A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. 1. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 31. számához. Köztörvényi ügyekben. Közlekedési utakból elfoarlalt részek vlsszabocsátása iránt való eljárás nem u birói, hanem a közisrazsratási útra tartozik. A b.-gyarmati kir. törvényszék: Pollák Illés ügyvéd által képviselt M. Fülöp, mint Verőce község birájának, vb. L. Sámuelnek dr. Stiller Mór ügyvéd csődperügyelö által képviselt csődtömege alperes ellen az 1882. évi ápril 16-án 1,891. sz. a. beadott keresettel (546 •-ölnyi földterület természetbeni visszaadása s 600 frt kár s jár. iránt indított perében következőleg itélt: Felperes kereshetőségi joga megállapíttatik és ha pótesküt tesz arra, hogy akkor, midőn L. Sámuel saját telkét a község területébe is kiterjesztve, ekként foglalást tett, a község részéről ezen foglalás ellen óvás tétetett, s hogy ugyanekkor L. Sámuel az általa elfoglalt területen megkezdett építkezéstől a község bírája által eltiltatott: ezen esetben köteles alperes az A) alatti vázlatrajzban kitüntetett 617 •-ölnyi területet 30 nap s különbeni végrehajtás terhe mellett természetben visszaadni és 240 frt kárösszeget, valamint 230 forint 92 kr. perköltséget ugyanannyi idő és következmény terhe alatt roegfizetui s az ítéleti illetéket is viselni. Frdekében áll tehát felperesnek ezen ítélet jogerőre emelkedtével 15 nap alatt az esküre jelentkezni, s a kitűzendő határnapon a fentebb szövegezett pótesküt letenni; mert ha ezen pótesküt letenni felperes elmulasztja, keresetével elutasittatik, de a perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. Indokok: Alperes a felperesi képesség ellen tett kifogását arra alapította, hogy felperes a kereset tárgyát képező ingatlan területet ezen per megindítását megelőzőleg C. B. Mórnak eladván, a kereseti földterület a felperes község tulajdona lenni megszűnt s igy ezen per meginditására nem felperes, hanem a vevő C. B. Mór lenne csak jogosult, másrészt pedig, hogy felperes keresetét helytelenül indította az alperes csődtömege perügyelője ellen, a mennyiben a csődtömeget az 1881 : XVII. t.-c. szerint a tömeggondnok képviselvén, ez lett volna perbe idézendő. Habár a budapesti kir. itélő tábla 1887. évi 36,130. szám alatt kelt s az elsöbiróság ezen perben hozott 811/1887. sz. Ítéletét feloldó határozata alapján pótlólag beszerzett 2. NB. alatti ideiglenes szerződés igazolja azt, hogy felperes község mint eladó és C. B. Mór mint vevő között 1>80. évi július 17-én egy, a megyei törvényhatóság határozatával is jóváhagyott ideiglenes adásvevési jogügylet köttetett épen a jelen per tárgyát képező földterületre, minthogy azonban ezen jogügylet végleges létrejötte azon föltételekhez van kötve, hogy az eladó község ezen eladott területet L. S. és fia csődtömegétől per utján visszaszerezze, ebből folyólag alperesnek a felperes kereshetőségi joga ellen tett kifogása nyilván alaptalannak bizonyult. De nem lehetett figyelembe venni alperesnek a perbevonás alakiságára vonatkozó kifogását sem, mert L. S. csődje az 1887 : XVII t.-c. életbelépte előtt nyílt meg s az 1840 : XXII. t.-cikk szerint pedig a csődtömeget akár cselekvőleg, akár szenvedöleg illető perek vitelére a perügyelő van hivatva, s mert különben is alperesi perügyelő a pert saját beismerése szerint a tömeggondnok és a csődválasztmány tudtával és hozzájárulásával vette fel. Mindezeknél fogva felperes kereshetőségi jogát megállapítani kellett. Az ügy érdemét illetőleg felperes leszállított keresetében azon 617 •-öl földterületet követeli vissza alperestől, melyet ez utóbbi északfelől a vasút, délfelöl pedig a verőcei községi út által határozott téglagyár-telepének részben a község tulajdonát tévő községi út testébe beépítés, részben ezen útnak a Duna mellett elnyúló egész hosszában a megvolt külárkolás behányása és a község területén új árok kiásása által saját területének kiszélesítésével az A) alatti vázlatrajz szerint elfoglalt. Alperes nem vonta kétségbe, hogy az ö gyártelepének természetes határait északon a vasút, délen a verőcei út képezi, az pedig, hogy a telephez délfelől a verőce-n.