A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. 1. r.

122 A JOG ideiglenes szerződésben megjelölt s a peres felek beismerése szerint a kereset tárgyát képező földterülettel ugyanazon ingatlan az emiitett szerződés értelmében nem ment át a vevő tulajdonába, tehát az e szerződésben foglalt adásvételi jogügylet felperest a jelen per indításában még abban az esetben sem gátolná, ha a szerződésben annak világos kifejezése nem foglaltatnék, hogy az alperes által birtokban tartott emiitett földterület birtokának visszaszerzése iránt felperes részéről kereset indítandó lesz. ríhhez képest alperesnek felperes perelhetősége ellen tett kifogása törvényes alappal nem bir. Hasoulólag alaptalan az első bírósági Ítélet vonatkozó indokainál fogva alperesnek az a kifogása, hogy ő mint vagyonbukott L. Sámuel és fia csődtömegének perügyelője az említett tömeg képviseletében helytelenül idéztetett perbe, s hogy helyette a tömeggondnok volt volna idézendő, különösen miután a kereset ennek béltartalma szerint L. Sámuel csődtömege ellen intéztetett, a mennyiben pedig az említett a 3,328/88. sz. a. kelt I. M. rendelet értelmében átalakítás alá nem esett volna e csődügyben az 1840 : XXII. t.-c. 47., 48. és 65. § hoz képest a csődtömeg jogi képviseletére továbbra is a perügyelő van hivatva, az pedig a per folyamán kétség tárgyát nem képezi, hogy L. Sámuel csődtömege alatt L. Sámuel és fia csődtömege értendő. A fentemiitett szerződés a felettes törvényhatóság által jóváhagyatván, ebből kitűnik : hogy a kereseti ingatlan adásvételre alkalmas területet képez ; ugyanazért figyelmen kivül volt hagyandó az a körülmény, hogy az említett terület az előtt közúthoz tartozott. A per folyamán szakértők alkalmazásával tartott bírói szemle útján pedig kiderittetett, hogy a kereseti földterület nem képezi részét a mellette elterülő alperesi ingatlanoknak, — ugyanazért az emiitett területnek azokkal az ingatlanokkal történt egyesítése, minthogy e tekintetben alperes külön szerzési cselekményére maga sem hivatkozik — jogtalan foglalást képez. Tekintve, hogy a kereseti telekkönyvezetlen terület másik széle a Verőce község határterületén elvonuló marosi úttal érintkezik, tekintve továbbá, hogy a fentjelölt szerződésnek a törvényhatóság részéről történt jóváhagyásában annak elismerése is foglaltatik, hogy a kereseti terület a felperes által képviselt község tulajdonát képezi, a nevezett község alperessel szemben a kérdéses terület tulajdonosának s egy arra jogosítottnak tekintendő, hogy a kereseti terület birtokát alperestől, kit e birtok nem illet, visszakövetelje. Alperesnek az osztr. polg. törvkv. 1467, illetve 1472. §. szerinti elbirtoklásra alapitott kifogása figyelembe nem vehető, mert a kereseti terület nem képezi részét az alperesi csődtömeghez tartozó ingatlanoknak, illetve annak tulajdonjoga alperes csődtömeg javára nincs bekebelezve. Az az alperesi kifogás sem bir törvényes alappal, hogy felperes csak a föld árát volna jogosítva követelni, mert idegen földterületre való épités által az építő nem veszi meg a beépített terület tulajdonát; jelesül az osztr. polg. törvénykönyvnek ez irányban alperesileg hivatolt, s az első bírósági ítéletben is alkalmazott 418. §-a hatályában nincs fentartva. Felperes nem bizonyította, hogy a kérdéses földterületnek L. Sámuel és fia által történt elfoglalása következtében valamely kára keletkezett, sem azt, hogy valamely hasznot nélkülözött, sőt azt sem bizonyította, hogy az említett terület alperesnek, mely hasznot hozott, ugyanazért a 600 frt kárösszeg megtérítése iránti keresetével el volt utasítandó. A kereseti ingatlannak jelenlegi birlalói peres felek gyanánt nem állván a jelen perben, azokra az Ítélet törvényszerűleg nem volt kiterjeszthető. Alperes, tekintettel arra, hogy a kereset főtárgyára nézve pervesztes, az 1868: L1V. t.-c. 251. § a értelmében felperes perköltségeinek megtérítésére volt kötelezendő, a felperesi ügyvéd részére az első bírósági Ítéletében megállapított munkadíj s költség összege pedig, tekintettel a felmerült költség összegére, felébb volt emelendő. (1889. évi október hó 28 án, 6,392. szám alatt.) A m. kir. Curia következő végzést hozott: Mindkét alsó biróság Ítélete az egész eljárással együtt az 1881 : L1X. t.