A Jog, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890 / 31. szám - Ha mindenki velünk, Bölöni ellenünk!

Kilencedik évfolyam. 31. szám. Budapest, 1890. augusztus 3. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. s/. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rak pnrt 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhozintézendük. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre ... 6 frt — kr. fél » ... 3 » - » negyed » ... 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Ha mindenki velünk, Bölöni ellenünk. Irta : Szürnyeghy Mihály tszéki biró Trencsénben. — A bagatell-törvény hatályon kivül helyezése. — Megtámadási jog gyakorlása telekkönyvi jogutód és jel zálogilag jogosított harmadik személy ellen. Irta: dr. Löwenfeld Albert budapesti ügyvéd. — A végrehajtók országos értekezleté. — Nyilt kérdések és feleletek. (Az özvegyi jog kérdéséhez. Irta: Burián Pál, esztergomi ügyvéd.) — Előadói tervezet a birói és ügyészi szervezetről. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MF.T.LÉKI.ET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvényei;. Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök — Pályázatok.) A ».Jog törvén t/trírtt« ISQO. évfolyamának tiszteli előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi törvények IS—JO. ivét (2,{) — 2i)0. lap.) A 20-ik ív csak két oldalból áll. Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. A kiadóhivatal. Ha mindenki velünk, Bölöni ellenünk!1 Irta: SZÜRNYEGHY MIHÁLY, tszéki bitó Trencsénben. Bölöni Lászlónak hívják azt a magyar ügyvédet, a ki hivatásának gyakorlása közepette, ebben a fene melegben ráér arról vezércikkezni a »Jog« f. évi 28-ik számában, hogy hát »bátran napirendre lehet térni a birák fizetésének felemelését tárgyazó kérdéssel«. Hogy a magyarok istene áldja meg őkelmét még haló porában is azért a nemeslelkű indítványáért, melyet a magyar birói kar érdekében az uborkaidény kellős közepében kiizzadott. Tanúbizonyság ez isten előtt arról, hogy az ügyvéd ur bizonyára fagylaltozik most, mikor a bírónak kovászos uborkára s alig futja. így kell annak lennie az általa fennen hangoztatott »szolgálati pragmatica hármas követelményeiből kifolyólag«; mert az ügyvéd urnák »szo!gálatát« is »a nagy közönség veszi igénybe« s azért természetesen a »szolgálat milyenségéhez képest eszes, becsületes és kitartó munkásságat« busásan honorálja, tehát uri módon, nagylábon élhet s harsányan hirdetheti Móricz Pállal, hogy: »az a hivatali fizetés, a mit Magyarországon a hivatali kar húz, teljesen elégséges !« Nem tudom, van-e az ügyvéd urnák iskolázó fia? mert attól megtudhatná, hogy mi az az »elégséges ?« Nagyon rossz jegy az s csak annak adják, a kit nem akarnak megbuktatni * Alig szükséges hangsúlyoznunk, hogy lapunk a birói fizetések emelését elsőrangú igazságügyi érdeknek tekinti és hogy azt egész melegséggel pártolja és követeli. Ezt ama nagy vitában, mely e kérdés körül e lap hasábjain a mult évben folyt, elég világosan jeleztük. Hogy Bölöni kartársunknak cikkét mégis közöltük, docutnentálja épen pártatlanságunkat, mely tért akar nyitni minden véleménynek. Pia valamely vélemény helytelen, majd akad, ki megcáfolja. Az ignzság végre mégis győz. A szerkesztőség. Lapunk mai száma Ilyen szempontból bírálva a hivatali fizetést: az valóban »elégséges« ; mivel már is a vagyoni bukás szélére juttatta a hivatalnoki kart. Tehát igen tisztelt collega ur! (mert én is voltam ám ügyvéd, ha nem is épen hét évig, mint az ön pragmaticája megkívánja) a mi »elégséges«, az még korántsem »elég«. Egyébiránt kimutatta a birák által oly nemes hévvel megindított s mégis dicstelen véget ért országos mozgalom, miszerint a birói fizetés manapság már nem is »elégséges«. No, hanem az ügyvéd ur »szolgáIati pragmaticájában« erre szintén van cadentia. Ön szerint »azok, a kik követelnek, a 3-ik osztályba tartoznak, a kiknek álláspontját közelebbről meghatározni nem akarja — kiméletbők. Jobb lett volna uram, kíméletből, az egész cikket meg nem írni, mert abból ugyan ki nem látszik, hogy írója kíméletes is tudna lenni. Avagy minő lehet annál a nem kímélet hangja, a ki midőn kíméletes, olyan kíméletlenül mennydörög, hogy »a hivatalnok érdeke a fizetés-felemelésnél csak harmadik sorba jön«, hogy »vajjon családos-e valamely hivatalnok vagy sem, az államszolgálati pragmatica szempontjából épen olyan közömbös, mintha azt vizsgálnók: »vajjon van-e szép bajusza vagy nincs«, hogy »a családos hivatalnok a figyelmet és munkásságot megosztja a család és állam között s nem képes több munkásságot kifejteni az állam számára, mint egy kedélybeteg és köszvényes nőtlen hivatalnok*, hogy »e szerint nem a családos birák, hanem a nőtlen hivatalnokok érdemelnék meg inkább a fizetés-felemelést, mert a római egyház is csak a nőtlen papokat tartja az egyházi szolgálatra képeseknek*, hogy »ellenőrzés nélkül hagyott munka csak véletlenül vezet sikerre«, hogy »a törvényszéki elnök decentralisticus munkásságra képtelen, nem »felügyeli« a hivatalnokokat s arra nem is képes«, hogy »a hivatali munkásságot nem ismeri senki és a fizetés-felemelést követeli mindenki, akár van helye annak, akár nincs«, hogy »a hivatalnoki kar csak saját érdekét képviseli, de a közönség és az állam érdeke háttérbe van szorítva*, hogy »veszélyesebb elvet nem mondott valaki, mintha az általános fizetés-felemelést hangsúlozza«, hogy »ki kell választani a jutalomra érdemes hivatalnokokat s csak azokat részesíteni fizetés-emelésben«, hogy »az állam emberei megválasztásában félig sem lát, félig sem hall, ugy mint a társadalom«, hogy e szerint »saját fejletlen érzékeinek hiányát pótolnia kell a társadalom látása- és hallásának«, hogy »azért várakoznak százával még az ingyenes hivatalokra és a fiatal emberek az állami hivatalok ajtaja előtt, miszerint a társadalom szemes ellenőrzését kikerülve, az állam félvak, félsiket érzékeinek gyámoltalanságát felhasználják és munkásságuk megerőltetése nélkül állandó fizetéshez jussanak.« Ez aztán kímélet! Olyan, mint a nyúlra nézve a »kiméleti idő«; lelőni nem szabad, de megenni igen, a kinek tetszik. Hát ilyen rettenetes elvek foglalatja az a szolgálati pragmatica, mely után a hivatalnoki kar régóta epedez s a 12 oldalra terjed.