A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - Megtámadási jog gyakorlása telekkönyvi jogutód és jelzálogilag jogositott harmadik személy ellen - A végrehajtók országos értekezlete

R. JOG. •277 végrehajtó; másod elnökök: Fábián Ferenc (N.-Kanizsa), Szaák János (Vácz); jegyzők pedig Szentpéter y János (Erzsébetváros) és Czikraánlori István (Gyöngyös). Az első felszólaló Fábián Ferenc nagykanizsai végrehajtó volt. A bírósági intézmény életbeléptekor, 1872-ben megbízták a végrehajtókat a peresügyek összes végrehajtásaival, a hagyaték és csődök leltározásával és a peres ügyek kézbesítésével. Később a magas kormány a hagyatékok leltározását megosztotta, a csődök leltározását elvette, a peres ügyekbeni kézbesítést, majd a kisebb polgári ügyekben a végrehajtások legnagyobb részét községi közegekhez utalta s eltörölte az ingatlan-becsléseket. Szóval a kormány elvette a törvényileg biztosított munkakörnek kilencz-tized részét. Hogy jogosultan járt-e el a kormány, a szóló nem kutatja, azt azonban kénytelen konstatálni, ho.-y ezen eljárás által a bírósági végrehajtókat a legnvomasztóbb helyzetbe hozta. Reményli azonban, hogy a mostani lángeszű igazságügyminister belátva a multak tévedéseit, oda fog hatni, hogy a bajokon minél előbb segítve legyen, annál is inkább, mert a bírósági végrehajtók ily elszomorító viszonyok közt is lelkiismeretesen betöltik hivatásukat. F. reményben teszi meg a következő indítványt: Mondja ki az országos értekezlet a bírósági végrehajtók 'Vlamositásának elodázhatlanságát. Kéressék fel az igazságügyi kormány, hogy tekintettel a bírósági végrehajtók nehéz és küzdelmes helyzetére, a fizetések és lakbérek megállapításánál akkép járjon el, hogy teljesen biztosítsa a bírósági végrehajtók tisztességes megélhetését. Kéressék fel az igazságügyi kormány, hogy az eddigi cím helyett a bírósági végrehajtókat »b i r ó i biztos« cím illesse. Braun Soma (Zenta) felszólalásában ajánlja az államosítást, ha ezt az állam pénzügyi viszonyai ez idő szerint nem engednék, a díjak aránylagos felemelése mellett, a végrehajtók minden munkáját díjazzák. Erre nézve díjszabályzat felállítását kívánja. Remény fy Jenő (Enying) hivatkozik arra, hogy van egy memorandum kidolgozva s az be is van terjesztve az igazságügyi m misterhez, tehát egy újabb díjszabás megállapítása felesleges. Panaszolja, hogy a végrehajtó nemcsak a közönség szekatúrájának van kitéve, de saját birái sem igen bánnak velük tisztességesen. A »birói biztos« címet ellenzi. Beszédére Fab'án válaszolt s röviden kimutatta az új cím előnyeit. G y ő r f f y Arnold (Gölniczbánya) az államosítás mellett szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a legtöbb bíróság ügyforgalma oly csekély, hogy abból a végrehajtó nem élhet meg. Medgyesy |ános (Nyáradszereda) szintén az államositás érdekében szólott. Ha az államosítást ez idő szerint nem lehet kivinni, a díjak sürgős szabályozását kívánná. Herz felder Sándor (Belényes) az államosítást kívánja és a bírósági végrehajtó bántalmazása szigorúbban toroltassék meg, mint eddig. Radnóti Adolf (Szászváros) indítványozza, hogy egy bizottságot küldjön ki az értekezlet, mely az itt előadott sérelmeket és kívánságokat összefoglalva, egy határozati javaslat alakjában elfogadás végett terjeszsze be a holnap délelőtt folytatandó értekezletnek. Az értekezlet Radnóti indítványát elfogadta s nyomban meg is választotta a bizottságot, mely a határozati javaslatot még ma kidolgozza. A bizottság tagjai a következők: Radnóti Adolf (Szászváros), Fábián Ferenc (Nagykanizsa), Gyertyánfy Béla (Temesvár;, Somlyói Iguácz (Maros-Ludas), Várnai Lajos (Nagykikinda), Braun Soma (Zenta), Szentpétery János (Erzsébetváros), Szaák János (Vácz), Kompolti Gusztáv (Veszprém), Gömbös Antal (Székesfehérvár), G y ő r f fy Arnold (Gölniczbánya) és Medgyesy János (Nyáradszereda). (Második nap.) A birósági végrehajtók ma folytatták és fejezték be a tegnap megkezdett országos értekezletet. Az érdeklődés ma sem volt kisebb, mint tegnap, sőt ma a budapesti végrehajtók közül is megjelentek ketten, a kik azonban tartózkodtak a vitától. A többség ma is az államositás mellett nyilatkozott, sőt az erre vonatkozó határozati javaslatot egyhangúlag fogadta el az értekezlet, de szóba jött az a rendszer is, melyet a német birodalmi törvény fogadott el, hogy tudniillik vállaljon az állam garantiát egyelőre meghatározott évi jövedelemért és a mennyiben ez be nem folynék végrehajtási díjakból, egészítse azt ki az előre megállapított összeg erejéig. Az elfogadott határozati javaslat ugy szól, hogy az országos értekezlet az államositás mellett