-c. 39. §. b) pontja alapján hivatalból megsemmisíttetik s a keresetlevél az azt benyújtónak visszaadatni rendeltetik. Mert: A per tárgyát képező földterület a kereseti előadás szerint a »marosi«, a válasz szerint pedig a »marosi« és »verőcei« útból lett alperes által elfogadva, a kereset tehát nyilvános közlekedési útból elfoglalt terület visszabocsátására van irányozva. Miután pedig a közlekedési utak feletti felügyelet és rendelkezés a közigazgatási hatóság jogkörébe és nem a polgári biróság hatáskörébe tartozik: e pernek tárgya felett biróság nem Ítélhet, mit sem változtatván ezen az a körülmény, hogy a XVIII. alatti tárgyalási jegyzőkönyvhöz 2. NB. alatt mellékelt ideiglenes szerződés, mely szerint a verőcei és a Kismaros községi útvonalból elfoglalt területnek felperes község által eladása a vármegye által jóváhagyatott, mivel ezzel a közigazgatási hatóság jogköréhez tartozó rendelkezési jog meg nem szűnt, annál kevésbé ruháztatott a bíróságra, a minthogy az át sem is ruházható. (1890. május 29-én, 752/90.) Oly esetekben, midőn valamely pernek végkimenetele az Ítéletekben megnevezett bizonyos személy-eskü letételétől tétetik függővé, ennek a személynek közbenjött elhalálozása az ítéletben megítélt igény elenyésztését nem vonja másra után, minthogy ilyen esetre vonatkozólag, a mennyiben a megítélt eskü a ppr. '255. §. értelmében Intettnek nem tekinthető, a ppr. 2C9. §. egyedül az eskü által helyreállítandó bizonyítékot mondja ki elveszettnek, de egyszersmind az érdekelt félnek megengedi, hogy a nem érvényesíthető ama bizonyíték helyett más bizonyítékokat, melyek közé más alkalmas személy esküje is bizonyára tartozik, felhozhasson. (1890. évi március 28-án, 1,264. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a szállítmányozó valamely cégtől az ennek nevére érkező küldeményeknek átvételére általános megbízással birt, ennek célja és rendelkezése csak az, hogy a fuvarozó közegekkel szemben a megbízó részére érkező küldeményeknek átvételéhez való jogosultságát igazolhassa, de ezen általános megbízás mellett nem érezheti magát a szállítmányozó felmentettnek egyszersmind attól a kötelezettségtől is, hogy minden egyes kfildeménynél a megbízójának az iránti szándéka iránt tudakozódjék, kivánja-e a küldeményt átvenni vagy nem. A tulajdonszerzéshez a megbízó részéről szükséges oly akaratnyilvánítás hiányában a szállítmányozó által átvett árúk birtoka jogszerűnek nem tekinthető, arra sem megtartási, sem zálogjog nem gyakorolható s igy a jogosulatlan birtokban levő árúnak a Jogos tulajdonos részére való kiadására, esetleg azjigazolt értéknek megtérítésére kötelezendő. A budapesti kir. keresk. és vsiltótörvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A 4 '/.a. okmány tartalma szerint a m. kir. államvasút mint fuvarozó, T. és R. budapesti kereskedő cégtől azt az utasítást nyerte, hogy a cég címére hozzá érkező árúkat alperesnek, mint meghatalmazott szállítónak szolgáltassa ki. Alperes ekkép T. és R. cég részéről szabályszerű meghatalmazás alapján meg lévén bízva arra, hogy a cég címén érkező árút a vasúttól a cég nevében átvegye. Alperesnek az a ténye, hogy a per tárgyát képező árút T. és R. cég meghatalmazásánál fogva átvette, ugyanazon tekintet alá esik, mintha az átvételt T. és R. cég közvetlenül eszközölte volna. Mert alperes az árút T. és R. cég helyett átvévén, jogi értelemben nem alperes, hanem T. és R. cég lett az árú birtokosa s az árú feletti jog is ezen céget illetvén meg, ennek az árúért alperes felelős volt. A felperes és T. és R. cég közt keletkezett jogviszony tehát alperes, mint szerződési viszonyon kivül álló személyre nézve csak akkor bírhatott volna kihatással, ha felperes igazolta volna, hogy T. és R. cég a 4 •/. a. meghatalmazást visszavonta, avagy alperest az árúnak a cég nevében való átvételétől kifejezetten ehiltotta azzal az utasítással, hogy a vasúton érkezett árút az ő nevében át ne vegye, hanem a küldő cégnek vissza s illetve annak adja ki. Minthogy azonban az e részben tanúként kihallgatott T. M. az 5. ellenkérdésre kifejezetten azt vallotta, hogy ő nem mondta alperesnek, miszerint a kereseti árút T. és R. cég helyett át ne vegye s igy ennek a tanúnak vallomása által nem nyert igazolást sem az, hogy T. és R. cég az alperesnek adott meghatalmazást visszavonta volna, sem pedig az, hogy akár arra utasította volna T. és R. cég alperest, miszerint a kereseti szállítmányt át ne vegye, akár pedig arra, hogy azt felperesnek kiadja. S minthogy ekkép a T. és R. közt egyrészt, másrészt pedig alperes közt fennállott viszonyból felperesnek alperes ellen semmi igénye nem támadt, felperest keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsöbiróság helyesen mondotta ki, hogy a keresetben jelzett árúk a T. és R. cég által alperes K. I. D.