A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. 1. r.

A JOG. 123 részére kiállított és a perhez 4 •'. alatt csatolt meghatalmazás alapján eljárt alperes által T. és R. cég részére átvetteknek tekintendők és pedig annyival inkább, mert a m. kir. Curia 733/v. 1888. számú végzése folytán kihallgatott T. M. azt vallotta, hogy K. I. D. cégnek a 4 •/. alatti meghatalmazással ellenkező, vagyis oly utasítást, hogy a keresetben emiitett árúkat ne vegye át, nem adott. A 2 •/. alatt csatolt csődleltárral azonban bizonyítva van, hogy bár a feutebb emiitett árúk a T. és R. csődtömegéhez Ieltároztattak, azok nem á csődtömegnek, hanem K. I. D. cégnek vannak birtokában, mert alperes az árúkra a T. és R. ellen állítólag fennálló követelése erejéig megtartási jogot, az árúra fordított költség erejéig pedig zálogjogot érvényesít, illetve formál. Minthogy pétiig az a kérdés, hogy van-e alperesnek megtartási és zálogjoga, annak a kérdésnek eldöntése nélkül, hogy a kereseti árú kinek tulajdona, el nem bírálható, ez utóbbi kérdés azonban a T. és R. cég csődtömege képviselőségének, a mennyiben pedig a csőd időközben megszűnt, magának a nevezett cégnek vagy jogutódjának meghallgatása nélkül meg nem oldható és így alperes K. 1. D. a T. és R. cég csődtömegéhez leltározott ingóságoknak kiadására a csődtömeg képviselőségének, a csőd megszűnte esetén pedig magának a cégnek vagy jogutódjának meghallgatása nélkül semmi esetre sem volna kötelezhető, az egyedül alperes és nem egyúttal a T. és R. cég csődtömege ellen is indított keresetével helyesen utasította el az elsőbiróság felperest, ítéletét tehát az itt felhozott okoknál fogva kellett helybenhagyni. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával alperes tartozik a keresethez A) alatt csatolt jegyzékben felsorolt árút felperesnek ló nap alatt visszaadni és az elsőbiróságilag megállapított 120 fi t 30 kr. perköltségen felül még további 62 frt 80 kr. kétrendbeli felebbezési költséget ugyanannyi idő alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, az árú vissza nem adása esetében pedig köteles lesz alperes az átadásra rendelt idő elteltével ezen árúnak 1,405 frt 42 kr. árát szintén végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes a kereseti árút mint tulajdonát követeli alperestől azon az alapon, mivel azt 1886- évi okt. 30-án ő adta fel T. és R. cégnek mint vevőnek, Budapesten leendő kiszolgáltatás végett s minthogy a nevezett cég ugyanazon évi nov. l-jén fizetéseit megszüntette s ennek folytán a kérdéses árút felperes rendelkezésére bocsátotta : ez árúküldeményt alperes nov. 8-án T. és R. cég nevében átvenni jogosítva nem volt s e szerint alperesnek a kérdéses árúhoz való birtoka jogos alappal nem bir. Az előadott tényállás bizonyítva van a D) alattival, mely szerint az árúnak feladója felperes volt, mellette tehát a tulajdonjog vélelme harcol; az a körülmény pedig, hogy T. és R. cég fizetéseinek az árú megrendelése utáni időben beállott megszüntetése folytán a küldemény átvételét megtagadta s erről felperest nyomban értesítette : bizonyítva van az E) alatti facturára vezetett feljegyzéssel, melyet a jelen perben tanuként kihallgatott F. M., mint a T. és R. cégnek beltagja, tőle származottnak elismert; alperesnek e két körülményre vonatkozó tagadása tehát figyelembe nem jöhet: végül alperes maga is beismeri, hogy a kérdéses árút 1886. nov. 8-án, mint T. és R. cég szállítmányozója, a cég nevében tényleg átvette s azt birtokában tartja. Alperes birtoka azonban jogos alappal nem bír, mert habár a 4 /. alattival és F. M. vallomásával igazolva van az, hogy alperes a nevezett cég nevére érkező küldeményeknek átvételére általános megbízással birt s e megbízás nov. 8-án még visszavonva nem volt, ennek az általános megbízásnak az efféle megbízás természetéből folyólag célja és rendelkezése csak az volt, hogy a fuvarozó vasúti közegekkel szemben a T. és R. cég részére érkező küldeményeknek átvételéhez való jogosultságát igazolhassa, de ezen általános megbízás mellett nem érezhette magát alperes felmentettnek egyszersmind attól a kötelezettségtől is, hogy minden egyes küldeménynél a megbízójának az iránti szándéka iránt tudakozódjék, kivánja-e a küldeményt átvenni vagy nem, mert a megbízott a megbízó részére ennek akarata nélkül jogokat nem szerezhet. A fenforgó esetben annyival inkább tartozott volna alperes azt tenni, mivel az X. alatti hírlapi közlemény szerint a budapesti piacon már köztudomású volt akkor az a tény, hogy T. és R. cég fizetéseit megszüntette, az ilyetén helyzetben lévő kereskedő pedig, nemcsak a