A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - Büntetendő-e azon téves állítás hogy egy kereskedő csődbe jutott?

JOGESETEK TARA FEI^ŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 34. számához. Köztörvényi ügyekben. A sommás visszahelyezés feltétele lévén, hogy az azt kérelmező a birtokban megh.iboritva lett legyen, mi pedig azt feltételezi, hogy ő a birtokot megkezdte, ez nem ügy értelmezendő, hogy azt csak személyesen teheti. Megbízásból, vagy nevólien birt birt kiás i* elegendő. Az ig-aradi kir. járásbirósás (1889. szept. 6. 3,753/1889. p. sz.): Rittich Antal ügyvéd által képviselt St. János felperesnek, Winter Adolf ügyvéd által képviselt St. Péter alperes elleni visszahelyezés iránti perében itélt: Alperes köteles a k —i 49. sz. tjkvben 362. hrsz. a. felvett 2 hold földet St. János felperesnek háborítatlanul birtokába átadni s 40 frt kárösszeget megfizetni. Indokok: Az alperes által sem tartalmára, sem valódiságára nem kifogásolt B. alatti egyezséggel bizonyítva lett, hogy épen alperes adta át atyai osztályrészéül alperesnek a kereseti ingatlant. Ugyancsak az alperes által felhívott D. János tanú hit alatt vallotta, hogy felperes javára ennek megbízása folytán és B. alattiban szerzett jogán vette mívelés alá a kereseti földet. Felperesnek tehát az egy évi békés birtok hiányában is meglévén az épen alperestől nyert törvényes jog címe, a kereseti ingatlan birtokot meg kellett ítélni. A tulajdoni és egyéb jogkérdések ezen per keretén kívül esnek. A kár mennyisége tagadásba nem vétetvén, azt a kereset értelmében kellett megállapítani. A budapesti kir. itólő tábla (1889. nov. 6. 4,779/1889. p. sz.): Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Abban az esetben, ha a megháborított birtoklásának jogosultságát kimutatta, bármily rövid ideig volt is birtokban, a sommás uton való visszahelyezést jogosan kérheti ugyan, azonban épen a birtokba való visszahelyezési per jogi természetének folyománya, hogy azt tartozik bizonyítani, hogy a vitatott jogosultság következtében a birtoklást, melybe magát visszahelyeztetni kéri, tényleg megkezdte. Alperes tagadásával szemben felperes ezt a döntő körülményt nem bizonyította; mivel D. János tanú vallomásával csak az van bizonyítva, hogy a peres földet 1888. évi október hóban felperestől feles mívelésre a tanú kivette. Felperesnek erre vonatkozó rendelkezése azonban a peres földre nézve a birtoklást illetőleg bizonyítékot nem képez, mert a földet előzőleg szakadatlanul alperes bírta, hogy pedig eme birtoklást a peres földre a B. •/. alatti egyezség alapján alperes felperesnek tényleg átengedte volna, felperes bizonyítani meg sem kísérletté. Minthogy ezek szerint felperes a kereseti föld birtokában még nem volt, minthogy továbbá ebben a perben azon kérdés elbírálásának helye nincs, vájjon felperes a B. alatti alapján a peres földnek birtokba adását jogszerűen igényelheti-e ? ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. febr. 21. 967/1890. p. sz.): A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben indokaiból és a kereset főtárgyára vonatkozó rendelkezésében főképen azért, mert D. János, mint felperes által felfogadott feles mívelvén meg a kereseti ingatlant, a háboritást megelőzött időben a kereseti ingatlannak tényleges birtokában D. János személyében felperes volt; tényleges birtokosnak tehát felperes lévén tekintendő, ugyan ő megháborított birtokába, miután alperes a háboritás tényét kétségbe nem vonta, visszahelyezendő volt. Izraelita házasfeleknél a házasság elkeseredés és gonosz elhagyás címén felbontandó Tolt. mert nlperes férjének és gyermekeinek elhanyagolásával szüli inéi feltűnő gyakori látogatást tett, férjének figyelmeztetéseit és kérdéseit felvilágosítás nélkül hagyta, a közös házból eltávozott és azóta nem közeledett, sőt a rabbi előtt a 3 különböző napra történt idézés dacára meg sem jelent. A kalocsai kir. tszék (1889. nov. 12-én, 4,086/1889. p. sz.): Basch Lajos ügyvéd által képviselt H. József felperesnek, dr. Weisz Simon ügyvéd által védett L. Zsófia alperes elleni házassági kötelék felbontása iránti perében itélt: Perben álló házasfelek között az izraelita vallás szertartása szerint megkötött házasság az 1863. évi udvari rendelet 24. §. értelmében a felek kölcsönös beleegyezése folytán véglegesen felbontatik és az elválasztott , feleknek az új házasságra léphetés megengedtetik. A házasságból 1866. jul. 19-én született H. Márton, az 