A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 38. szám - A vétel rendszere a kereskedelmi jogban [könyvismertetés]

150 A JOG. 1888. április ll-én 2,558/88. sz. a. L. Lipót biztosított ellenében foganatosított foglalás alól felmenti, stb. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 66. §-a szerint csakis oly életbiztosítási összeg foglalható le, a mely a végrehajtást szenvedőt megilleti. Ha az életbiztosítási szerződés szerint nem a végrehajtást szenvedő a kedvezményezett, a törvény fentebbi rendelkezése szerint az életbiztosítási összeg még akkor sem foglalható le, ha kedvezményezettül - habár minden közelebbi megjelölés nélkül — örökösei vannak is megnevezve. Ezek szerint a törvény kifejezetten nem intézkedik ugyan oly esetre, ha a biztosítási okmány bemutatóra szól, de tekintve, hogy bemutatóra szóló kötvényre vonatkozólag zálogjog a kereskedelmi törvény 303. §-a és az 1881. évi LX. t.-c. 66- és 80. §-ai szerint csak tényleges átadás által szerezhető meg — éppen ugy mint azok tulajonjoga — mindezekből folyik, hogy ily esetben a foglalás joghatálylyal csak ugy bírhat, hogy ha a biztosítási okmány végrehajtást szenvedő birtokában megtaláltatott s arra a foglalás nemcsak feljegyeztetett, hanem az 1881. évi LX. t.-c. 73. és 80. §-ai értelmében, az okmány birói őrzeménybe is vétetett. Ily módon állapitható csak meg az, hogy a kérdéses okmány a foglalás idejében végrehajtást szenvedő birtokában volt s tulajdonát képezte, ily módon biztositható csak az, hogy az esedékességi időben az életbiztosítási összeg lefizetése a foglalás érdekében meg fog történni. Jelen esetben azonban : a G. Ede érdekében foganatosított foglalás alkalmával, a jegyzőkönyv tanúsítása szerint, az előmutatóra szóló kötvény meg nem találtatott, arra a foglalás fel nem jegyeztetett s ez később sem történhetett meg a kötvény elő nem kerithetése miatt, a T. János érdekében keresztül vitt foglalás alkalmával pedig a kötvény nem végrehajtást szenvedő, hanem egy harmadik, C. L. & Sohn cég állítólagos kézi zálogbirtokos birtokában találtatott s ugy vezettetett reá a foglalás, természetesen a nélkül, hogy a kötvény emez akadályozó körülmény folytán birói kézhez letétethetett s őrzeménybe vétethetett volna — a mint ezt a végrehajtási törvény 73. és 80. §-ai előírják — s a nélkül, hogy a kötvénynek később a végrehajtást szenvedő birtokába jutása igazoltatott s ez alapon az birói őrzeménybe vétethetett volna. Eme foglalási jegyzőkönyvek egyikéből sem tűnik ki, hogy a foglalás idejében a kötvény jogos tulajdona végrehajtást szenvedőt illette volna, hogy az ő hatalmi körében, birtokában lett volna, hogy a fentebb emiitett Carl L. & Sohn cégnek általa zálogosittatott volna el. Ily körülmények között, tekintve, hogy a kötvényt kifizetés végett, az ügyiratok tanúsítása szerint nem a végrehajtást szenvedő hagyatéka vagy örökösei, hanem egy harmadik, felperes A. Károly mutatta be, keresetének hely adandó volt. (1889. febr. 19-én 1,160. sz.) A in. kir. Curia: A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű ítélete indokolásánál fogva főkép azért hagyatik helyben, mert a biztosítási kötelezvény elzálogosítására vonatkozólag alperesek maguk sem állították, hogy az elzálogosító okirat a végrehajtás foganatosításakor a végrehajtást szenvedő birtokában volt és a foglalás ténye erre rá vezettetett volna s e szerint azt kell vélelmezni, hogy az elzálogosításról szóló okirat a felperes birtokában volt és a szóban levő biztosítási kötvényt ennek alapján váltotta ki s igy annak jogszerű birtokosává és tulajdonosává lett. (1889. május 31-én, 3,315. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltó^ügyekben. Az eladó visszakövetelési joga mindaddig áll fenn, a mig az árúk átküldése teljesen be nincs fejezve s a mig azokat a közadós akár személyesen, akár egy harmadik "személy által, a ki helyette, vagyis az ö nevében, az ö részére gyakorolja a birtoklást, birtokba nem vette, ily harmadik személynek a közadós szállítmányozója nem tekinthető; mert az ö megbízása csak arra terjed, hogy az árúkat a fuvarozó intézettől átvéve a címzetthez továbbítsa és annak kiszolgáltassa, de nem terjed arra, hogy az árúkat címzett nevében és részére birtokba vegye és birtokolja. Az árúk tehát azzal, hogy ő azokat a fuvarozótól átveszi a továbbitus céljából, az ö birlalatába kerülnek ugyan, de a címzett birtokába csak akkor kerülnek, mikor a szállítmányozó azokat a címzettnek kiszolgáltatja, vagy rendelkezése alá bocsátja. A szállítmányozó egyáltalán nincs jogosítva a vevő által megrendelt árúk el- vagy el nem fogadása fölött határozni s azokat a vevő nevében tulajdonul átvenni. