A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - Büntetendő-e azon téves állítás hogy egy kereskedő csődbe jutott?

136 A JOG. tekintve, hogy az idézett 56. §. utolsó bekezdésének csupán azon értelme lehet, mely az imént kiemeltetett; ez még kitűnik a kérdéses szakasznak összehasonlításából a járásbiróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágások miatti eljárás tárgyában 1880. évi aug. 15-én 2,265. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 53. §. és 68. §. utolsó bekezdésének 53. §. és 68. §. utolsó bekezdésének és 70. §-ának összehasonlításából, a közigazgatási hivatalnokok elé utalt kihágások miatti eljárás 43, 54. és 56. §-aival; tekintve ugyanis, hogy a járásbiróságok hatósági körének j fentartott bíráskodás kétségtelenül a súlyosabb, ellenben a közigazgatási közegek bíráskodása a csekélyebb kihágásokat foglalja I át s e szerint a járásbíróság elé tartozó ilynemű ügyekben a közérdek nagyobb fokban lévén érintve, ezen a bűnvádi eljárás egész rendszerében irányadó szempontnál fogva a nagyobb fontosságú törvénysértések megtorlásának biztosítása céljából, a polgár egyéni jogkörének előzetes korlátozására is nagyobb tágabb hatalmi kör lévén a hatósági tag kezeibe leteendő, mint a közigazgatási közegek hatósága elé utalt, tehát jelentéktelen ügyekben : ebből egyenesen és szükségszerűen következik, hogy az egyéni szabadság elvonása, a polgár személyének physicai kényszer alá helyezése a közhatalom kezelője által oly esetben, a melyben e korlátozás a súlyosabb törvénysértések miatti eljárásban sincs megengedve, már ezen okoknál fogva is a priori kizártnak tekintendő mindazon esetekben, melyekben a vád és az eljárás alapját, a törvényhozás által is legcsekélyebb fontosságúaknak elismert cselekmények képezik ; tekintve ezen szempontból aa idézett igazságügyminiszteri rendelet 68. §-ának utolsó bekezdését, ebben világosan és kifejezetten különbség van téve a vétség és a kihágás miatti megidézés között; mig ugyanis a vétség miatti megidézés esetére sanctio gyanánt kitétetni rendeltetik, hogy vádlott »meg nem jelenése esetén elő fog vezettetni*; a kihágások miatti megidézésnél — amazzal ellenkezőleg — ezen sanctio hiányzik és csupán az arra való figyelmeztetés képezi az egyedüli sanctiót, hogy a tárgyalás vádlott távollétében is meg fog tartatni és a bíróság ítéletet fog hozni; tekintve, hogy a fentebb kiemelt indoknál fogva, összehasonlítva a járásbíróság előtt tárgyalandó cselekményekre, különösen a kihágásokra vonatkozólag fenálló rendelkezéseket, a közigazgatás körébe tartozó bíráskodás eseteivel — az elővezettetés kérdése az igazságügyminiszteri rendelet 53. §-ában az eljárás összes eseteire, tehát a vétségekre és kihágásokra vonatkozólag — szabályozva lévén: az ezen szakaszban megállapított szabály, az előzetes vizsgálat nélküli tárgyalás esetében a 68. §-ra is kiterjed ép ugy, mint a közigazgatási közegek bíráskodására vonatkozó rendelet 43. §-ának rendelkezése kiterjed azon rendelet 56. §-a értelmében elrendelendő tárgyalás eseteire ; vagyis az igazságügyi rendelet 53-ik és a belügyminiszteri rendelet 43. §-ai egyaránt taxatíve megjelölik azon eseteket, a melyekben akár a járásbíróság, akár a közigazgatási hivatal által, ugy az előzetes kihallgatás, valamint a főtárgyalás céljából vádlott elővezettetése elrendelhetésének minden más eset kizárásával helye lehet ; tekintve, hogy a