-marosi útvonal testéből az A) alatti térrajzon kitüntetett 617 ••öl terület foglaltatott el alperes részéről, a megtartott birói szemle által konstatáltatott. Budapest, 1890. augusztus 3-án. Habár igaz az, hogy felperes község az elfoglalt területhez telekkönyvi tulajdonát kimutatni képes nem volt, de figyelemmel arra, hogy a községi utak, mint köztulajdon, telekkönyvezés tárgyát nem is képezik, a község tulajdonának megállapításához elégséges annak kimutatása, hogy a keresetileg követelt földterület közútból lett elfoglalva, mi a birói szemle utján ki is mutattatott. A foglalás ténye, az elfoglalt t rület mennyisége és a felperesnek, mint a község képviselőjének az elfoglalt területhez való joga ekként igazolva lévén, minthogy felperes maga is azt állítja, hogy alperes az elfoglalt terület egy részét beépítette s minthogy alperes jóhiszeműségére támaszkodva, az osztr. p. tkv. 418. §. rendelkezésére hivatkozik, mely szerint ha a földtulajdonos az építkezés felől tudott és attól a jóhiszemű építkezőt azonnal el nem tiltotta, csak a földnek közönséges értékét követelheti, felperes annak igazolására, hogy ő a foglalás ellen tiltakozott és alperest az építkezéstől eltiltotta, tanukra hivatkozott. De mert csak V. István tanú bir közvetlen tudomással a felperes által állított tényről, felperesnek ezen félbizonyiték kiegészítésére a prts. 236. §-a alapján a pótesküt kellett megítélni, melynek letété esetén alperesnek az osztr. polg. tkv. 418. §-ára fektetett védekezése elesvén, s ugyanezen bizonyitási mód által alperesnek a foglalás körüli rosszhiszeműsége is nyilvánvalónak bizonyulván, alperest a jogcím nélkül s rosszhiszemüleg elfoglalt s visszatartott kereseti földterület természetbeni visszaadására s a szakértők által 40 frtra tett évi elvont hasznoknak a keresetben követelt 6 évi tartamra eső 240 frt összegének megfizetésére, valamint perveszteségénél fogva a prts. 261. §-a alapján a perköltségek megfizetésére is egyszerűen kötelezni kellett. Mig ellenben, ha felperes a pótesküt le nem tenné, tekintve, hogy a vélelem a birtok jóhiszeműsége mellett szól s hogy a rosszhiszeműség bizonyítása a felperest terheli s felperes az eskü letételének mulasztása esetén sem a birtoklás rosszhiszeműségére, sem annak tényére, hogy az alperes a birtokon megkezdett építkezéstől eltiltatott, bizonyítékot nem szolgáltatván, igy felperes ez esetben az osztr. polg. tkv. 418. §-a szerint a beépített területnek csakis közönséges értékét követelhetné; azt pedig, mennyi lett a kereseti földterületből 'alperes által beépítve, mi ezen földterület értéke s mennyi maradt a kereseti földterületből beépítetlen, ki nem mutatván s így az sem lévén megállapítható, mennyit követelhetne vissza felperes természetben a kereseti ingatlanból ; ez esetre tehát felperes keresetével elutasítandó volt. A perköltségeket a póteskü letétele elmulasztása esetében kölcsönösen megszüntetni azért kellett, mert felperes ekkor sem volna alaptalanul perlekedőnek tekinthető. (1888. évi november 21-én. 3,132. sz.) A budapesti kir. itélő tábla következő ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét abban a részében, mely szerint felperesnek perelhetési joga megállapittatott, helyben hagyja, ellenben a többi részében megváltoztatja, s alperest feltétlenül kötelezi, hogy a felperes által képviselt község területén a kismarosi-út mentében egyrészt ez út, másrészt alperesnek téglagyári telepéhez tartozó ingatlanok közt fekvő s az A) alatti vázrajzban c),d),c) betűk közti vonalakkal meghatározott 617 négyszögöl földterületet 30 nap s végrehajtás terhe alatt bocsássa felperes birtokába, s annak 15 nap végrehajtás terhe alatt 250 frt perköltséget fizessen meg, ellenben 600 frt kárösszeg iránti keresetével a kir. itélő tábla felperest feltétlenül elutasítja, továbbá az első bírósági Ítéletnek az alperesi tömeggondnok részére megállapított munkadíjra vonatkozó részét fentartja, az abban felperesi ügyvéd részére megállapított munkadíj és költség összegét 250 frtra emeli és egyszersmind felperes ügyvédének a 3248/87. 6109/88. sz. a. felebbezésekért munkadíj s költség címén megbízója irányában összesen 37 frt 60 krt, alperesi perügyelőnek pedig a beadott felebbezésért az általa képviselt csődtömeg terhére hasonló járandóságok cimén 18 frt 65 krt megállapít. Indokok: Az 1888. évi június hó 25-ik napján 3,132/88. szám alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz eredetben mellékelt