A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 35. szám - Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. 2. [r.]

ít J o a. 309 Itt volna ugyan a pénzbüntetés, ez azonban a gazdagot nem érinti, a szegényt ellenben családjával együtt méltatlanul sújtja. Ahhoz, hogy a pénzbüntetési, mint más büntetési nem surrogatuma alkalmazható legyen, azt kellőleg kellene rendezni; főkép a behajthatlan pénzbüntetések mikénti organisálása képezi az alapot. Célszerűnek mutatkozik itt a pénzbüntetésnek megfelelő munka szolgáltatása, mely Poroszországban az erdei lopásokra már be van hozva (1878. évi ápr. 15-iki törv.) A pénzbüntetésnek ekkénti végrehajtása mellett ezen büntetési nem eredeti jellegét meg.ártja, mert a munka szolgáltatása ugy a közület, mint a vádlott részén is bizonyos vagyoni értéket representál, inig az ezt helyettesítő szabadságbüntetés ilyen nemzetgazdasági értékkel nem bir. A rövid tartamú pénzbüntetéseknek jó pótszere a pénzbiztosíték és a föltételes elitélés. Ennek szülőföldje Anglia. Lényege abban áll, hogy a vádlott és kezes a király adósává nyilvánítják magukat az esetre, ha vádlott bizonyos időn belől törvényszegést követ el. Ebből fejlődött ki a feltételes elitélés. Az 1887 iki törvény kimondja, hogy két évnél nem hosszabb tartamú fogházzal büntetendő cselekvénynél a biró a büntetés megállapítását feltételesen elhalaszthatja az esetre, ha vádlott bizonyos időn át kifogástalanul viseli magát. Feltételes ítélet hozható akkor, ha vádlott még büntetve nem volt; ha a vád tárgya oly cselekmény, mely két évnél nem hosszabb tartamú fogházzal büntettetik s végül, ha különös okok szólanak a büntetés felfüggesztése mellett. Mindehhez még megkívántatik a pénzbiztosíték, mely jellegére nézve azonos a kautióval. Ezen institutio Észak-Amerikában, Massaschusetsben szintén a pénzbiztosítékból fejlődött ki s alkalmazást eminenter fiatal bűnösöknél talál; mig Bostonban — 1878. óta — felnőtt egyénekre is kiterjesztetik. Az angol feltételes ítéletektől az amerikai ilynemű' ítéletek következőkben térnek el: 1. már büntetett egyének elvileg nincsenek kizárva ezen kedvezmény alól; 2. a föltételes elitélés nincs ugyan kisebb bűncselekményekre szorítva, tényleg azonban itt nyer alkalmazást; 3. a föltételes elitélés célja ugy Amerikában, mint Angliában: a javítás; azonban a pénzbiztosítékkal nem elégszenek meg, mint Angliában, hanem rendőri felügyelet alá helyezik az elitéltet. A felügyeletet a Probation officer teljesiti, ki a vádlott előéletére s magaviseletére vonatkozó puhatolózás után, a főtárgyaláson indítványt tesz a föltételes ítélet hozatalára nézve. Bostonban — tíz évi statistikai adatok szerint — föltételesen lett elitélve 7,231 egyén; ebből 1888. december 31-én 312 még felügyelet alatt állott. A fen maradó 6,939 közül elítéltetett 473; 107 megszökött; 6,359 pedig a feltételnek megfelelt s igy a büntetéstől szabadult. A feltételes elitélés szükségszerű volta felismertetett a contiuensen is; igy Franciaországban Bérenger javaslatot terjesztett be első elitélés esetén az ítélet végrehajtásának öt évre leendő felfüggesztése iránt. Belgiumban már az eszme testté vált. A fáradhatlan Prins 1880-ban vetette fel a kérdést s nyolc évi vajúdás után 1888. májusban törvényben kifejezésre jutva, diadalt is aratott. Megfelelőleg a francia javaslatnak, ezen törvény szerint — cltérőleg az angol-amerikai codificatiótól — nem a büntetés kiszabása, hanem annak végrehajtása halasztatik el. Eme privilegisált elitélés föltétele az, hogy az illető bűntett vagy vétség miatt büntetve még ne lett legyen. A próbaidő maximuma öt év. Azon kérdésre nézve, hogy a föltételes ítélethozatalnál az in thesi vagy az in concreto meghatározott büntetés fogadtassék-e el mérvadónak, Aschrott ezen utóbbi tétel helyességét fogadja el azon indokból, mert igy a büntetés jobban individualisálható. Ausztriában a törvényhozás előtt Bareuther javaslata fekszik, mely szerint föltételes ítélet csak akkor hozható, ha a büntetés hat hónapot meg nem halad. A próbaidő minimuma egy, maximuma három év. Németországban két javaslat fekszik a szakkörök előtt. W i r t h propositiója szerint föltételes ítélet csak különösen méltánylandó okokból s főkép fiatal bűnösök irányában hozható akkor, ha a vádlott jó előéletű s a büntetés egy hónapnál nem több. A próbaidő minimuma két év, maximuma három év. A biró a föltételes ítéletet még pénzbiztosítékhoz is kötheti, mely újabb bűnözés esetén az államkincstárt illeti. A második javaslat Liszté, ki azt proponálja, hogy az esetre, ha fogházbüntetés