mint a kiemelt sarktételnél fogva a járásbíróság nincs jogosítva kihágás miatti közvetlen tárgyalás céljából vádlott elővezetését más esetben elrendelni, mint a melyben ez a rendelet 53. §-ában meg van engedve ; épen oly kevésbé, sőt még kevesebb joggal rendelheti a közigazgatási hivatalnok, a belügyminiszteri rendelet 56. §-a alapján vádlott elővezettetését más esetben, mint a mely azon rendelet 43. §-ában egyenesen és tüzetesen megjelölve van; tekintve, hogy az esetben, ha a bűnvádi eljárás feladatából általában, de különösen a törvényt pótló, az idézett rendeletek szószerinti szövegéből egyenesen leszármazó fentebbi alaptétel a gyakorlatban szem elől tévesztetnék: ezzel azon helyzet állana elő, hogy az igazságügyi miniszteri rendelet 68. §-ának értelmében, a legsúlyosabb kihágások miatti vád esetében elrendelt tárgyalás megtartása végett, vádlott személye semmi kényszernek nem lenne alávethető; mig a közigazgatási közeg elé tartozó legcsekélyebb fontosságú kihágás miatti vád következtében a vádlott személye súlyos kényszernek, személyes szabadsága, a vád tárgyát képező cselekmény jelentéktelenségével semmi arányban nem álló előzetes megtámadásnak lenne kitéve; tekintve, hogy ez utóbbi értelmezés egyenes ellentétét képezi mindenik bűnvádi eljárásban irányadóul elfogadott vezéreszmének, sőt annak legfőbb alapgondolatát, egész rendszerét egyenesen kiforgatja; de megtámadja egyúttal az igazságügyminiszteri rendelet 60. és 69. §-aiban a súlyosabb és az enyhébb esetekre vonatkozólag külön-külön sanctiókban nyilvánuló, törvényhozói o-ondolat eszmei központját, a kifejezett különbségek benső indokául szolgáló, kétségtelen sarkigazságot is; tekintve, hogy az emiitett s a kiemelt eredményre vezető értelmezésnek — mint a helyes rendszerrel egyenes ellentétben állónak — már ezen indokoknál fogva s feltétlenül hibásnak kell lennie ; tekintve továbbá, hogy a belügyminiszteri rendelet 58. §-a, egyezőleg az igazságügyminiszteri rendelet 70. § ának utolsó bekezdésével, egyenesen meghatározza azon következményt, mely a sem személyesen, sem a képviselője által meg nem jelent vádlottat terheli; tekintve, hogy ezen szakaszban sincs az elmaradónak elővezettetéséröl emlités; tekintve, hogy e szerint — a hatóságnak cselekvési köre, az elmaradóval szemben ezen idézett szakaszban egyenesen kitűzve és ez által elhatárolva lévén; minden oly intézkedés, mely a kérdéses szakaszban meghatározotton kívül vádlott terhére elrendeltetik, vagy foganatosittatik, származzék az bármely indokból, legyen annak bármely, a hatósági közeg által képzelt, vagy valódi célszerűség az indoka — minden körülmény között - a törvény által meg nem engedett, nem a törvény, hanem a közhatalmat kezelő egyén akaratát, ösztönét megvalósító, a törvényileg szabályozott jogrenden kívül eső cselekedetet — tehát visszaélést — képez ; tekintve, hogy különösen a tárgyalásra meg nem jelenő vádlott elővezettetésének elrendelése — még ha képviselője álta! sem jelent volna meg — mint az elmaradás következményéül, sem az egyik rendelet 58-ik, sem a másiknak 70. §-ában meg nem emiitett, tehát a törvényt helyettesítő rendelet által nem jogosított intézkedés, feltétlenül és minden körülmény között jogtalan : I. Pál szolgabíró azon esetben is törvényellenesen járt volna el, ha T. Sándor ellen csupán elövezettetési parancsot bocsátott volna ki, illetőleg ha ez utóbbinak csupán