nyilatkozik, mégis, ha ez — tekintettel az ország pénzügyi viszonyaira — nem fogadtatnék el, állapittassék meg új díjszabályzat, mely szerint minden munka megfelelő díjazásban részesüljön. Szóba került az éjj eli munka is, mert a végrehajtási törvényértelmében sürgős esetekben a járásbíróság főnöke adhat rá engedélyt, hogy a megkezdett végrehajtás esti 8 órán túl, tehát éjjel is folytatható. Az értekezlet oda nyilatkozott, hogy a végrehajtó éjjeli munkára egyáltalában ne legyen kötelezhető. Megállapodás történt az iránt is, hogy miután az igazságügyminiszter most nincs Budapesten, választassák egy bizottság, mely a végrehajtók helyzetének javítása végett memorandumot nyújtson át annak idején a miniszternek. Ezenkívül inegválasztattak a különböző bizottságok, melyek Wekerle Sándor pénzügyminiszternél, az igazságügyi államtitkárnál, a törvényszék elnökeinél és az ügyvédi kamara elnökénél ügyük felkarolása és támogatása végett fognak tisztelegni. Az értekezlet lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Gyertyán ff y Béla elnök megnyitja a gyűlést és fölkéri Radnóti Adolf (Szászváros) előadót, terjeszsze elő a tegnap kiküldött szűkebb körű bizottság határozati javaslatát. Radnóti erre két óra hosszat tartott alapos előadásban részletesen ismertette a határozati javaslatot, melynek főbb pontjai: I. államositás. II. az á'laraositás elejtése esetén új díjszabályzat. Az előadó kifejti, hogy a javaslat kénytelen volt mindkét pontot fölvenni, mert nem tudni, hogy az állam mostani pénzügyi viszonyai mellett számithatnak-e a végrehajtói intézmény államositására. A javaslat minden esetre ennek ad előnyt, állami dotatio és nyugdíj biztosítanák anyagi helyzetüket és azt a látszatot is el fogja oszlatni a biztos jövedelem, mintha az esetleg nyomorral küzdő végrehajtó részrehajlóan járna el. Államosítás esetén évi 1,200 frt fizetés és megfelelő nyugdíj volna megállapítandó, ezenkívül vidéki kiküldetések alkalmával 3 frt 50 kr. napidíj járna. Ha azonban az államositás nem vihető keresztül, ugy új díjszabályzatot kérnek, még a Fubiny Theofil minisztersége alatt 1887. év május hó 7-én benyújtott memorandumban kidolgozott díjszabás szerint. E díjszabályzatot a törvényhozás állapítsa meg oly módon, hogy ahhoz kétség ne férjen, mert a mostani állapot szerint a díjszabás sok esetben teljesen a biró önkényétől függ. A végrehajtónak minden végezett munkája díjazásban részesüljön, az irodai szerek is téríttessenek meg, nehogy, mint most, ingyen munkát kelljen végezniök és az irodai anyagot ingyen kelljen továbbra is szolgáltatni. A díjakat a fél előlegezze készpénzben és csakis készpénzbeli fizetés legyen elfogadható, ugy, hogy megszűnjék az a jogtalan állapot, hogy saját, keservesen megkeresett díját is sok esetben végrehajtás utján legyen kénytelen behajtani a végrehajtó. A nem szorgalmazás esetén megszűnt, vagy a fél által visszavont végrehajtási és árverési kérvény diját is fizesse meg a fél, ez által eléretnék, hogy a fél jobban fontolóra venné, hogy beadja-e kérvényét, vagy sem. A III. pont a végrehajtói hatáskör kibővítéséről szól. Az előadó hivatkozik a tegnapi felszólalásokra, melyek mind a nyomorral való küzdelemről szólanak. A hagyatéki és csődleltározás elvonásával és a kisebb polgári peres ügyekben való végrehajtásnak községi közegekkel való eszközlése folytán a végrehajtói hatáskör a minimumra reducálódott. De nemcsak ez a baj. A községi közegek által eszközölt végrehajtások discreditálják magát az intézményt. Köztudomású, hogy a községi közegek mily gyarlóan foganatosítják a végrehajtásokat. Mig a birósági végrehajtó a legtöbb esetben behajtotta a követelést, addig a községi közegek által eszközölt végrehajtás a legtöbb esetben eredménytelen marad. Előadó hosszasan fejtegeti, mily helytelen ez állapot és annak kimondását kéri, hogy végrehajtási ügyek csak birósági végrehajtók által legyenek teljesíthetők. A IV. pont a végrehajtók quali fi cati ójára vonatkozik. Csupán a szakvizsgálatot nem tartja a javaslat elegendőnek és megköveteli a végrehajtótól, hogy legalább is érettségi bizonyitványnyal és egy évi gyakorlatai bírjon. E magasabb minősítés folytán a kar tekintélye növekednék és a jogkereső közönségnek is előnyére válnék, ha csupán képzettebb emberek végzik a sok esetben oly fontos végrehajtói aktust. Az V. pont szerint a végrehajtó óvadék letételére köteleztetnék. Ez óvadék letételével nemcsak a felek érdekei nyernének nagyobb biztosítékot, de a végrehajtói intézmény is emelkednék. Az 1887-ben benyújtott memorandum e tekintetben is részletes javaslatot tesz, melyet a bizottság teljesen elfogad.