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: II. r. alperes feltétlenül köteles 8 nap s végrehajtás terhe alatt tűrni, hogy a kereseti 34 pár tunis ablakfüggönyt tartalmazó J. M. betűkkel és 15. 2. számmal megjelölt csomag I. r. alperes által felperesnek kiadassék. Míg ellenben felperes I. r. alperessel szemben az esetben, ha ez D. L. cégtulajdonos személyében a főesküt leteszi arra. hogy ő minden M. J. címére érkező és igy a kereseti árúk átvételére is M. által felhatalmaztafott és nem volt köteles M.-t minden egyes szállítmány átvehetése iránt megkérdezni, valamint arra, hogy M. J. II. r. alperest 1888. június 24. előtt nem utasította, hogy a részére érkezendő szállítmányokat helyette többé át ne vegye, keresetével elutasittatik. Ellenkező esetben köteleztetik I. r. alperes a kereseti 34 pár tunis ablakfüggönyt tartalmazó J M. betűkkel és 15. 2. számmal megjelölt csomagnak felperes részére természetben leendő kiadására, esetleg, a mennyibeu azt ki nem adná, annak 119 fit 50 kr. értékét s jár. megfizetni. Indokok: Felperesnek keresete az 1881 ; XVII. t.-c. 44. §-ára van alapítva s igy az árú kiadását megtagadó I. rendű alperesi szállító cég, mint a csődtörvény 152. §-a alapján közadóst képviselő tömeggondnok ellen irányul. A tömeggondnok ugy a kereset megindítása előtt, mint a tárgyalások folyamán kijelentvén azt, miszerint M. M. csődtömegének a kereseti árúkra igénye nincs és hogy a kereseti állításokat igazaknak elismeri, ennélfogva a kereset értelmében és az Ítélet rendelkező részében meghatározottan volt marasztalandó, a perköltségek pedig a csődtörvény 152. §-a és a prdts. 251. §-a alapján, tekintettel arra, hogy a tömeggondnok perbe vonása alakiság szempontjából kikerülhető nem volt, kölcsönösen megszüntettettek. Elsőrendű alperes beismeri azt, hogy az M. címére érkezett árúkat, mint utóbbinak meghatalmazott szállítója átvette, minthogy azonban neki a 2. alattival igazoltan M. f. ellenében folyó számlán alapuló követelése van, a kt. 309. §-a alapján végrehajtási jogát a kereseti árukon érvényesiti. Felperes mig egyrészt azt vitatja, hogy visszakövetelési joga feltétlenül mindenkivel szemben érvényesül, mig az árú úton van és közadósnak tulajdonába nem ment, másrészt tagadja azt, hogy I. rendű alperes jogosítva volna megtartási joggal élni oly árúra vonatkozólag, mely a megrendelő tulajdonába át nem ment, annyival is inkább nem, mert az árút I. rendű alperes M. nevében átvenni nem volt jogosítva, sőt ugyanez utasítást is kapott a vételtől elálló megrendelőtől az iránt, hogy az árút át ne vegye. Felperes annak beigazolására, hogy M. tulajdont nem szerzett, hivatkozik II. rendű alperes beismerésére és M. C) alatt csatolt levelére, mely beismerések azonban I. r. alperessel szemben bizonyítékoknak el nem fogadhatók. Felperesnek azon érvelése pedig, hogy miután M. és illetve a tömeggondnok a vételtől való elállással nyíltan adtak kifejezést annak, hogy a kereseti árúkat tulajdonilag megszerezni nem akarják, I, rendű alperes megtartási jogának előfeltétele hiányzik, nem volt feltétlenül elfogadható, mert mig egyrészt a megrendelő, illetve átvevő M. a kereseti árúkat nemcsak saját személyében, hanem meghatalmazott szállítója által is veheti birtokba, addig másrészt lényeges az az időpont, mikor adott M. annak kifejezést, hogy tulajdont szerezni nem akar, vájjon a meghatalmazott szálUtója által történt birtokbavétel után e, vagy az árú átvételére meghatalmazott szállítónak kifejezetten adott utasítás által, azt megelőzőleg. Jelen per eldöntésénél lényeges és döntő ténykörülménynek tehát az volt veendő, vájjon I. rendű alperes fel volt-e hatalmazva a kereseti árút M. nevében és helyette átvenni és az átvételt megelőzőleg adatott-e utasítás I. rendű alperesnek az árú át nem vétele iránt vagy sem. A bizonyítás terhe az előbbi körülmény tekintetében a megtartási jogot érvényesitő I. rendű alperest terheli s igy mellőzve a felperesileg ugyanazon körülmény igazolását célzó felajánlott bizonyítékok alkalmazását, más bizonyíték hiányában a prdts. 235. §-a alapján az I. rendű alperes által felajánlott egyoldalú főeskübizonyitásnak volt hely adandó, az árú átvételére vonatkozó jogosultság a jelzett eskü által el lévén döntve, az utóbbi körülménynek igazolása az ezt vitató felperest terheli, ki arra, hogy M. J. az átvételt megelőzőleg a kereseti árúk át nem vétele iránt utasitást adott, egyéb bizonyíték hiányában, I. rendű alperest a főesküvel megkínálta, mely esküt elfogadván, ez a rendelkező rész szerint volt megítélendő, mindkét esetben pedig a pernek eredménye az eskük le- vagy le nem tételétől van függővé téve.