A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 33. szám - Az igazságügyi orvosi tanács - A külföldi cs. és kir. consulatusoknál ügyvédek alkalmazása iránt. 5. r.

13:2 A JOG. hogy e szerint vádlottat egy bűntett és egy vétség bűnhalmazata terheli, a vádlott büntetése a btk. 96. §-a érteimében volt megállapítandó a halmazatot képező cselekmény minőségének figyelembe vételével. A turpis causa természetével biró viszonyokból keletkezeti jogügylet, tekintet nélkül arra, hogy az egyik vagy a másik szerződő fél cselekedett-e erkölcstelen indokból, birói nton érvényesíthető követelési jogot nem ad. A komáromi kir. törvényszók (1888. nov. 21. 9,229/1888. p. .az.) : Csépi Dani ügyvéd által képviselt K. Jánosné, W. Gizella felperesnek, Fittler Gyula ügyvéd által védett V. Imre, illetve ennek per folyama alatt tőrtént elhalálozása következtében özvegye E. Amália alperes elleni 70 frt havi tartásdíj, vagy annak megfelelő 14,000 frt iránti perében itélt: Telperes keresetével elutasittatik. Indokok: A periratokból beigazolt tényállás, mely F. József és S. Jánosnak tanúvallomásával is megerősíttetett, az, hogy felperesnő férje K. János házát 1883. évi febr. hó 17-én éjjel alperessel ennek hintaján elhagyta, saját nővéréhez költözött, V. Imre alperessel 1883. évi május haváig szerelmi viszonyt folytatott azon reményben, hogy utóbbi őt házasságának törvényes felbontása után tett Ígéretéhez képest nőül veendi; ezen viszony azonban 1883. május havában, midőn alperes Carlsbadba utazott, megszűnt s június havától kezdve egészen 1885. év végéig alperes felperesuőnek havonkínt 70 frt tartásdíjat, vagy segélyt fizetett. Azon kérdés elbírálására, hogy alperes a 70 frt fizetésére jogilag kötelezve volt-e s ezen kötelezettsége állandó s örökösére is kiterjedő jogviszonyt képez-e e pernek tárgya ? Kétségtelen s maga felperes sem vitatja, hogy akkor, midőn férjét elhagyta, az ellen házassági válópert indított s alperessel viszonyt folytatott, alperesnek azon Ígéretéből, hogy a válóper befejezése után őt nőül veendi, állandó tartásra és ellátásra igénye nem keletkezett ; ellenben felperes abból indulva ki, hogy alperes őt elhagyta s az előzök után férjéhez vissza nem térhetvén, magát fentartani képes nem volt; alperest, mint ezen helyzet okozóját, tartásra kötelezettnek állitja s azt kívánja bizonyítani, hogy alperes e kötelezettséget nyíltan magára vállalta s közöttük oly szerződés jött létre, hogy alperes felperesnönek, mig él, havonkint 70 frtot fog fizetni. Eltekintve attól, hogy a per adatai, különösen S. János jelen volt tanú vallomása szerint felperes férjét önkényt elhagyta s így be nem bizonyítható, hogy alperes csábította el, eltekintve továbbá a lelkészi bizonyítványokkal igazolt azon körülménytől, hogy felperesnőt férje visszafogadni több izbea késznek nyilatkozott, de ő férje ajánlatát el nem fogadta s igy annak, hogy ahoz később vissza nem térhetett, ő maga volt oka ; azon körülmény, hogy alperes felperesnővel folytatott viszonyát megszüntette ez utóbbit tartásdíj iránti követelésre még akkor sem jogosítaná fel, ha férjét alperes rábeszélése következtében hagyta volna el. Tekintve, hogy F. József felperesi tanúnak vallomása szerint alperes felperesnek 1883. évi június havától 1885. évi december hó végéig eleintén 50 frtot, később 70 frtot fizetett ugyan havonkint s ezt alperes is beismeri, de nevezett tanú vallomása szerint alperes állandó tartási kötelezettséget el nem vállalt, hanem felperesnőt csak addig ígérte segélyezni, mig valami alkalmazást nyer s a mint postamesteri állást kapott, megszüntette ; tekintve, hogv G. Károly tanú vallomása is csak azt bizonyítja, hogy alperes, midőn felperessel viszonyát felbontotta, azzal egyezkedni akart, de tanú előtt még csak határozott összeg fizetése iránt sem tett kötelező Ígéretet; tekintve, hogy ezen tanúvallomások a felperesnő által alperesnek kinált s ez által el nem fogadott esküvel ellentétben állanak s igy az eskü el nem fogadása dakára alperes ellen a kötelező tartási szerződés megkötése beigazoltnak nem tekinthető ; tekintve végül, hogy a netalán tett, de nem bizonyított Ígéret s annak elfogadása jogalapot csak akkor létesített volna, ha az Ígéret érvényes jogcímből származnék, házassági kötelékben élő növel folytatott tiltott viszonyból azonban bíróság előtt érvényesíthető tartási kötelezettség nem származhatik. Mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla d 839. ápr. 11. 5,170/1889. p. sz.