elővezettetését foganatosította volna. Tekintve azonban, hogy I. Pál szolgabíró panaszosnak nem elővezettetését, hanem egyenesen »letartóztatását« rendelte el; tekintve, hogy T. Sándor ezen letartóztatási parancs következtében, a fegyveres csendörök által tényleg letartóztatott s az ezek számára kiadott szabály értelmében azon községből, a melyben lakása van — a szolgabiróság székhelyére — fegyveres őrizet alatt szállíttatott; tekintve, hogy azon körülmény, vájjon a letartóztatottat kisérő csendőrnek fegyvere szuronynyal volt-e ellátva, vagy nem s vájjon a csendőr már a faluban benn, vagy csak azon kivül ült-e fel azon kocsira, a melyen a letartóztatott egyént a letartóztatást elrendelő hatóság elé szállította: a letartóztatás lényegét, a polgár személyes szabadságának a közhatalom kényszerintézkedése által való korlátozását nem változtatja meg; tekintve, hogy a T. elleni eljárás alapját, a szolgabírónak saját beismerése, de az iratok szerint is a K. B. T. K. 46. §-a alá esőnek állított, tehát csupán pénzbüntetéssel büntetendő kihágás képezte; tekintve, hogy a csupán pénzbüntetéssel büntethető kihágások miatti eljárás esetére a belügyminiszteri rendelet 45. §-a szerint, a letartóztatás elrendelése feltétlenül és minden félreértést vagy tévedést kizáró határozottsággal egyenesen és feltétlenül meg van tiltva; tekintve, hogy e szerint T. Sándornak I. Pál szolgabíró által elrendelt és foganatosított letartóztatása, a törvényt pótló rendelet egyenes tilalma dacára foganatosíttatott; tekintve, hogy a B. T. K. 193. §-a szerint valakinek a közhivatalnok által, hivatali hatáskörében — a törvény vagy a törvényerejű rendelet megsértésével — e szerint hivatali hatalmával való visszaéléssel elrendelt és foganatosított letartóztatása, a személyes szabadságnak közhivatalnok általi megsértése vétségét képezi ; tekintve, hogy a vizsgálat nyomatékos bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy I. Pál a cselekmény elkövetése miatt alaposan vádoltassák : a kir. ítélő tábla fentebbi keletű és számú végzése, a fentebb kifejtett indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. január 29-én, 1889. évi 11,766. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Ratzek Ignác c, budapesti tszék, bej. szept. 22, félsz, okt. 22, csb. Hajdú Imre, tmg. dr. Révai Lajos. — Tóth József e., kaposvári tszék, bej. szept. 20, félsz, szept. 29, csb. Holics Gyula, tmg. dr. Nagy Sándor. — Frölllich Árpád e., kolozsvári tszék, bej. okt. 10, félsz. okt. 23, csb. Becsek Lajos, tmg. dr. Weisz Miksa. — Deutsch Mór e., z.-egerszegi tszék, bej. okt. 20, félsz. nov. 19, csb. Mihálovits Károly, tmg. dr. Hajós Ignác. — Uferbach Béla e., b.-gyulai tszék, bej. okt. 6, félsz. okt. 14, csb. Tribusz Gusztáv, tmg. dr. Szegedi Kálmán. — Schön József e., pécsi tszék, bej. szept. 22, félsz. okt. 15, csb. Saághy Vince, tmg. dr. Darázsy Ödön. — Hritz Eduárd e., lőcsei tszék, bej. szept. 30, félsz. okt. 28, csb. Putz Mátyás, tmg. Gresch Ágost. Pályázatok: A gálszécsi jrbságnál alj egyzüi áll. aug. 31-ig. — A székely-keresztúri jrbságnál dijas joggyakornoki áll. szept 16-ig. — A ráckevei jrbságnál díjas joggyakornoki áll. szept. 16-ig. — A lőcsei tszéknél H-od oszt. jegyzői áll. szept. 2-ig. — A szegedi tszéknél H-od oszt. jegyzői áll. szept. 3-ig. — A zentai kir. közjegyzői áll. szept. 15-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utca 7. ez,)