18b8. évi febr. 19-én | Budapest, 1890. augusztus 24-én. született Netti, 1876. évi ápr. 20-án született H. Rozália és végre az 1882. évi ápr. 16-án született H. János kiskorú gyermekek tartás és nevelés végett továbbra is a felperesnél hagyatnak oly kijelentéssel, hogy ha azok tartására és nevelésére felperes bármi okból képtelen lenne, a tartás és nevelés kötelezettsége alperest illetendi. Indokok: Perben álló házasfelek a házasság előtti békéltetés alkalmával, valamint a per során is határozottan kijelentették, hogy kibékülni nem fognak s egymást meggyülölték s az alperes is kérte az elválasztást; tekintettel arra, hogy alperes felperest már több, mint két éve elhagyta s azóta külön válva élnek; tekintettel arra, hogy alperes a rituális válólevél elfogadására késznek nyilatkozott, ugyanazért felperes a rituális válólevélnek kiadására, alperes pedig ennek elfogadására kötelezendő volt; ellenkező esetben a jelen ítélet fogja a válólevél kiadását és elfogadását pótolni. A házasságból született és a keresetben megnevezett gyermekek felperesi kérelemhez képest annyival inkább felperesnek voltak nevelés és tartás végett átadandók, mert azoknak felperesnél leendő tartásába és neveltetésébe alperes a maga részéről is beleegyezett és azt kívánatosnak is kinyilatkoztatta, mindazonáltal az Ítéletben jelzett s netalán bekövetkezhető esetre a tartás és nevelésre alperes is kötelezendő volt. A budapesti kir. itélő tábla (1890. jan. 30. 59,705/1889. p. sz.): Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az 1863. évi nov. 3-áu 15,940. sz. a. kelt udvari cancelláriai rendelet 17. és 24. §-a, illetve az ennek alapján kifejlett törvényes gyakorlat értelmében az izraeliták között létező házassági kötelék »kölcsönös szabad beleegyezés alapján« csak akkor bontható fel, ha a házasfelek válási szándékukat előbb az illetékes rabbinatus előtt három ízben és különböző időben kijelentik, ugyanezt a nyilatkozatot a kir. törvényszék előtt is személyesen ismétlik, és sem a rabbinatusi, sem a birói békéltetések eredményre nem vezetnek. Minthogy a keresetlevélhez F. alatt és a 4,086/1889. sz. jegyzőkönyvhöz J. alatt mellékelt okiratok szerint az alperes a rabbinatus előtt egyszer sem jelent meg és ez a hiány a kir. itélő táblának 30,503/89. sz. végzése ellenére nem pótoltatott és igy a fentebbi eljárás meg nem tartatott, minthogy továbbá a kötelék felbontására egyéb törvényes ok sem forog fenn, az elsöbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1890. ápr. 15-én, 2,535/1890. p. sz.): A budapesti kir. tábla ítélete, melylyel felperest keresetével elutasította és az elsöbiróság Ítéletének Márton, Netti, Rozália és János kiskorú gyermekek tartására és neveltetésére vonatkozó intézkedését hatályon kívül helyezte, megváltoztatik és a mennyiben a kir. törvényszék a házasságot felbontotta, az elválasztott feleknek az új házasságra lépést megengedte, a válólevél kiadása és elfogadása, ugy a nevezett gyermekek tartása s neveltetése iránt intézkedett, ezen elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes keresetét az 1863- évi nov. hó 2-án kelt udvari rendelet 22. §-ára alapította; tekintettel tehát arra, hogy az alperes által is valódinak beismert előadás szerint alperes éveken át férjének és gyermekeinek elhanyagolásával szüleinél feltűnő gyakori látogatásokat tett, férjének figyelmeztetéseit és kérdéseit felvilágosítás nélkül hagyta, családja irányában érzelmei megváltozván, az 1887. év elején minden ok nélkül, azon kijelentéssel, hogy férjének küszöbét többé át nem lépi, a közös házból eltávozott s számtalan felhívás dacára vissza nem tért és azóta nem közeledett, sőt a rabbi előtt a 3 különböző napra történt idézés után meg sem jelent; az alperesnek eme cselekményei a gonosz elhagyás tényét állapítják meg s magaviselete felperesnek folytonos keseritését kétségtelenné teszi; továbbá alperes a bíróság előtt többször kinyilatkoztatta, hogy a házasság felbontásába beleegyezik és a válólevelet elfogadja s felperesről mit sem akar tudni s hogy a rabbi általi idézésre azért nem jelent meg, mert felperest lelkéből gyűlöli s vele találkozni nem akar s a bíróság előtt csak a bíróság iránti tiszteletből jelent meg; végül a gyermekeket is felperesnek engedvén át, családjával teljesen meghasonlott; mindezekből jelen esetben az tűnik ki, hogy az elkeseredés mindkét részről oly fokra emelkedett, hogy a felek egyesülésére minden remény elenyészett; következve