A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 37. szám - A közjegyzői irodák megvizsgálásáról

Kilencedik évfolyam. 37. szám. Budapest 1890. szeptember 14. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. SJ. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpartSÍ. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások n Uadóhivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IIETIUP AZ ÜGYESZt [5 KÖZJEGYZŐI UH KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . fél » ... 3 negyed » ... 1 6 frt — kr. 3 » — » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A közjegyzői irodák megvizsgálásáról. Irta : Z i m á n y i Alajos, budapesti kir. közjegyző. - A magyar bUntetötörvénykönyv revisiójáho/. Irta: dr. Hamvai Lajos, ügyvéd Huszton. — Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. (VI. Törvénytervezet a büntetés feltételes elengedéséről. Irta : dr. F a y e r László, egyet. rk. tanár Budapesten.) — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Készítette: dr. P 1 ó s z Sándor. — Ausztria és külföld. (I. Kültörvényhozás. Ingatlan árverési eljárás. II. Kültörvényho7á-i szemle. A recidivek. Irta: dr. Szokolay István, bpesti ügyvéd.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Hogyan értelmezendő az 1881. évi LIX. l.-c. 41. §-ának 2-ik bekezdése? Irta: Ruttkay Aladár, alsó-kubini kir. járásbirósági aljegyző.) — Sérelem. (Visszásságok a zombori kir. törvényszéknél. Irta Szilágy: Vilmos István, zombori ügyvédj.) — Irodalom. (A francia 1887-iki büntetöügyi statisztika. Irta : Back Frigyes. — A biztosítási jog tankönyve. L e v i s Vilmostól. — »Zeitschrift für das gesammelte Handelsrecht.^ dr. N a g y Ferenc. — A bányászati célokra kisajátított területek telekkönyvezése, különös tekintettel a bányászokra. Lányi Bertalantól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MKLLÉKLEI : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a >Budapesti Közlöny-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A közjegyzői irodák megvizsgálásáról. Irta: ZIMÁNYI ALAJOS, bpesti kir. közjegyző. Ama befolyásnál fogva, mit a közjegyzői intézmény és a közj'egyzök működése a jogélet fejlődésére, a jogügyletek közhitelességére és biztosságára gyakorolni hivatva van, igen helyes intézkedése a törvénynek (1874. évi XXXV. t.-c. 168. §.) az, hogy minden közjegyző irodájában évenkint legalább egyszer vizsgálat tartassék és ez által folytcn ellenőriztessék az, vájjon megtartatnak-e a közjegyzők által szigorúan azon törvényes intézkedések, melyeket a jogügyletek szabályszerűségére s jogerejére nézve a törvény megkíván és nincs-e veszélyeztetve az ügyfelek jogbiztossága mulasztások által. Mint minden évben, ugy a jelen év folyamában is az előirott vizsgálatok megtartatván, erre vonatkozó jelentések a közjegyzői kamarákhoz folyó évi július végéig beérkezendők voltak, honnan azok a magas igazságügyminiszteriumhoz felterjesztetnek, valamint a királyi ügyészségekkel is közöltetnek. Ezen eljárás a jogkereső közönségnek nagy megnyugtatására szolgálhat és alkalmas arra, hogy a közjegyzői intézmény iránt a közbizalom emelkedjék és megszilárduljon. Van azonban a közjegyzői irodák vizsgálatának előirott és követett módja körül egy nagy hiba, mely mind magára az intézmény fejlődésére, mind pedig a jogkereső közönség érdekére hátrányos következményeket eredményezhet. Az tudniillik, hogy ámbár az igazságügyminiszterium által az irodavizsgálatok körüli eljáráshoz előirott minta túlságos sok pontozattal van szerkesztve, mely pontok a vizsgálatot teljesítők által betöltendők, de ezen pontozatok mind csak oly aprólékos adatok constatálására szorítkoznak, melyekből ugyan senki sem határozhatja meg és igy az Lapunk inai szám igazságügyminiszter ur sem, vájjon a közjegyzői intézménynek még van-e eredményes befolyása a hazai jogélet fejlődésére ; a közönség megtalálja-e azon biztosságot jogügyleteiben, a mit a közjegyzői intézménynek nyújtania kell; továbbá, vájjon a közjegyzők iránti bizalom fennáll-e oly mértékben, mint a hogy ezt a jogügyletek körüli közhitelesség követeli és vájjon a közjegyzők anyagi tekintetben a közbizalom és tekintély azon fokán állanak-e, a mely ezen állásnak elkerülhetlen feltétele. Nem tudhatja meg e vizsgálatokból az igazságügyminiszter ur azon való tényt, hogy a zugirászat Magyarországban szabadon működvén, nemcsak a közjegyzői intézményt fosztja meg azon áldásos befolyásától, melyre a jogbiztosság és jogrend tekintetében hivatva és behozva van, hanem hogy a zugirászat a hazai jogrendben oly nagy pusztítást s zavart okoz, a mit évek során át sem lehet helyrehozni és alapját képezi oly perlekedéseknek, melyek a bírósági restantiákat szülik. A kiküldött vizsgálók — és ezek közt magam is — mindezekről nem adhatnak jelentést, mert az előirott pontozatos minta mellett ezt nincs joguk tenni és mivel mindezekről a kamarák sem tehetnek a hozzájuk beérkezett vizsgálati adatokból előterjesztést, tehát a miniszter ur nem is nyerhet hű képet a hazai közjegyzőség állapotáról és igy sem alapja, sem kedve nem lehet a létező nagymérvű hiányok orvoslásához. Az irodavizsgálatok utján szerzett közvetlen tapasztalatok közül csak némely körülménynek felemlítése is elegendő annak felismerésére, mily tökéletlen országunkban a királyi közjegyzői intézmény szervezete. Ugyanis az országban több helyen a közjegyzői állás akkép van szervezve, hogy két-három, sőt négy járásbirósági területre csupán egy közjegyzői állás van rendszeresítve. Ily helyeken legnagyobb részben az történik, hogy az ügyfelek a közjegyzőt sem irodájában, sem a járásban nem találhatják fel ; a közjegyző pedig hol ide, hol oda való utazgatása folytán sokszor fontos jogi okiratok felvételét kénytelen mulasztani saját és kivált az ügyfelek nagy kárára. Továbbá éppen ily helyeken a zugirászat elmaradhatlanul gomba módra szaporodván, a megejtett vizsgálatok igazolása szerint a közjegyző ügyforgalma legtöbb helyen egy évben oly csekély, hogy például az ügykönyv 120—200 ügyszámnál többet alig mutat fel és ezeknek majd fele többnyire krajcáros névaláírás hitelesítésekről szól, holott a hozzá tartozó három vagy négy járásbirósági területen — eltekintve egyéb fontos szerződésektől — csupán a telekkönyvi bejegyzések tárgyát képező átruházási jogügyletek száma 700 —800-ra megy, melyekben zugirászok járnak el. Ki volna az, a ki be nem látná, hogy ily módon az országban számos ezerre megy ama szabályellenes jogi okiratok és szerződések száma, melyek zugirászok, kivált a képzettséget nélkülöző községi jegyzők által drága pénzen 12 oldalra terjed.