A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - Büntetendő-e azon téves állítás hogy egy kereskedő csődbe jutott?

303 tette a fiú előbbi jó jellemét és hogy az nagy kísértésnek volt kitéve. A prob.-off. ajánlotta a bíróságnak az illetőnek próbára való tételét és az egy évre próbaképen szabadult is. Utóbb visszatért előbbi (önökéhez, ki később társul fogadta. Atyja, midőn az utcán találkozott a hivatalnokkal, azzal kezet szorított és megindulással azt mondta neki: »Fiam meg lett mentve; elismerem, hogy tévedtem !«11 Dr. Gruber Lajos, budapesti ügyvéd. Ausztria és külföld. Büntetendő-e azon téves állítás, hogy egy kereskedő csődbe jutott l A berlini »Kammergericht« büntető tanácsa, mint felébbviteli biróság, nem rég a következő kérdést tárgyalta : mikor büntetendő egy kereskedőről terjesztett azon híresztelés, hogy mindene lefoglaltatott, fizetéseit beszüntette, vagy hogy csődbe jutott? H. potsdami vendéglős valamelyik ismerőse előtt ugy nyilatkozott egy ottani kereskedőről. V-ról, hogy az utóbbinak mindene bíróilag le lett foglalva. V. erre becsületsértés miatt feljelentést tett H. ellen s bebizonyította, hogy amaz állítás teljesen alaptalan és valótlan; azonban a Schöffengericht elutasította őt panaszával. H.-nak azon védekezésére, hogy ö teljesen jóhis/.emüleg adott tovább egy hirt, melyet ö is hallomásból tudott és ez által a vádlót sérteni nem akarta. Ezen ítéletet vádló felebbezvén, azt a potsdami büntető törvényszék is helybenhagyta. Vádló semmiségi panaszára a berlini Kammergericht büntető tanácsa megsemmisitette a közbenszóló végzést és az ügyet a tárgyalás folytatása és Ítélethozatal végett visszaküldte az elsőbirósághoz következő indokolással : Indokok: »A másodbiróság vádlottat a B. T. K. 180§ a alapján menti fel, mert nincs bebizonyítva, hogy vádlott valótlan tényt tartalmazó állításával, mely alkalmas volt vádló hitelét veszélyeztetni, vádlót sérteni akarta, ennélfogva a 186. §. értelmében a rágalmazás előfeltétele hiányzik. Ezen okoskodás azonban jogilag téves. Mert igaz ugyan, hogy az az állítás, mely másnak hitelét, azaz a hitet annak fizetésképességében veszélyezteti, magában véve az illetőnek törvényes v. polgári becsületét nem sérti; mindazáltal a kereskedő hitele állásának tisztességével elválaszthatlan összefüggésben áll és ennélfogva azon állítás, hogy egy kereskedő fizetésképtelen lett, ha csak nem teljesen vétlen fizetésképtelenségről van szó, mindig a hitelezők elleni szerződésszegésnek, tehát tisztességtelen cselekedetnek vádját és igy, ha az állítás nem bizonyítható, a 1&6- §-beli tárgyi tényálladékot tartalmazza. Hogy vádlott a magánvádló fizetésképtelenségéről tett nyilatkozatot oly formába öltöztette, mely a 186. §. tárgyi kellékeit feltétlenül kizárja, az nincs bebizonyítva. Tehát csak az a kérdés, hogy vádlottnál meg volt-e a 18G. §. által megkívánt alanyi kellék, a gonosz szándék. A másodbiróság szerint ez hiányzik, azonban a másodbiróság azon jogi tévedésből indul ki, hogy bebizonyitaudó lett volna vádlottnak vagy a formából, vagy az azt kisérő körülményekből előtűnő sértő szándék? ; ámde a 186. §-ban megkívánt büntetendő gonosz szándék előfeltétele csak a jogellenes tudat, oly be nem bizonyított ténykörülményt állilni, vagy híresztelni, mely a 186. §. fogalommeghatározásának megfelel.« Eddig szól a Kammergericht határozata. Dr. Olshausen Justusnak »a bünt. törvénykönyv commentárjában* a 186. §-ra vonatkozólag a következőket olvashatjuk : A mi a gonosz szándékot illeti, ez — melynek bizonyítása itt is, mint a 185. §-nál, csak tagadás esetére szükséges — az általános nézet szerint, a jogellenesség tudatától eltekintve, lényegileg abban a tudatban áll, hogy a másra vonatkoztatott állitás vagy híresztelés alkalmas-e arra, hogy az illetőt közmegvetésnek tegye ki, vagy a közvélemény előtt lealacsonyítsa ; ellenben a xsértési szándék« itt nem kívántatik meg, ép oly kevéssé, mint a 185. §. esetében. A gonosz szándék tehát elesik, ha a sértő nem tudja, hogy az állított ténykörülmény becsületsértő természettel bir.« Ez a mai jogállás. Az állított és híresztelt ténynek tehát olyannak kell lennie, mely alkalmas az illetőt »megvetésnek kitenni és a közvélemény előtt lealacsonyítani«. Kérdezzük meg tehát a kereskedővilágban, hogy azon kereskedő, ki fizetéseit beszüntette vagy csődbe jutott, " Lásd Tallak: Penelogical and preventive principles 307. 