A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - Néhány szó a birói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslathoz - A törvénykezési rendtartás 112. §-a

Kilencedik évfolyam. 3é. szám. Budapest, 1890. augusztus 24. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. KiidóhiYatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadohivatalhozintézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) A/ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 frt — kr. fél » ... 3 » - » negyed » ... 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Néhány szó a birói és ügyészi szervezelró'l szóló törvényjavaslathoz. Irta : L e p o s s a Dániel, magyar-óvári kir. járásbiró. — A törvénykezési rendtartás 112. §-a. Irta : dr. Juhász Andor, miskolci kir. tszéki jegyző. — A törvénytelen szülöttek tartása körüli joggyakorlatról. Irta : Dalnoki B a r t h a Iván, ügyvéd Szilágy-Somlyón. — Adalékok a feltételes elitélés kérdéséhez. (I. A feltételes elítélésre vonatkozó angol törvénynek törvényhozási tárgyalásai. II. A feltételes elitélés eredményei Amerikában és Angliában.) Irta: dr. Gruber Lajos, budapesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Büntctendő-e azon téves állitás, hogy egy kereskedő csődbe jutott?) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtási jog köréből. Irta : B e n c z e Balázs, kir. jrbsági aljegyző Hosszufalun.) — Sérelem. (Adóhivatalok önkénykedése. Irta : dr. B o ó r Károly, Malackán.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Bűnhődés és jutalom. Irta : dr. \V e i s z Ignác, brassói ügyvéd. MKLLKKI.ET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok ) Néhány szó a birói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslathoz. Irta : LEPOSSA DÁNTEL, m -óvári kir. járásbiró. A birói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslatot a birói és ügyészi kar már csak azon okból is örömmel üdvözölheti, mert egy lépéssel közelebb visz az oly hőn óhajtott szolgálati pragmatikához. A javaslat, mely valószínűleg változatlanul, vagy csak csekély változtatással íog törvényerőre emelkedni, nem szorul arra, hogy annak az igazságszolgáltatás javítására szolgáló szembeötlő előnyei külön kiemeltessenek, a javaslat átolvasása erről minden szakembert meggyőzhet. Azonban — szerény nézetem szerint, a sommás (kir. járás-) bíróságok színvonalának emelésére — bár az ez iránti jó szándék a javaslatban el nem tagadható, többet is lehetne tenni. Minden jel arra mutat, hogy a legközelebbi időben a sommás eljárás, illetőleg a kir. járásbíróságok hatásköre ki fog terjesztetni, de ba ez meg nem történnék is, már általában a sommás eljárás természete megkívánja, hogy a sommás biró az elméleti képzettségen kívül különös gyakorlati képességgel is birjon. Mig az írásbeli eljárásnál a törvényszéki biró elég idővel rendelkezik arra, hogy az előtte fekvő. ügyben szükséges teendők felett könyveivel vagy birótársaival tanácskozzék, vagyis ez utóbbiakkal az ügyet még mielőtt azt előadmányával ellátná, megbeszélje, addig a sommás biró kell, hogy az előtte letárgyalt vagy tárgyalás alatt levő ügyben azonnal döntsön s csak nagyon kivételes esetekben halaszsza el az ítéletnek vagy közbeszóló végzésnek kimondását. (Minden félreértés megelőzése végett kijelentem, hogy legtávolabbi szándékom sincs a sommás biró helyzetét a társas bírósági biró helyzetével összehasonlítva, egyiknek a másik felett e részben előnyt imputálni.) Pedig minden gyakorlati jogász tudja, hogy a sommás ügyeknél is nagyon gyakran oly bonyolult jogi kérdések merülnek fel, hogy azok gyors eldöntése kiváló nehézséget okoz. Ezért a sommás