A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 34. szám - Bűnhődés és jutalom 2. r.

298 elmarasztalása akkor, midőn pertársai mejelentek s a keresetet megdönteniök sikerült. Ily esetben joggal feltehető az illető alperesről, hogy ö azért nem jelent meg a kereset tárgyalására, mert érdektársai védelme által önmagát is kellőleg fedve látta a keresette] szemben; más szóval a megjelent alperesek ily esetben elmaradt pertársaik megbizottainak tekinthetők. Ezen jogvélelmet mondja ki a törvény 112. §-a. »Ha sommás tárgyalásra, illetőleg a per felvételére — igy szól e §. — több pertárs közül csak néhányan jelentek meg: a meg nem jelentekről az tétetik fel, hogy a megjelent pertársak közül annak védelméhez csatlakoznak, mely részükre a legkedvezőbb.« a) Feltűnő mindenekelőtt, hogy a törvény általában »pert á r s a k r ó 1« szól, mely fogalom alatt ugy felperesek, mint alperesek érthetők, mig másrészt csak a »v é d e 1 e m h e z« való csatlakozásnak ad helyt, mi ismét arra enged következtetést, hogy felperesekre ki nem terjeszthető, mert az ő szerepük a perben a támadás és nem a védelem. Ugyancsak az utóbbi felfogás helyességét támogatja a trts. G7. §-a is, mert e szerint »több felperestárs az eljárás egész folyamában egy személynek tekintetik, ennélfogva a felperestársaknak egy keresetben és egy közös meghatalmazott által kell képviseltetniük.« Kétségtelen tehát, hogy a 112. §. csakis az alperesi pertársakra vonatkozik. b) Nem határozza meg továbbá e §. azon feltételekot, melyek a védelemhez való csatlakozás megállapításához szükségesek, sőt tartalmának betűszerinti értelméből könnyen arra lehet következtetni, hogy a meg nem jelent alperes feltétlenül csatlakozottnak tekintendő megjelent pertársához, vagy ha többen volnának, annak védelméhez, mely részére a legkedvezőbb. Pedig számos esetben a csatlakozás kimondása teljesen céltalan s csak zavart okoz. A tapasztalat igazolja, hogy a megjelenő alperestárs előszeretettel hárítja a felelősséget távollévő pertársára s oly védelmet terjeszt elő, mely — bizonyítás esetén — amazt rosszabb helyzetbe juttathatná, mintha egyszerűen meg nem jelentnek tekintetik. Képtelenség volna már most ez esetben a meg nem jelent alperest ezen, részére hátrányos perbeli nyilatkozathoz csatlakozottnak tekinteni. De felperes több követelést is egyesíthet egy keresetben s igy bár hasonnemü ügyletekből kifolyólag, mégis más jogalapon perelheti az egyik, más jogalapon a másik alperest.2 Mi értelme van ily esetben a csatlakozásnak ? Lehet továbbá, hogy a megjelent alperes teljesen s u bj e c t i v irányban védekezik, például azt állítja, hogy ő a követelésnek reá eső részét kifizette; hogy ö még kiskorú, vagy * Törv. rend. 66. §., 3,619/1883. sz. cur. hat. gondnokság alatt áll s igy kötelezettséget nem vállalhatott stb. Hogyan csatlakozik ezen védelemhez a meg nem jelent alperes? hiszen a felhozott kifogások reá nézve teljesen közömbösek. Az előadottakból kitűnik, hogy a perfelvételre, illetve az első sommás tárgyalásra meg nem jelenő alperesek nem minden esetben, hanem csak akkor tekinthetők a megjelent pertársak védelméhez csatlakozottaknak, ha a kereseti követelés mindnyájukkal szemben közös jogalapon nyugszik, ha a megjelent alperesek az objectiv védelem terén maradnak, (például a kereset időelőttiségével, a követelés elévülésével stb. védekeznek) s ha ezenfelül az előterjesztett védelem a meg nem jelent alperesekre kedvező. Hogy ezen előfeltételek figyelmen kivül hagyása mily complicatiókat idéz elő, azt a gyakorlati életből vett siámos példával illustrálhatnám, a hosszadalmasságot elkerülendő azonban, elegendőnek tartom a »J o g« folyó évi 22. számában a nyílt kérdések rovata alatt —y által felvetett jogesetre hivatkozni, mely cikkem megírására tulajdonképen indokul szolgált: Felperes ügyvédi számla alapján beperelt három alperest. Elsőrendű alperes nem jelent meg, a másik kettő pedig azon kifogást tette, hogy ők felperest meg nem bizták, az ő neveiket is 1. r. alperes irta a meghatalmazás alá s ezen körülményre esküt ajánlottak. Az elsőbiróság azt ítélte, hogy ha II. és III. r. alperesek az esküt leteszik, felperes keresetével mindhárom