A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - Büntetendő-e azon téves állítás hogy egy kereskedő csődbe jutott?

134 A JOG az elsőbiróság ítéletének ezen és felhozott megfelelő indokaiból helybenhagyásával, a felebbezésekben foglalt kijelentések és kéielmekhez képest is tarthatatlan házasságot fel kellett bontani és a gyermekek tartása iránt véglegesen intézkedni. Kereskedelmi, csöd^ és váltóügyekben. Ha a biztosítottak közösen tették a biztosítási ajánlatot s közös vagyonukat elválaszthat lanul s egységesen biztosították, bármelyik szerződő félnél fenforgó fontos körülménynek elhallgatása mindkét szerződő biztosítottra kihat s az egységes biztosítási szerződést egészben érvénytelenné teszi. A budapesti kir. itélő tábla: az elsőbiróság ítéletét nem neheztelt abban az intézkedésében, mely szerint az elsőbiróság felpereseket 1,710 frt 28 krra leszállított kereseti követelésüknek 15 frt 62 kr. tőke és kamata iránti részével feltétlenül elutasította, érintetlenül hagyja, egyebekben megváltoztatja, felpereseket keresetükkel egészben elutasítja. Indokok: Felpereseket keresetükkel feltétlenül és egészben el kellett utasítani a következőknél fogva: Felperesek beismerik, hogy I. r. alperest N. A-ot 1882. évben már egyszer érte tűzkár s hogy akkor ugyancsak F. községben levő s biztosított ingóságaiért 80 frt kárpótlásban részesült a Fonciere bizt. társaság részéről. Beismerik továbbá felperesek azt is, hogy eme a biztosítás elvállalására nyilvánvalóan fontos körülményt, midőn F. községben levő ingóságaikat 1885. évben alperesnél biztosították, alperes előtt elhallgatták. A kérdéses s a biztosítás elvállalására mindenki által felismerhetőleg fontos körülménynek elhallgatása pedig a kt. 474. és 475. §. értelmében s alperes kifogása folytán a peres felek között kötött biztosítási szerződés érvénytelenségét vonja maga után s érvénytelen szerződésből felperesek jogokat maguk részére nem származtatnak. Felperesek e kifogás ellenében azzal védekeznek, hogy a 2. sz. a. biztosítási ajánlatot s kérdőívet ők nem írták alá, hanem alperesnek a biztosítási szerződés megkötését közvetítő ügynöke irta és töltötte ki azt alperesek tudta és beleegyezése nélkül, hogy felperesek elébe ügynök kérdőívet nem is terjesztett s hogy ennélfogva felperesek a téves feleletekért felelősök nem lehetnek, végül, hogy az elhallgatott fontos körülmény csak egyik biztosítottnál merült fel, az tehát II. r. felperesre befolyást nem gyakorolhat s a kettejük által kötött közös szerződést érvénytelenné nem teheti. Felpereseknek ellenvetései azonban alaptalanok. A keresk. törv. 474. §-ának első kikezdése ugyanis feltétlen kötelességévé teszi a biztosítottnak, hogy a fontos körülményeket kérdezés nélkül is felfedezze a biztosító előtt, csak az esetben korlátozza ugyané törvényszakasz harmadik kikezdése a biztosítási ajánlatot tevőnek feleiősségét csak a hozzá intézett kérdésekre adott válaszok valóságára, ha a biztosítási ajánlatot tevő fél elébe a biztosító kérdőívet terjeszt s annak kitöltését kívánja. Ha való is lenne tehát felpereseknek az az állítása, hogy alperes ügynöke a 2. sz. a. kérdőív kitöltésére felpereseket fel nem hivta s a kérdőívbe beirt feleleteket nem felperesek nevében s megbizásából irta, sőt kérdőívet felperesek elé nem is terjesztett, ez esetben felperesek kérdés nélkül is s törvényes kötelezettségüknél fogva tartoznak bevallani azt a körülményt, mely szerint fentebb említett kérdés nyilvánvalóan ismerhetőleg fontos a biztosítás elvállalására s tartoznak gondoskodni, hogy az a biztosító tudomására jusson. Minthogy pedig felperesek közösen tették a biztosítási ajánlatot s közös vagyonukat elválaszthatlanul s egységesen biztosították, bármelyik szerződő félnél fenforgó fontos körülménynek elhallgatása mindkét szerződő felperesre kihat s az egységes biztosítási szerződést egészben érvénytelenné teszi. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott és az elsőbirósági ítéletből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. május 6-án, 1,491.) Ha a váltón a telepítés törülve van, alperes kifogása folytán felperes köteles bizonyítani, hogy a törlés alperes beleegyezésével történt. A szegedi kir. törvényszék: Tartoznak alperesek a Szegeden 1888. évi február 15 én 40 írtról kiállított váltó alapján mint kibocsátó és elfogadó a kereseti 40 forint tőkét felperesnek megfizetni. Indokok: Kifogásolják alperesek, hogy felperes az eredetileg Bécsre szóló fizetési helyet és telepet alperesek tudta és beleegyezése nélkül, tehát szerződésellenesen töltötte ki és miután ez esetben a váltót Bécsben a kijelölt telepnél kellett volna fizetés végett bemutatni s az óvásnak is ott vétetni fel, mi az óvatolási idő alatt meg nem történt, felperes kereseti és visszkereseti jogát elvesztette. Miután azonban alperesek, eltekintve attól, hogy másodrendű alperes mint elfogadó az 1876: XXXVI. t.