bírónál nagy szerepe van a gyakorlati képzettségnek és neki, hogy ugy fejezzem ki magamat, mindig »schlagfertignek« kell lennie. Ezt csak hosszabb gyakorlat adja meg. Járásbíróságokhoz tehát ugy lehetne gyakorlatilag biiákat képezni, hogy ha gond fordíttatnék arra, hogy mielőtt a biró a járásbírósághoz kineveztetik, a sommás eljárásban gyakorlatot szerezzen. Lapunk mai szám Az új törvényjavaslatban erre nézve intézkedést nem látok, sőt ellenkezőleg. Az albirákat a kir. törvényszékekhez előadókul avagy pedig, — mint a kir. táblák szétosztásáról szóló törvény intézkedik — kívánságukra a kir. táblákhoz jegyzői teendők teljesítésére osztják be. Hol fognak tehát ezen albirák a sommás eljárásban gyakorlatot szerezni? A kir. törvényszékeknél eltöltött joggyakornoki, majd aljegyzői és jegyzői szolgálatból albiróvá kinevezett egyén ismét beosztatván a törvényszékhez, illetőleg a kir. táblához, évek múlva kihelyeztetik valamely járásbírósághoz albiróvá, vagy előléptettetik járásbiróvá. Az új rendszer szerint is megtörténhetik, hogy a járásbírósághoz albiróvá vagy járásbiróvá kinevezett egyén akkor látja maga előtt az első sommás ügyet, midőn már sommás birói székében ül. Az egész eljárás valami újnak, szokatlannak tűnik fel előtte s ennek nem más, mint a közügy adja meg az árát. Ne várjuk, hogy az ily biró ugy szerezze meg a gyakorlatot, mint rossz orvos, ki mielőtt a kellő gyakorlatot megszerezné, betölt egy egész temetőt. Könnyen elejét lehetne ennek venni oly módon, hogy a törvény kimondaná, miszerint járásbírósághoz bíróvá csak az nevezhető ki, a ki képes kimutatni, hogy valamely járásbíróságnál, mint joggyakornok, aljegyző vagy jegyző egy évi gyakorlatot töltött. A járásbíróságok vezetői pedig határozott utasítást kapnának, hogy a most elősoroltam hivatalnokokat ne csak, — mint most leginkább szokásban van — bűnügyekben, hanem polgári peres ügyekben is jegyzőkönyvvezetőkül alkalmazzák, s velük polgári peres ügyi fogalmazványokat is készíttessenek. A törvényszékek elnökei pedig felhatalmazandók lennének arra, hogy a törvényszéki joggyakornokokat, aljegyzőket, sőt a jegyzőket is járásbíróságokhoz szolgálattételre a kellő időtartamra kirendeljék s ily módon velük a szükséges sommás ügyi gyakorlatot megszereztessék. A törvénykezési rendtartás 112. §-a. Irta : dr. JUHÁSZ ANDOR, miskolci kir. tszéki jegyző. A törvénykezési rendtartás §-ai közül a peres felek meg nem jelenésének következményeit meghatározó 111—113. §-ok a gyakorlati életben nap-nap mellett alkalmazást nyernek. A 111. és 113. §-ok értelme határozott és világos, ezekhez szó nem is férhet. A 112. §. ellenben hézagos szövege miatt számos controversiára ad okot. E szakasz célja tulajdonképen az, hogy a perfelvételre, illetőleg első tárgyalásra meg nem jelenő alperest a Hl. §. következményei ellen megóvja, ha pertársai sikerrel védekeztek. Az érvényben lévő perjog teljesen szakított azon elavult nézettel, mintha a makacs alperes büntetésképen, vagyis azon okból volna elmarasztalandó, mert a bíróság hívására meg nem jelent s így a töivény irányában tiszteletlenséget tanúsított.1 A makacssági marasztalás — mai fogalmaink szerint — a trts. 159. §-ának természetes folyománya. Ha alperes a perfelvételről elmarad, nem áll módjában a kereset állításait megtagadni, minélfogva azok a 159. §. rendelkezéséhez képest hallgatagon beismerteknek tekintendők ; a makacsságból való elmarasztalás alapja tehát: a 1peres hallgatólagos beismerése. Az anyagi igazsággal ellenkeznék azonban s egyenesen a régi elmélethez való visszatérés volna a meg nem jelenő alperes 1 Herczegh : Magy. p. t. r. 134. J. 12 oldalra terjed.