alperessel szemben elutasittatik. Felperes I. r. alperes feltétlen marasztalása céljából felebbezett, kire a mellett, hogy nem védekezett, társai is rávallották a megbízás kiállítását. A kir. itélő tábla helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét, mert a trts. 112. §-a szerint a meg nem jelent alperes a megjelenők védelméhez csatlakozottnak vélelmezendő. Ecclatans példája ez a 112. §. félremagyarázásának! A II. és III. r. alperesek védelme — figyelemmel a fent kifejtettekre — 1. r. alperesre kiterjeszthető nem lett volna először azért, mert e védelem nem volt objectiv, a mennyiben azon körülmény, hogy a II. és III. r. alperesek az ügyvédi meghatalmazást alá nem irták, pusztán csak az ő személyükre vonatkozik ; másodszor pedig azért, mert az előterjesztett védelem I. r. alperesre határozottan hátrányos, ha ugyanis bizonyítottnak veszszük, hogy a meghatalmazásra I r. alperes irta mind a három nevet, ugy a kereseti összegben egyedül ő marasztalandó el, mig ellenkező esetben az mindhárom alperest egyetemlegesen terhelné s igy ez esetben I. r. alperesnek — ha az egész összeg rajta vétetnék meg — visszkereseti joga maradna 2/3 rész erejéig II. és III. r. alperesekkel szemben. Az első- és másodbiróság tehát a felhozott esetben tévesen alkalmazta a 112. §-ot, mely tévedésük azután azon további visszásságra vezetett, hogy — nem akarva a megjelent TÁRCA. Bűnhődés és jutalom. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : Dr. WEISZ IGNÁC brassói ügyvéd. II. * A ki az emberek hibája miatt ok nélkül szenvedni kénytelen, azt a jóságos végzet mindig megszokta vigasztalni, ha ugyan az illető ezt megéri és előbb el nem hal, s igy én is nagy örömömre még meg érhettem, hogy igazságtalanul fizetett 30 frtom megtérült, nemcsak, de azt is megértem, hogy ha nem is ugyanazon ténykedésemért, de egy ahhoz hasonló ténykedésem tisztességesen honorálva lett. Az eset — tán más collegák okulása érdekében is — elég érdekes, hogy elmondassék. Hazánknak a Bucses és a Királyhágó között fekvő azon részében, mely a népvándorlásnak leginkább kitéve volt, közönséges parasztok valami régi elmohosodott, nagyon súlyos, piszkos téglákra akadtak és azokból, mert a téglákon valami sajátságos betűk nyomai látszottak, két darabot a városba hoztak be eladás védett. Akadt is egy román ember, ki a nélkül, hogy tudta volna mit vesz, a téglákat potom áron megvette. A talált téglákból azonban egy pár más vidékre is kerülvén, ott szakértők constatálták, hogy azon téglák tulajdonképpen a * Előző közleményt 1. a » J o g« 33. számában. rómaiak idejéből valók és valamely római pénzverdéből kerülvén ki, tiszta aranyból állanak, s mivel ezen lelet a közfigyelmet felkeltette és az egész lelet utáni tudakozódás a mi román embe rünkhöz is eljutott, ez egy szép napon idézést kapott a büntető bírósághoz, mely ily dolgokban rendkívül kíváncsi, s ott kihallgattatván, a megvett aranyat tőle elvették és egyúttal vád alá is helyezték, mert talált dolgot — kincset — fel nem jelentett stb. A bűnvádi eljárásnak, mint rendesen, ha nem nagy postarablás forog fenn, az lett a vége, hogy a mi román atyánkfiát az első bíróság a kincs elkobzása mellett, pénzbirságra ítélte, s az ügyészség felebbezésére a másodbiróság, súlyosabb beszámitás alá eső tényt észlelvén, 3 havi fogházra Ítélte. Ezen Ítélet ellen a polgártárs felebbezéssel élvén, midőn ügye a Curia elé került, a fél és vele az ügy is hozzám jött, s előbbi arra kért, hogy járjak el ügyében a Curiánál, mert ö kész nekem tisztességes honoráriumot is adni költségemen felül. En azon időben elfoglalva lévén és mert kedvem sem volt zord téli időben utazni, tudva azt is, hogy a büntetés alig ha lesz elkerülhető, azt a tanácsot adtam a félnek, hogy miután már tudja, mert ezt más útján megtudakolta, hogy az ügy, mely szám alatt, mely referensnél van, menjen fel személyesen, ez kevesebbe is kerül, mintha nekem fizetné a költségeket és menjen el személyesen a bírákhoz és adja elő ügyét. A fél belátta jó akaratomat, de azzal válaszolt, hogy minek menjen ő fel, mikor ő műveletlen ember létére még csak beszélni is alig tud a bírákkal, nem hogy ügyét előadja ; én tovább capa-