állapíttatott meg, correctionalisatio nélkül feltételes ítélet hozható, melyet a biró pénzbiztosíték nyújtásával combinative állapithat meg. Az Ítélet három év után hatályát veszti. Kérdés már most, a lcgislativ intézkedések ismertetése után, hogy a rövid tartamú büntetéseknek kizárólag helyes surrogatuma, t. i. a pénzbiztosíték és feltételes elitélés mikép volna leghelyesebben a gyakorlatba átültetendő. A mi a pénzbiztosítékot illeti, semmi esetre sem lehetne Anglia mintájára egyszerű kezességi nyilatkozattal megelégedni, egyszerűen azért, mert ez nem rcalisálható; tehát szükségkép a kautio rendszerét kell elfogadni. A pénzbiztositék a szabadságbüntetés mellett helyettesíti a rendőri felügyeletet; de pótszeréül szolgálhat a rövid tartamú szabadságbüntetéseknek is, főkép az egyén durvaságára visszavezetendő enyhébb delictumoknál. Alkalmazható ezen pótszer oly esetekben is, midőn a biró a cselekményt különös, méltánylást érdemlő okokból büntetlenül szeretué hagyni, ezt azonban de lege lata nem teheti. A pénzbiztositék előnye abban nyilvánul, hogy a depouált pénz, mint vagyoni érdek, hathatós kényszer a javulás mellett s ha az elitélt a feltételeknek megfelelt, a kautio ismét birtokába megy vissza. Látható ezekből, hogy ily construálás mellett, a pénzbiztositék a föltételes elitéléssel lényegében egyező. A pénzbiztositék, mint önálló büntetés ellen felhozható, hogy vagyontalanság esetén alkalmazást nem nyerhet; ha azonban figyelembe veszszük, hogy a pénzbiztosíték egész a minimumig lefokozható s ha még az esetben sem tudja a deponált összeget vádlott lefizetni, helyébe lép a substituált büntetés : ezen érv is megdől, főkép akkor, ha a pénzbiztosítéknak megfelő közmunkaszolgáltatást figyelembe veszszük. Azután a humanismus áldásai előtt sem hunyhatunk szemet. Anglia s Amerika e célból alakult philantrop egyesületei teszik lehetővé, előlegek nyújtásával, hogy még a legszegényebb vádlott is, ha egyébként egyénisége a jótéteményt megérdemli: részesülhet a feltételes elitélés kedvezményében. Elvileg a feltételes elitéltek mellett szól valamennyi számot tevő szakember; Liszt, Lamasch, Prins, Jagemann stb., a dolog lényege azonban a rendszer praktikus keresztülvitelében fekszik. Lamasch azon nézeten van, hogy ezen kedvezményben csak fiatal korú bűnösök s a nők részesíthetők; ellenben felnőtt férfiaknál a föltételes ítélet hozatala a biró bölcs belátására bízandó. Jóllehet tapasztalati igazság az, hogy a börtön mételyező levegője legtöbb morális kárt tesz a nőkben és gyerni kékben; ezen indok azonban nem elég ahhoz, hogy a bűnösök egy nagy csoportját a priori kizárjuk a kedvezmény alól s igy megfoszszuk a javulás lehetőségétől. A bűnösöknek csak egy osztálya nem tarthat számot a föltételes elitélés jótéteményére, az t. i., melyik a bűnbe, a legtágabb értelemben véve, ismét visszaesett. Vájjon a föltételes ítélet csak bizonyos delictumokra korlátozandó e, vagy csak az in concreto meghatározott büntetés legyen mérvadó. A »P r o b a t i o n o f First offenders a!c t« a feltételes elitélést csak azon cselekményekre engedi meg, melyek két évnél nem hosszabb tartamú logházzal büntetendők. Lamasch e kedvezményt felnőtt férfiaknál különös esetekben is csak akkor tartja alkalmazhatónak, ha a vádbeli cselekmény vétség vagy kihágás. Evvel szemben a belga törvény, az osztrák javaslat s Wirth szerint a feltételes elitélésnek egyedüli alapja az in concreto meghatározott büntetés. Aschrott szintén ezen utóbbi tétel helyessége mellett harcol s azt állítja, hogy ha a föltételes elitélést súlyosabb esetekre is kitérjesztenők : akkor a nép bizalma az igazságszolgáltatás komolysága iránt megcsökkenne. A mi pedig a privilegizált eseteket illeti, itt csakis az in concreto meghatározott büntetés lehet a mérvadó, mert a bűncselekmény súlyosságának egyedüli hévmérője: az öszszerü büntetés. A föltételes Ítélet, a dolgok rendjének megfelelőleg, végrehajtandó akkor, ha az elitélt a próbaidő alatt nem felelt meg a föltételeknek. Hogy ez mikor forog fenn, Aschrott javaslata szerint: a biró állapítja meg és pedig figyelembe véve az újonnan elkövetett cselekmény összes mellékkörülményeit. Itt nem az a mérvadó, hogy vádlott mikor ítéltetett el az újonnan elkövetett cselekmény miatt, hanem az, hogy ezen delictumot a próbaidő alatt követte-e el, vagy sem. Ezen időnek azonban a büntetés végrehajtását kizáró elévülésnél minden esetben rövidebbnek kell lenni s csakis a maximum határozandó meg. Ezenfelül mellőzhetlen, garantia végett, a pénzbiztositék is. Ha ezt vádlott teszi le,