-c. 44. §-a értelmében még az esetben is kötelezve lenne, felperes tagadásával szemben ezen állításukat mivel sem igazolják, alperesek kifogásának elvetésével őket a kereseti összeg és járulékaiban marasztalni kellett. (1888. október ll-én, 18,981 sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét abban | a részében, mely által P. I. alperes, mint a 40 forintról kiállított váltó elfogadója a kereseti 40 forint tőke fizetésére köteleztetett, helybenhagyja ; egyébként azt megváltoztatja ; felperest az óvási és váltódíj iránt ezen alperes elleni, úgyszintén P. L. alperes elleni keresetével elutasítja. Indokok: P. I. alperes irányában, a mennyiben ezen alperes a kereseti összeg s ennek kamata fizetésére köteleztetett, az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert elfogadói aláírása valódiságát beismerte, a váltó lejáratának idejében pedig a váltóbirtokos és telepes ugyanazon személy, felperes lévén, az 1876: XXVII. t.-c. 44. §. 2. bekezdése szerint alperes, mint a váltó elfogadója elleni váltókereset fentartására óvás felvételének szüksége fenn nem forgott, minélfogva, miután ily körülmények között a telep kitörlése által kötelezettségének mérve meg nem változtatott, kötelezettsége elbírálásánál az a körülmény, hogy az óvás kellő helyen vétetett-e fel, befolyással nem bir; a mennyiben pedig ezen alperes az óvás- és váltódíj megfizetésében is elmarasztaltatott és a fizetésre P. L. mint kibocsátó szintén köteleztetett, az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni, felperes P. I. alperes ellen az óvás és váltódíj iránti, P. L. alperes ellen pedig egész keresetével elutasítani kellett, mert P. L. alperes határozottan állította, hogy a váltóban a telep hozzájárulása nélkül törültetett ki; az 1876: XXVII. t.-c. 82. §-a szerint pedig az vélelmezendő, hogy a váltó tartalmának kérdéses kifogásolt része alperessel szemben hamisítást képez ; ebből folyóan ezen vélelemmel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az eredetileg létezett telep alperesek tudtával és beleegyezésükkel történt. Felperes azonban ennek bizonyítását meg sem kísérletté, minélfogva alperes P. L. irányában a váltónak a megmásitás előtti tartalma irányadó és ehhez képest reá nézve fizetési helynek Bécs tartandó és felperes telepesnek tekintendő. Ily körülmények között, miután a váltó kibocsátója P. L. irányában Szegeden az intézvényezettnél felvett óvás a visszkereseti jog fentartására alkalmas jogcselekményt nem képez, az idézett t.-c. 41. és 42. §-ai értelmében felperes a kibocsátó elleni visszkeresetét, valamint az óvás és váltódíj iránti igényét elvesztette. (1889. június 18-án, 7,877. váltószám.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy felperes azt az állítását, hogy a kereseti váltón kitett telepítés alperesek beleegyezésével törültetett, ezek tagadása ellenében nem bizonyította: a másodbiróság Ítélete felebbezett részében ezen és az abban felhozott egyéb indokoknál fogva helybenhagyatik. (1890. évi február ll-én, 1889. évi 1,173. váltószám.) Bün-ügyekben. Csupán pénzbüntetéssel büntetendő kihágás esetén vádlott az Ítélet előtt le nem tartóztatható; a hatósági tag tehát, ki ilyen esetben vádlott elövezettetését elrendeli, a B. T. K. 193. §-a alapján bűnös. (B. T. K. 193., Közig. elj. szab. 43., 56. §§.) A kalocsai kir. törvényszék: I. Pál szolgabíró ellen a további bűnvádi eljárás hivatalos hatalommali visszaélés bűntette miatt beszüntettetik. Indokok: O. Béla keceli másodjegyző mult év május 24-én a Solt alsójárási szolgabírói hivatalnál L. Mihály József fia keczeli lakos ellen szóbeli bántalmazás miatt feljelentést tett. Ezen kihágási ügyben védőügyvédül T. Sándor jelentkezett, ki a budapesti ügyvédi kamara 1887. évi április hó 1-én 194. fegyelmi szám alatt kelt határozatával az ügyvédség gyakorlásától felfüggesztve lett, de ugyanazon kamarának 1887. évi július hó 29-én 507. fegyelmi szám alatti határozatával az ügyvédség gyakorlatába visszahelyeztetett. A kihágási ügyben eljáró I. Pál szolgabíró a kamara utóbbi határozatáról tudomással nem birván, az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ának szem előtt tartása mellett a jelentkező ügyvédet felhívta Kecel község elöljárósága utján, hogy ügyvédi gyakorlatára való visszahelyeztetését igazolja. Erre nevezett ügyvéd a helyett, hogy a visszahelyezésről szóló hivatalos hirdetményre hivatkozott volna, az 5. naplószám alatti 4-/. alatt levő s június 16-án kelt irattal válaszolt, mely külsőleg is tiszteletlenséget árul el a hatóság iránt, a mely egyebek között »magas« tudomást emlegetve, következőleg kezdődik: »58/kk. 88. szám alatt tett felhívás folytán van szerencsém sajnálkozásomat kifejezni a tekintetes szolgabíró ur eljárása felett, melylyel igazolván gyengeségét« aláírva T. Sándor s. k.