1. ez által megvetendő lett-e, vagy lealacsonyittatott-e ? Ha igy állana a dolog, akkor a kereskedői becsület a vagyonnal függene össze, azzal veszne el s azzal lenne visszanyerhető. Ámde nem igy áll a dolog; csak a csőd oka vélhet foltot a vagyonbukottra. Ennélfogva ezen puszta állitás: »V. csődbe jutott«, »Z. fizetéseit beszüntettem, még nem büntetheti) a btv. 186. §-a értelmében becsületsértés miatt. Ezt a Kammergericht is elismeri. Ennek ellenében áll a szándék valakit egy tévesen valónak tartott tény híresztelése állal megsérteni. Rendesen ezt a szándékot az azt kisérő szavakból lehet felismerni, pl. »Gőg a bukást szokta megelőzni, Z. barátunk csődöt mondott«. A 186. §. szerinti büntethetőség ez esetben kétségtelen, mert kitűnik a nyilatkozatból a szándék, Z.-t lealacsonyitni. Ellenben vegyünk egy példát, mikor tényleg csak az esetet beszélik el, pl. A. felolvassa B-nek egy épen akkor érkezett levélből: »Z. kereskedő váltóit óvatolták, kénytelen fizetéseit beszüntetni*. Itt persze nem tűnik az ki, hogy a fölolvasónak szándéka lett volna Z-t sérteni. Tehát a vádinditvány ez esetben sikertelen maradna. Hogy állunk a »tudattal« ? Az elbeszélőnek nincs szándékában az illetőt megvetésnek kitenni, vagy lealacsonyítani, de tudja, hogy a nem szándékolt eredmény beállhat és még sem tartózkodik a nyilatkozattól. A közéletben az ilyen elbeszélőt könnyelmű szószátvárnak szokás nevezni. Jogérzetünk nem idegenkedik attól, hogy az ily fecsegő megbüntettessék. L i s z t »a büntetőjog tankönyvében« (Berlin, 1888. J. (iuttentag D. Collin) következőt irja: »A gondatlanság egy előre látható eredménynek kötelességellenes vigyázatlanság általi előidézésében áll.« Ha ezt az előbbiekre vonatkoztatjuk, belátjuk, hogy az u. n. szószátyár gondatlan. Ha a 186. §. szerint büntettetik, ugy ez gondatlanságból eredő becsületsértés miatt történik. Ha a büntető biróság és a büntető jogtanár a »gondatlanságból eredő becsületsértés* elnevezéstől fél és azt > tudatuak« nevezi, ám legyen ! Tehát azon eredményhez jutunk, hogy az, a ki bár nem azon szándékkal, hogy az illetőt megvetésnek tegye ki, felőle valótlan tényt híresztel, mely általános nézet szerint alkalmas ezt megvetésnek kitenni, a Btv. 186. §-a szerint büntettetik. Ezt minden békebiró megérti. Ezután csak az a ténykérdés marad hogy a híresztelt ténykörülmény magában véve alkalmas-e arra, hogy az illetőt megvetésnek tegye ki, vagy lealacsonyítsa. Itt a Kammergericht igen messzire megy, a mennyiben szabályként állítja fel, hogy a közadós kereskedőnek mindig a hitelezővel szemben való szerződésszegés, tehát tisztességtelen cselekmény rovandó fel; ha pedig az elbeszélő ezt nem gondolja, határozottan meg kell neki ezt említenie. Mi máskép fogjuk fel a dolgot : Ha valaki gondatlanul oly tényt állit másról, a mely annak hitelét veszélyeztetni alkalmas, ugy az a polgári jog szerint kártérítésre köteles, ha az állított tényt nem tudja bebizonyítani. Ily tények jóhiszemű elbeszélése azonban a jogosult érdekek megóvása végett kizárja a kártérítésre való igényt. Ha az állított tények alkalmasak az illetőt közmegvetésnek kitenni, vagy lealacsonyítani, akkor ez a büntető törv. 186. és 187. §-aiba ütköző cselekményt képez. Figyelemreméltó, hogy a 187. §-ban a »hitel veszélyeztetése« kifejezés előfordul, mig a 186. §-ban ez hiányzik. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási jog köréből. Az 1881. évi LX. t.-c. 47. §. hatodik bekezdése értelmében a foglalás — közbejövetel mellett teljesítendő végrehajtások alkalmával — addig folytatandó, mig azt végrehajtató kívánja; mig ugyanazon törvény 91. §. első bekezdése szerint a kiküldött tartozik a jegyzőkönyvet a foglalás befejezésétől számított három nap alatt beterjeszteni. Ezen §-ok egybevetéséből adható-e ezen kifejezésnek »foglalás befejezésétől*, »mig végrehajtató kívánja* oly értelmezés, hogy kiküldött a pl. mai napon teljesített foglalást ötöd- vagy hatodnapon az iratok beterjesztése nélkül folytathatja, a nélkül, hogy a hivatkozott törvénycikk 117. §-a alkalmazásával végrehajtató a folytatólagos végrehajtást kieszközölné ? Kérem a jogászközönség véleményét a fenti kérdés megvitatását illetőleg. Bencze Balázs. kir. jbsági aljegyző Hosszúfalun.