kereskedői tisztesség szabályai, hanem a büntetőtörvény határozmányai szerint is, árúkat hitelbe nem vehet. De nem volt szabad alperesnek a kereseti árút kiváltania különösen azért sem, mert F. M. vallomásából az is kitűnik, hogy alperessel még az árú átvétele előtt tudatta, miszerint a facturát (E. alattit) felperesnek visszaküldötte s az árú fölött rendelkezni egyáltalában nem kiván. Nem jöhet figyelembe alperesnek az a védekezése sem, hogy a kereseti árú az időközben csődbe jutott T. és R. cég tömege részére alperesnél leltároztatott, mert eltekintve attól, hogy ugy a csődelrendelés, mint a leltározás csak a jelen per folyama alatt történt, tehát felperes a csődtömeget a jelen perbe nem is vonhatta, a csődeljárás időközben különben is megszüntettetvén, | ez által a csődtömegnek a kereseti árúra támaszthatni vélt joga is megszűnt, a volt közadós cég pedig arra igényt soha nem tartott Nincs alapja alperes azon érvelésének sem, hogy T. és R. cég az árúhoz való tulajdont az árúnak neve alatt vasútra történt feladása által megszerezte, mert ha ez igy volna is, minthogy ő | az árút az arról szóló factura visszaküldésével, felperes, mint feladó rendelkezésére azonnal visszabocsátotta, eme ténye által a tulajdont az ennek megszerzéséhez szükséges akaratnyilvánítás hiányában jogilag meg nem szerezhette. Az ekként beigazolt tényállás mellett a kérdéses árú T. és R. cég tulajdonába át nem menvén, alperes birtoka sem tekinthető jogszerűnek, miért is alperes ez árúra sem megtartási jogot, az állítólag T. és R. cég elleni követelése, sem pedig az annak kiváltására fordított kiadása erejéig, a jóhiszemben lévő szállítmányozót különben törvény szerint megillető zálogjogot nem gyakorolhat. Alperes tehát, mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával, a jogosulatlan birlalatában lévő kereseti árúnak, felperes, mint jogos tulajdonos részére leendő kiadására s mint pervesztes fél, a prdts 251. §-a értelmében, az okozott perköltség fizetésére | kötelezendő volt. Ha pedig alperes az árút nem tudná, vagy nem akarná a teljesítésre kitűzött határidőben visszaadni, ezen árúnak az E) alattival és F. M. eskü alatti vallomásával igazolt értékét lesz köteles megfizetni. (1890. május 13-án, 537.) Bün-ügy ékben. Rágalmazásra irányuló vád esetén becsületsértés is állapítható meg, habár e vétség címén panasz nem tétetett. (Btk. 258. és 261. §§.) Az egri kir. törvényszók : V. N. Erzsébet O. Bertalanné az ellene Z. Mihály által emelt s a btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége s a kbtk. 127. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágás vádja alól felmentetik. Indokok: Magánvádló azzal vádolta vádlottat, hogy háza ablakát beütötte és azt kiabálta magánvádló feleségének, hogy férje, vagyis magánvádló az ő, vagyis vádlott leányán erőszakot tett s kérte vádlottat a rágalmazás vétsége és tulajdon elleni kihágás miatt büntetni. Vádlott a vádbeli cselekmény elkövetését tagadta s azon vád, hogy vádlott azzal rágalmazta volna magánvádlót, hogy leányán erőszakot tett, a vizsgálat során nem derült ki, hanem a kihallgatott P. Juli, B. N. Mária, N. K. Erzsébet L. Andrásné és B. Veron tanuk vallomásából az derült ki, hogy vádlott magánvádló nejének azt kiáltotta be, hogy magánvádló őt (vádlottat) is meg volna, ha hagyta volna magát, nemcsak a vádlott leányát. Minthogy ezen meggyalázó szavak nem a rágalmazás, hanem a becsületsértés tényálladékát képezik, minthogy azonban a magánvádló vádlott ellen a becsületsértés vétsége iránt indítványt, panaszt nem tett, az pedig, hogy vádlott magánvádló ablakát beütötte volna, tagadása ellenében nem igazoltatván, vádlottat a vád alól felmenteni kellett. (1889. jun. 26. 1,727. sz). A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét felebbezett részében megváltoztatja és vádlottat a Z. Mihály sérelmére elkövetett, a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkesnek mondja ki s ezért 5 frt pénzbüntetésre itéli, mely az 1887 : VIII. t.-cikkben előirt célokra fordítandó és behajthatlanság esetén egy napi fogházzal helyettesítendő; az ítéletnek vádlottat a tulajdon elleni kihágás vádja alól felmentő részét a kir. itélő tábla, mint nem felebbezettet, érintetlenül hagyja. Indokok: P. Juli, B. N. Mária, V. N. Rozália, Á. Mária és B. Verona tanuk vallomásaival be van bizonyítva, hogy a vádlott latornak nevezte a magánvádlól és reája vonatkozólag még más meggyalázó nyilatkozatot is tett. Ennélfogva, miután a rágalmazás vétségének vádja a becsületsértés vádját magában I foglalja, de egyáltalában nem is szükséges a sértettnek feljelen-