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperesnek életfogytáig havi 70 frt tartásdíjat fizessen. Indokok: A kereset alapjául felvett azon tény, hogy alperes felperesnek eltartására, illetve 70 frt havi díj fizetésére kötelező ígéretet tett, magában véve erkölcstelen és tiltott célból eredetinek nem tekinthető, miért is mi sem állhat útjában annak, hogy ha felperes a követelés alapját bizonyítja, követelése megítéltessék és pedig annál kevésbé, mivel az igéret nem jövőben teljesítendő szolgálat, avagy cselekmény ellenértéke fejében történtnek állíttatik, hanem annak fejében, hogy alperes felperest házassági Ígérete következtében férjének elhagyására reá bírta és utóbb alperes a házassági Ígéretet beváltani nem akarván, alperes részére a megélhetés módját biztosítani kívánta. A további kérdést illetőleg arra néave, hogy vájjon alperes részéről tétetett-e felperes részére oly kötelező nyilatkozat, melynek alapján felperes alperestől életfogytig havi 70 frt tartásdíjat van jogosítva követelni ; a kir. tábla az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperesre ke lvezően dönti el az ügyet; ugyanis alperes a felperes által keresetében és válasziratában kinált főesküt a per folyamán el nem fogadván és vissza nem kínálván, az 1888 : LIV. t.-c. 234. §. értelmében bizonyítottnak tekintendő felperesnek az az állítása, hogy alperes felperes részére a mondott kötelező nyilatkozatot valóban és pedig nagykorúságában tette és azt felperes el is fogadta és mert e kötelező nyilatkozat alapján felperes jogszerűen követelheti alperestől, hogy ez felperes részére havi 70 frtot életfogytáig tartásdíj fejében fizessen, a felperes részéről kinált főeskü el nem fogadása, illetve vissza nem kínálásának jogi következményeit nem szünteti meg azon körűimén}', hogy felperes alperes Ígéretének, illetve e jogügylet létrejöttéről tudomással nem bírnak; mert a tanuk vallomása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy felek között a vitatott jogügylet valóban létrejött, továbbá mert figyelemmel arra, hogy az eskükinálat nem egy oly tényre vonatkozik, a melynél a tanuk is állítólag jelen voltak volna, hanem általánosságban tehát oly irányban van tartva, még a jogügyletnek tanuk jelenléte nélkül létrejöhetését is szem előtt tartotta; nem forog fenn perrendszerü akadály a részben, hogy felperes alperest a főesküvel kellő hatálylyal megkínálhatta és végül, mert azon bebizonyított tény, hogy alperes felperesnek 1883. júniustól 1883. december végéig tartásdíjat valóban fizeteti, csak erősíti azon feltevés helyességét, miszerint alperes azért nem fogadta el a főesküt és azért nem kínálta vissza, mivel a kötelező tény megtörténtéről maga is meg volt győződve. _ A m. kir. Curia (1890. ápr. 22. 5.997/1889. p. sz.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes kereseti követelését abból származtatja, hogy alperesként perbe hivott, de e per folyama alatt elhalt V. Imre őt (felperest) törvényes férjétől házasság Ígérete mellett elcsábitotta és midőn később alperes a házassági igéret beváltását határozottan megtagadta, felperesnek élete tartamáig havi járadék fejében 70 frt fizetésére kötelezte magát. E jog- 1 ügyletből azonban, még ha annak valóságos létrejötte az alperes tagadásával szemben bizonyítottnak vétetnék is, felperes követelési jogot nem származtathat; mert felperes azt nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy az alperesnek tulajdonított kötelező igéret tételekor a házasság közte és férje között máitörvényesen felbontatott volt; mert hogy a törvényesen még fennálló házasság megbontására irányuló ilynemű szövetkezés, általános meggyőződés szerint erkölcsiségbe ütközik, bizonyításra nem szorul; mert az a körülmény, hogy a házasság megbontására irányuló cselekmény eredetileg felperes, vagy alperes kezdeményezésére vezethető-e vissza, az ügylet jogi hatályára befolyással nem bir, mivel általános jogfogalmak szerint a turpis causa természetével biró viszonyból keletkezett jogügylet, tekintet nélkül arra, hogy az egyik vagy másik szerződő fél cselekedett-e erkölcstelen indokból, birói uton érvényesíthető követelési jogot nem ad. Ezekből az okokból az elsőbíróságnak felperest keresetével elutasító ítéletét kellett helybenhagyni. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: „ScllUSter K." e., soproni tszék, bej. szept. 22, félsz, okt. 13, csb. dr. Töpler Kálmán, tmg. Héring Zsigmond. — Szatlimáry György e., debreceni tszék, bej. szept. 9, félsz. okt. 4, csb. Rottler Béla, tmg. Vályi Nagy Gusztáv. — Dávid Gusztáv e., pozsonyi tszék, bej. szept. 29, félsz. okt. 22, csb. Keifel József, tmg. Ferber Mihály. Pályázatok : A fehértemplomi tszéknél aljegyzői áll. aug. 26-ig. — A nyitrai tszéknél birói áll. aug. 26-ig. — A szolnoki tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. aug. 28-ig. — A nagy-somkúti jbságnál a 1 b i r ó i áll. aug. 28-ig. — A nyitrai tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. aug. 28-ig. — Az alsó-járai jbsápnál aljegyzői áll. aug. -i8-ig. Nyomatott a ..Pesti könyvn)omda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utca -,.