpereseknek az örökösödéshez való jogosultságukat nem vonták kétségbe s különösen csak elsőrendű alperes védekezett azzal, hogy a közös szülő még életében a kereset tárgyát képező ingókat neki tulajdonjoggal átadta. Miután tehát elsőrendű alperes a kereset tárgyát képező ingókhoz való tulajdonjogát bebizonyítani képes nem volt, másodrendű alperes pedig a kereset ellen nem is védekezett: a felperesek keresetének helyt kellett adni. (1890. május 7-én, 1889. évi 9,147. sz.) Bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény lefoglalása. (1881. évi LX. t.-c. 66. és 80. §-ai.) A brassói kir. .járásbíróság: A. Károlyt tulajdoni igénykeresetével elutasitja. Indokok: Felperes nem vonta kétségbe, hogy a biztosítási jogügylet, melyben kedvezményezettként a bemutató van megjelölve, létrejött. A végrehajtás utján a biztosított hagyatékával szemben szerzett jogokat azonban ez nem alterálhatja, mert az előmutató mint kedvezményezettre szóló életbiztosítási összeg lefoglalása a végrehajtási törvény 66. §-a szerint nincs tiltva. Ily körülmények közt tehát felperes valóságos tulajdonhozi igényt tartozott volna igazolni és pedig az okmánynak értékadás és törvényes jogátruházás utján való megszerzését, erre azonban nem is vállalkozott. A keresetben és a tárgyalás során előterjesztett jogalap ugyanis nem igényper, hanem a végrehajtási eljárás 34. §-ában szabályozott eljárás alá vonható. Azon felperes által felvetett kérdés pedig, hogy a másodrendű alperes által foganatosított végrehajtás az 1881. évi LX. t.-c. 80. g-ában szabályozott formaságok figyelmen kivül hagyásával önmagában érvénytelen, mint ezen per keretében megoldást nem nyerhető kérdés, teljesen figyelmen kivül hagyatott. (1888. évi december hó 14-én 9,239. szám alatt.) A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: A kir. ítélőtábla a neheztelt Ítéletet megváltoztatja s a Bécsben 1876. évi augusztus 26-án kelt L. Lipót mint biztosított által a »Janus« biztosító-társulatnál 44,128. sz. a. 4,000 frtról kiállított, bemutatóra szóló életbiztosítási szerződéshez és ennek alapján a biztosítottnak már bekövetkezett elhalálozása folytán nevezett biztositó-társulat által kifizetendő összeghez, A. Károly felperes mint ezen okmány bemutatójának tulajdoni jogát bíróilag elismeri s ennek folytán azt a T. János által 469 frt 94 kr. s járulékai erejéig 1887. május 20-án •3,235/87. sz. a. G. Ede által 2,000 frt tőke és járulékai erejéig,